Mint a régi szép hidegháborús időkben: az orosz fenyegetéssel foglalkozik a NATO

Publikálás dátuma
2019.04.02. 20:20

Fotó: Stringer / Sputnik
A Fekete-tengeren is farkasszemet néz az oroszokkal az észak-atlanti szövetség, amely korához képest egészen energikus állapotban ünnepli 70. születésnapját.
A Washingtoni Szerződés aláírásának április negyedikei kerek évfordulójára az eredeti helyszínen gyűlnek össze a tagállamok külügyminiszterei, nem csupán az ünneplés végett, hanem - miként az Jens Stoltenberg főtitkár előzetes sajtótájékoztatóján elhangzott - azért is, hogy döntéseket hozzanak az orosz fenyegetés elleni határozott fellépés jegyében – csakúgy, mint a régi hidegháborús időkben –, továbbá hogy megvitassák a terrorizmus elleni harc, valamint a védelmi terhek elosztásának a kérdéseit. Ami az oroszokat illeti, az utóbbi időben a Fekete-tenger térsége került a feszültség földrajzi centrumába, hiszen a Krím bekebelezése, majd a félszigetet az orosz szárazfölddel keleten összekötő kercsi híd megépítése erős konfliktusgerjesztő hatással járt, és a Fekete-, illetve az Azovi-tengeren időnként tesztelik egymás toleranciaszintjét az oroszok és az ukránok. Az atlanti szövetség ebben a helyzetben időszerűnek látja, hogy nyomatékot adjon Ukrajna melletti kiállásának, és erősítse haditengerészeti jelenlétét ezeken a vizeken. Így például fokozza – egyébként nem csupán Ukrajnának, hanem Grúziának is nyújtott - támogatását a parti őrség képzése, valamint az információmegosztás terén.  A külügyminiszterek politikai döntését már meg is előzte bizonyos cselekvés: számos NATO-ország hadihajója – köztük a Toronto kanadai és a Santa Maria spanyol fregatt kelt át a Dardanellákon és a Boszporuszon, hogy közösen gyakorlatozzon az ukránokkal. A feszültségélező válasz nem is maradt el: fokozott készültségbe helyezték a fekete-tengeri orosz flottát.  Az orosz fenyegetés másik, sokat vitatott eleme a közepes hatótávolságú rakéták tilalmának a megsértése, ami miatt az Egyesült Államok sem kívánja már tartani magát a szerződéses korlátokhoz. Most NATO-körben is megvitatják, hogy ez konkrétan mivel járjon. A terrorizmus elleni harc témakörében új nemzetközi helyzet állt elő az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet által korábban ellenőrzött szíriai, illetve iraki területek teljes felszabadításával – ami persze korántsem jelenti még a terrorizmus gyökereinek az elpusztítását, miként korábban az Al-Kaidára mért csapások sem számolták fel az iszlám radikalizmus veszélyét.  A tehermegosztási vita háttere, hogy az Egyesült Államok lényegében a kezdetektől fogva egymaga állja a NATO-országok által védelemre fordított pénz oroszlánrészét – az amerikaiak részaránya az utóbbi években a kétharmad és a háromnegyed között mozgott. Ezt az egymást követő washingtoni kormányzatok már jó ideje szóvá teszik, és nógatják az európaiakat, hogy „ne csak fogyasztói, hanem szolgáltatói is legyenek saját biztonságuknak”, vállaljanak több terhet.  A bruttó hazai termék 2 százalékának védelemre fordítása régóta „politikai elvárás” a NATO-ban, ami úgy értendő, hogy nem jogi kötelezettségvállalás, és a legtöbb tagállam máig nem tartja be. Az amerikai sürgetés hangneme azonban az elmúlt évtized folyamán egyre érdesebbé vált, majd Donald Trump hivatalba lépésével „szintet lépett”: a Fehér Ház lakója nem riadt vissza a kollektív védelem elvének a feltételes megtagadásától sem arra az esetre, ha hiába követelne több pénzt az európai szövetségesektől. Hivatalosan nem szerepel a napirenden, de óhatatlanul beárnyékolja a washingtoni NATO-külügyniniszteri találkozó hangulatát az amerikai-török fegyverkezési vita. Az Egyesült Államok értésére adta a NATO második legnagyobb létszámú hadseregét fenntartó Törökországnak: elfogadhatatlannak tartja, hogy Ankara Sz-400-as orosz rakétavédelmi rendszert vásároljon. A török fél azonban eddig nem változtatott döntésén, és folytatja a tárgyalásokat az orosz fegyverzet megvételéről. Washington ezért leállította az F-35-ös vadászgépek fogadásához és hadrendbe állításához szükséges felszerelések és kézikönyvek szállítását Törökországnak.   Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: természetesen nem a felszerelések és kézikönyvek, hanem a repülőgépek sorsa forog kockán. Amerikai részről közölték: ha Ankara továbbra is tárgyal Moszkvával, Washington felmondja a száz darab, „ötödik generációs” vadászbombázó eladásáról kötött megállapodást. Washington részben azzal érvel, hogy az orosz fegyverzet nem felel meg az észak-atlanti szövetség szabványainak, részben pedig azzal, hogy biztonsági fenyegetést jelent amerikai fegyverzet eladása olyan országnak, amely közben az oroszokkal folytat katonai együttműködést.
Témák
NATO
Frissítve: 2019.04.03. 11:41

„A rózsát le kell szedni”: börtönőrt öletett meg az orosz titkosszolgálat

Publikálás dátuma
2019.04.02. 20:03
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Bérgyilkost küldtek a Mamcsur nevű férfira és még öt társára: Putyin rendszere több év után állt rajtuk bosszút, vélt sérelmek miatt.
„A rózsát még ma le kell szedni. Holnap már mindegy lesz”

