Három és fél éve élünk tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, miközben 2015 ősze óta szinte senki sem látott menekültet az ország területén. Komoran szürkéllik a szerb-magyar határkerítés – a keresztény Európa állítólagos védvonala – az Orbán-kabinet mégis folyamatosan a migrációval és bevándorláspárti Brüsszellel rémisztgeti az erre fogékony magyarokat, és évről évre tízmilliárdokat költ a válsághelyzetre hivatkozva.
Látványkerítés?
Ha a helyzet nem lenne magában paradox, még tudjuk fokozni: a Népszava értesülései szerint a 270 milliárd forintból épített, high-tech érzékelőkkel is felturbózott erődítmény nem jelentett mindekinek akadályt – 2016 és 2017 között ugyanis illegális bevándorlók tízezrei vonulhattak át rajtunk gond nélkül Ausztriába.
Minderre az osztrák bűnügyi statisztika adataiból jöttünk rá, két év adatait vizsgálva. Az osztrák Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt) 2016-os összesítése szerint Ausztriában több mint tizenegyezer olyan, csempészett vagy segítség nélkül érkező illegális bevándorlót (zömében szír, afgán és iraki állampolgárt) fogtak el, akik az osztrák-magyar határon jutottak be az országba. Ezzel leköröztük a német-osztrák és az olasz-osztrák határzóna illegális forgalmát is Ausztriában, ráadásul 29 magyar állampolgárságú csempészt buktattak le, amivel a második helyezést értük el a románok után.
2017-ben aztán jelentősen javult a helyzet a statisztika szerint – az osztrák-magyar határszakaszon ekkor már csak 3398 illegális bevándorlót buktattak le, az elfogott magyar csempészeket pedig meg sem említették.
A tavalyi adatokról még nem készült összegzés - az osztrák határforgalmi adatokból pedig nem derül ki, hányan másztak át szerb határzáron vagy a horvát zöldhatáron kifeszített szögesdróton, hányan kerülték meg romániai kitérővel a védvonalat, hogy aztán rajtunk átvágva jussanak el Ausztriába.
Az ügyben megkerestük az ORFK kommunikációs szolgálatát – kíváncsiak voltunk, hogy ők hány, osztrák-magyar határon átjutó illegális bevándorlóról tudnak 2016 és 2018 között, közülük hány főt toloncoltak vissza Magyarország területére. A rendőrség több nap után válaszolt. Levelük szerint nincsenek adataik az osztrák oldalon elfogott, rajtunk keresztül érkező határsértőtől - visszaküldött határsértőt azonban sak keveset fogadtak: 2016-ban 77, 2017-ben 3, tavaly szintén 3 „külföldi személy átvételéhez”járultak hozzá.
Csempészeknek kedvez a magyar szigorítás
A szerb-magyar határ 2015-ös lezárása némileg megbonyolította a bevándorlók dolgát, akik most új útvonalakkal – köztük a macedón/albán- bosnyák- szlovén folyosóval –is kísérleteznek. A 2016 óta tapasztalható visszaesést azonban nem annyira Orbán kerítése okozta, mint a török-uniós menekültügyi megállapodás. Vagyis az, hogy Ankara évi 3 milliárd euró fejében töredékére, a válság előtti szintre szorította vissza az Európát célzó közel-keleti migrációt.
A bebándorlás azonban így sem szűnt meg teljeen, csak átalakult, méghozzá rosszabb irányba – erről Siewert András, a Migration Aid igazgatósági tagja beszélt a Népszavának. Mint mondta, a Németországba érkező közel-keleti bevándorlók 75 százaléka most is a nyugat- balkáni útvonalat használja, és dominánsan Magyarországon halad át, jórészt csempészek segítségévet.
