Politikai leszámolási kísérletként értékelte a 168 Órának nyilatkozva Demeter Márta, az LMP társelnöke, hogy február elején kitették az országgyűlés honvédelmi bizottságából.  

A képviselőt azután küldték el, hogy (tévedésből) nyilvánosságra hozta egy Cipruson szolgáló katona érzékeny adatait. Csakhogy, még maga Demeter sem ismerhette meg a szakvéleményt, ami alapján nemzetbiztonsági kockázatként értékelték személyét.

„… csupán Kövér Lászlótól kaptam egy levelet, amely szerint veszélyt jelentek a NER számára. (…) A levél ugyanazokat a kormányzati kommunikációs elemeket ismétli el, amiket mindenki ismer.” Az LMP-s politikus jogi úton próbálja megismerni a szakvéleményt, és ha kell, pereskedik is a dokumentumért.

A lap rámutat annak abszurditására is, hogy

Ráadásul, az ügyet tálaló Németh Szilárd parlamenti államtitkár már törvényes felhatalmazással árult el olyan adatokat, amelyek segítségével könnyen beazonosíthatóak voltak a Cipruson szolgáló katonatiszt hozzátartozóinak adatai is.

 Persze, nem csak ez abszurd a történetben: miközben Demetert egyetlen adat miatt retorzió éri, Orbán Viktor különösebb probléma nélkül mutatja be videóiban arccal a TEK kommandósait. Igaz, a néhai Ghaith Pharaonnal is vacsorázó miniszterelnöknek nem kell részt vennie az átvilágítás folyamatában.

A magyar állam megtartotta csúcstartó szerepét a sport- és egyházfinanszírozást illetően, ráadásul 2017-ben az előnyt is sikerült növelni - ezt olvasta ki az Eurostat frissített statisztikájából az mfor.hu. A magyar kormány a GDP 3,5 százalékának megfelelő összeget költött a két terület pénzelésre: azaz 1342 milliárd forintot (ez egy évvel korábban 1170 milliárd volt). Kifejezetten a sportot 460 milliárd forinttal dotálta a kormány, a többi jutott az egyházaknak. A legkevesebbet (arányaiban) a britek költik a két területre - ott a GDP 0,6 százalékával segítik a sportot és az egyházakat. De a visegrádi négyek kormányai is sokkal szűkmarkúbbak a magyar kabinetnél, a cseh állam a GDP 1,3 százalékát, a lengyel 1,2, a szlovák pedig mindössze 0,8 százalékát fordította erre a célra.

Megkérdőjeleződni látszik az a régi orvosi axióma, miszerint a 35 év feletti nők esetében nagyobb kockázattal jár a gyermekvállalás, mint a húszas éveiket „taposó” fiatal anyák számára – írja a hvg.hu.  A rendszerváltás, sőt az ezredforduló idején is a középkorúsághoz erősen közeledő kismamák körében regisztrálták még a legnagyobb arányú csecsemőhalandóságot. Azóta viszont az orvostudomány mintha egyre inkább alkalmazkodna az időközben jelentősen megváltozott életstratégiákhoz, egzisztenciális „menetrendekhez”. Ezt látszik legalábbis bizonyítani az a tény, hogy a legfrissebb adatok alapján már éppen a 35–39 éves nők esetében a legalacsonyabb relatíve a tragikus végű szülések aránya idehaza a különböző korosztályokban. A sokáig megkérdőjelezhetetlennek tetsző fenti orvosi doktrínára ebben az évtizedben kezdtek el rácáfolni a demográfiai mutatók – mutat rá a portál. Míg 1990-ben még a 20–24 éves nőknél volt a legalacsonyabb a csecsemőhalálozás mértéke itthon, az ezredfordulót követően már pontosan ugyanez volt a helyzet a húszas éveik második felében járó anyák esetében is. A 2010-es évtized kezdete óta a legkevesebb végzetes komplikáció pedig már a 30–34 éves korosztály esetében állt elő az orvosstatisztikai adatok szerint. E tendencia azóta folytatódott, s tavalyelőtt újabb meghökkentő fejleménnyel szolgált: 

Mindez nem azt jelenti, hogy a legfeljebb 16 éves kismamák újszülöttjei napjainkban abszolút értelemben veszélyeztetettebbek lennének, mint voltak három évtizeddel ezelőtt. A csecsemőhalandóság mutatója e „lányanyák” esetében is több mint a felére esett vissza (22 ezrelékről 10 ezrelékre) a rendszerváltás óta.

- jegyzi meg a lap. Az idősebb kismamák esetében – mint már látható volt – feltűnő mértékű pozitív irányú változások következtek be: a 30–34 éves asszonyoknál a hatodára esett vissza három évtized leforgása alatt a csecsemőhalálozási index, a 35–39 évesek körében pedig a tizedére. A cikk szerint ugyancsak látványos javulást könyvelhetnek el a kórházak a 40–44 évesen szülő hölgyek esetében. E kategóriában ezer újszülött közül 1990-ben még 24-en vesztették életüket a világrajövetelt követő egy éven belül, azóta viszont e mutató (kerekítve) 5-re csökkent.  

A biológiai törvényszerűséget már-már felülírni látszó medicinális technikák a társadalmi „vastörvényeket” a jelek szerint kevésbé képesek ellensúlyozni. A gyermekhalandóság szintje a gazdaságilag fejletlenebb Kelet-Magyarországon – különösen Bács-Kiskun, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – egyértelműen magasabb, mint a jobb anyagi kondíciókat élvező Dunántúlon. A jövedelmi viszonyok és a csecsemők halálozási aránya közötti kapcsolat sem tűnik azonban teljesen direktnek. Az újszülöttek életesélyeit tekintve a legkedvezőbb helyzetű hat hazai térség között kivétel nélkül megtalálható például az a három megye, ahol orvostudományi egyetemek – Debrecen, Szeged, Pécs – működnek, habár ezek a körzetek messze nem tartoznak a leginkább prosperáló vidékek közé.