- kapta SMS-ben az üzenetet 2016. szeptember 16-án tartótisztjeitől Oleg Szmorodinov. Az egykor az orosz hadseregben és a rendőrségnél is szolgált karrierbűnözőt nem sokkal korábban az FSZB, az orosz elhárítás központjától egy ugrásnyira, a moszkvai Vienna Caféban bízta meg két tartótisztje azzal, hogy találja meg Mamcsurt, és még öt másik embert. A neveket egy listán adták át, mindegyik célpont kódnevet is kapott. Mamcsur a rózsát, de akadt boglárka és rozsdás rózsa is a célszemélyek között. Így máris érthetőbb az üzenet: Szmorodinovnak, bár eredetileg azt hitte, hogy csak megfigyelnie kell Mamcsurt, végeznie kellett az ukrán börtönőrrel -írja a 444.hu, a New York Times cikkét szemlézve. 
Szmorodinov pedig el is végezte a rá bízott feladatot: a több napos megfigyelés után kivégezte áldozatát – egy egész tárat lőtt bele az éppen hazatérő férfiba – majd visszautazott Moszkvába. A karrierbűnözőt egykori bandavezére is keményfejűként jellemezte, aki aránytalan kockázatot is vállalt. Hogy nem kémalapanyag, azt talán az is jelzi, hogy mikor megkapta munkája jutalmát, egy új Mercedes kisbuszt, azonnal ki is posztolta a képét a közösségi oldalaira. Járt volna még neki ötezer dollár, amit végül nem kapott meg, mert a gyilkos fegyvert sikerült otthagynia a tetthelyen. Nem is maradt titokban, hogy ő gyilkolt, és el is kapták, amikor pár hónappal a gyilkosság után azt találta ki, hogy születésnapja alkalmából otthonában lepi meg egy ukrán exbarátnőjét.
Michael Schwirtz, a New York Times újságírója Rivnében, a tárgyalásán ismerkedett meg a meglepően beszédes Szmorodinovval. Rajta kívül mást nagyon nem érdekelt a tárgyalás, mint írta, még a három morózus bíró is látványosan unatkozott. "Ukrajnában már az erőszak a norma" -írta. Persze ezen nincs mit csodálni, ha van ország a világon, ahol tudják, mire képes az orosz titkosszolgálat, az Ukrajna. Mégiscsak az orosz titkosszolgálat rohanta le és csatolta el az országtól a Krím-félszigetet, hogy aztán immár ötödik éve tartsa életben a kelet-ukrajnai lázadást, és az eddig már 13 ezer halottat követelő háborút. A Mamcsuréhoz hasonló gyilkosságok meg olyan mindennapossá váltak, hogy a hírekbe is alig kerülnek be.
Ebben sincs semmi meglepő, Vlagyimir Putyin még 2006-ban, első elnöki duplaciklusában engedélyezte titkosszolgálatainak a célzott gyilkosságokat, vagyis Oroszország ellenségeinek megölését.

Azóta jópár átállt kém halt meg egzotikus mérgektől, ez pedig leleplezi a gyilkosságok legfőbb motivációját, a bosszút. Szmorodinov is ezt, a bosszút jelölte meg, mint lehetséges indokot Mamcsur megölésére -írja a portál.
De mégis, mit árthatott Oroszországnak egy nyugat-ukrajnai börtönőr? A kérdés izgatta Schwirtzet is, aki Szmorodinovtól megkapta a hat tételes halállistát is. Némi nyomozás után megtalálta köztük a kapcsot: 2008-ban, amikor Oroszország váratlanul megpróbálta lerohanni Grúziát, mindannyian az országban tartózkodtak. Mamcsur és a halállista többi szereplője az orosz titkosszolgálatok szerint Grúziában az oroszok ellen titokban harcoló ukrán katona volt. Mamcsur a hivatalos adatok szerint a háború kezdetén valóban Grúziában volt alakulatával, egy Irakot és Afganisztánt is megjárt különleges ezreddel. De Ukrajna tagadja, hogy katonái bármilyen harci cselekményben részt vettek volna. "Emlékszem azokra a napokra, a legfőbb problémám az volt, hogy hogyan vonhatnám ki az embereimet" - mondta Schwirtznek Jurij Jehanurov, aki akkoriban az ország védelmi minisztere volt. A Kreml mitológiájában azonban fontos szerepe van a vélt ukrán beavatkozásnak, amiről még kedvenc áldokumentarista rendezőjükkel, Arkagyij Mamontovval is filmet készíttettek. Ezt a filmet Schwitzer szerint Mamcsur meggyilkolása előtt egy hónappal újra leadták az orosz tévében. 
Szerző

Igazat adott a WizzAir-nek poggyászügyben egy bíróság

Publikálás dátuma
2019.04.02. 17:07
Illusztráció.
Fotó: Shutterstock
Egy olasz bíróság (TAR) megerősítette azt a korábbi ítéletet, amely továbbra is lehetővé teszi, hogy a Wizz Air a továbbiakban is a jelenlegi poggyászszabályzatát alkalmazza - közölte szerkesztőségünkkel a légitársaság. Ezzel érvénytelenné nyilvánították az olasz versenyhatóságnak (AGCM) azt a februári határozatát, amely a poggyászszabályzat felfüggesztésére és 1 millió eurós büntetés befizetésére kötelezte a WizzAir-t. A légitársaság utal arra, hogy 2018 november 1. óta garantálják minden utasuknak, hogy egy kézipoggyászt ingyenesen vihessenek fel a fedélzetre. Rendszerüket egyszerűnek és átláthatónak vélik, és szerintük így gyorsabb és kényelmesebb a beszállás, és így járataik még pontosabb tudnak elindulni. 
Szerző
Témák
WizzAir