Siewert szerint új fejlemény, hogy nincs kiemelt útvonal: az embercsempészek ösvényei arra a határszakaszra irányulnak, ahol megkenhető rendőrt, határőrt találnak. Hozzátette,
Amíg ugyanis naponta öt-tíz embert engedtek be a röszkei vagy a tompai tranzitzónába, reális esély volt rá, hogy a menedékkérők – főként a családok – maximum egy éven belül menekült vagy oltalmazott, vagy befogadott státuszt kapjanak, amivel már szabadon szabadon utazhatnak az EU területén belül. A bevándorlási hivatal viszont tavaly januárban napi egy fő/tranzitzónára csökkentette a limitet, ami több éves várakozást jelenthet az igénylőknek.
Az összesítésekből látszik, hogy amíg 2017-ben 3397 kértek a tranzitzónákban befogadást és 1291 ember kapott menekült, befogadott vagy oltalmazott státuszt (főként az utóbbit), addig 2018-banmár csak 671-en nyújtottak be kérelmet, és 367 fő kapott valamilyen szintű védelmet a magyar államtól.
A helyzeten a Migration Aid szerint csak tovább ront a szerb hatóságoknál tapasztalható korrupció: aki magyar menedékjogot kérne, az sorszámot kap a szerb oldalon, majd több hónapot is várhat egy helyi menekülttáborban, amíg a rendőrök végre a tranzitzónák egyikéhez engedik. (Ott pedig a kérelem elbírálásáig újabb hosszas veszteglés kezdődik.) Az idegölő szerbiai várakozást azonban egy napra is lerövidítheti a megfelelő rendőr kezébe nyomott ezer euró – a szegényebb bevándorlók kedvét ez sem hozza meg a törvényes eljáráshoz.
Kívül tágasabb
Ráadásul a hazai szabályozás úgy alakult, hogy a legális bevándorlókat is kitessékelje az országból: azokat, akiknek kérelmét már befogadták, a magyar oldal felé hermetikusan zárt tranzitzónákból Vámosszabadiba, egy nyitott táborba helyezik át – negyven kilométerre az osztrák, két kilométerre a szlovák határtól. „Aki ide kerül, annak egy hónapja marad, hogy munkát és szálláshelyet találjon Magyarországon, már ha maradni akar. Utána kiteszik a táborból; papírokat kap, de semmilyen állami támogatásra nem számíthat” - mondta Siewert.
Aki mégis nálunk próbálna szerencsét, szinte mind Budapestre utazik; munkát még csak találnak a fővárosban, de szállást a magas albérleti díjak miatt alig. „Úgy tudjuk, hogy a Magyarországon boldogulni próbáló menekültek 75 százaléka a hajléktalanellátó rendszerbe kerül, a menekültcsaládok pedig a családok átmeneti otthonaiban (csáo) húzhatják meg magukat” - mondta Siewert András.
Az illegális bevándorlók ezt a procedúrát elkerülik, az osztrák oldalon pedig humánusabb eljárásra számíthatnak, főként, ha először ott adhatják be menedékkérelmüket. Azok is megúszhatják a visszatoloncolást, akik Magyarországon jelentkeztek először menedékjogért –mint írtuk, a magyar rendőrség három év alatt 103 határsértőt „vett át” – fogadókészség híján tehát nincs hova visszaküldeni őket.
Az osztrák hatósági eljárás megfellebbezése is eredménnyel járhat: egy osztrák bíróság már 2015-ben precedens értékű döntést hozott, amikor egy afgán nő ügyében eljárva kimondta: Magyarország nem biztonságos a menedékkérők számára. Hogy mennyire nem az még most sem, azt jól érzékelteti a tompai tranzitzónában hat napig éheztetett menekült család kálváriája is, akiken végül a Magyar Helsinki Bizottság közbeavatkozása segített.
Az illegális útban viszont mindig ott van a halálos kockázat: az illegális bevándorlók végtelenül kiszolgáltatottak a csak profitra utazó, utasaikat rakományként kezelő embercsempészekkel szemben – erre emlékeztet a halálkamionban magára hagyott, kínhalált szenvedő 71 áldozat sorsa is.
