Sokan azért lesznek vegetáriánusok, mert megtudták, a hús előállítása hatalmas energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár. Nagy részük azonban nem mond le teljesen az állati táplálékról; tejtermékeket, tojást továbbra is eszik. Sajtot például sokkal többet, mint előtte. Azonban a sajtgyártás ökológiai lábnyoma alig marad el a hústermelésétől, csak egyelőre jobb a sajtója – írta az Index. A tejtermelésbe ugyan közvetlenül nem hal bele az állat, de nem biztos, hogy a tehén élete boldogabb, mint a marháé, ahogy az sem, hogy a tej és a belőle készített tejtermékek előállítása kevesebb környezetszennyezéssel jár.
Világszerte növekszik a tej- és tejtermékfogyasztás, az egészségügyi ajánlásokban is fontos kalciumforrásként szerepel. A franciák 2015-ben 26 kiló sajtot ettek fejenként, ami egy kilóval több mint három évvel korábban, de a brit sajtfogyasztás is 13 százalékkal növekedett. Magyarország viszont az elmúlt évtizedben csökkent a tejfogyasztás: 2009-ben átlagosan 259 gramm tejet vagy tejterméket ettünk naponta, öt évvel később ez már csak 246 gramm volt, és a változás üteme azóta is hasonló. A világ sajttermelése az évezred elején még csak 15 millió tonna volt, most már meghaladja a 22 millió tonnát évente. 1970-ben a világon még csak 480 millió tonna tejet termeltek, ma már 800 milliót.
Sok vegetáriánus sajttal kompenzál: akár 30 gramm sajtot is megesznek naponta, ami kétszer annyi, mint amennyit általában a húsevők fogyasztanak. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete (FAO) szerint az állattartás több mint 14 százalékban járul hozzá az üvegházhatású gázok termeléséhez, és a szarvasmarhák az emisszió kétharmadáért felelősek. Az összes tejtermelő állatot (kecskéket, juhokat) is hozzávéve az arány már 81 százalékos - bár őket általában meg is eszik. Különösen nagy bűnük a teheneknek, hogy a szén-dioxid mellett a még erőteljesebb üvegházhatást okozó metánt is termelnek. Igaz ugyan, hogy egy átlagos ember több húst eszik, mint sajtot, és az állattartás egyéb környezetszennyezéssel is jár. A sajt egy grammjában általában több kalória is van, mint a húsban, és az előállítása kisebb földterületet igényel, tehát ebből a szempontból kedvezőbb a sajt.
Az utóbbi években általánosan elfogadottá vált, hogy a marhahús a leginkább környezetszennyező módon előállítható táplálékok közé tartozik. Egy kilogramm marhahús létrejötte 26,5 kilogramm szén-dioxiddal egyenértékű mértékben fokozza a klímaváltozást. Ez nagyjából annyi, mintha egy autóval 100 kilométert utaznánk. Egy tehénből nagyjából 200 kilogramm húst lehet kinyerni, tehát a felnevelése több mint 5 tonna széndioxid-egyenértékű üvegházgáz felszabadulásával jár. A többi állat húsának egy kilogrammja ennél kevesebb emissziót eredményez, de még mindig sokkal többet, mint a zöldségek termesztése. A nyers tej előállításának kibocsátása még nem tűnik túl magasnak: egy kilogramm termelése 1,3 kilogramm szén-dioxidot és metánt szabadít fel. De a sajtgyártáshoz rengeteg tej kell, átlagosan 10 literből lesz egy kiló sajt. Noha nagy különbségek vannak a sajttípusok között, átlagosan egy kilogramm sajt 9,8 kilogramm szén-dioxid emisszióját igényli. A legkirívóbb egy amerikai cheddarfajta, ami Holstein-Fríz tehén tejéből készül, és amelynek kilója 16 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel, de az átlagos cheddar is több mint tíz kilogramm emissziójával jár. Ez pedig már nincs is olyan távol a marhahús emissziós költségétől. A baromfi kilójának 5 kilogrammos, illetve a sertés 7 kilós kibocsátása ennél jóval kevesebb, ezért a disznósajt jobban védi a bolygót, mint a valódi.
A döntés nem könnyű, és valószínűleg nem is lehet tudni, mi az igazság, de azt nem árt figyelembe venni, hogy a sajt akkor is luxusterméknek számít, ha az ökológiai lábnyomát vesszük figyelembe.
