Azért írtam le ezt az operett-illatú mondatot, hogy érzékeltessem azt az ellentmondást, amit nagyon sokan már észrevettek, felismertek, még többen meg nem. Azt ugyanis, hogy ennek a szexista gondolkodású férfitársadalomnak még mindig nem jutott el gondolatvilága gyökeréig az a felismerés, hogy a nők azok, akik a legnagyobb fontossággal bírnak életükben. Ezt persze sokan tagadják, de azért így van.
Mindez most azért jutott eszembe, mert képeket nézhettem a világhálón azokról a kurd asszonyokról, lányokról, akik vidám mosollyal lobogtatják a kurdok (Törökország, de talán egész Közel-Kelet székelyei) harci lobogóját Szíria gránátok szántotta vidékének, az ISIS-től elfoglalt utolsó települése egyik véletlenül talpon maradt épületének tetején. Azok a nők talpig fegyverben szolgálják hazájuk szabadságának ügyét, a férfiakkal egyenrangúan harcolnak és fogadják a halált.
Ezek a nők már nem félnek a férfiaktól. Ezek a nők önbizalomtól virulnak, fénylik a tekintetük, boldognak és elégedettnek látszanak. A ruházatuk terepszínű, nem az arcfestékük. Ezek a nők abban a férfi-domináns társadalomban nevelkedtek, ahol a szomszédos kultúrákban a nőknek ma szavuk sem lehet. Ahol a nők a férfivágyaknak kiszolgáltatott alávetettségben éltek évszázadokig, háremekben és elzártságban. Ahol sokan ma sem ülhetnek autóba, nem mozoghatnak szabadon, nem járhatnak iskolába, és el kell fogadniuk családjuk férfitagjainak despotizmusát.
Ezek a kurd nők ezt már nem ismerik. Felszabadultak. Azzal, hogy a háború kiváltotta kényszer fegyvert adott a kezükbe, kiszabadulhattak évszázados rabságukból. Azzal kaptak egyenjogúságot, azzal érték el az európai emancipációnál is értékesebb egyenlőségüket, hogy a férfiakkal egyenlőképpen néztek szembe a harctéri halállal. Amit azok a férfiak láthatóan nagyra értékelnek és megbecsülnek. Ugyanez látszik azokon a nőkön is, akik Izraelben viselnek fegyvert. Az alávetettség már ott sem létezik számukra.
Ezeket a nőket – anyjukkal, nagyanyjukkal ellentétben - már nem lehet megalázni. Nem lehet családilag megverni. Ezek a nők már nem esnek át semmiféle vak komondoron. Felszabadultak. Az a kurd nemzet, amely ilyen sikeresen szakított rossz hagyományaival, ilyen önfeláldozóan harcol szabadságáért, saját hazát érdemel. A polgárháborúnak – ha van egyáltalán értéke – ez eredménye lett.