Messze nem volt kifizetődő a magyar bankrendszer tulajdonosának lenni, hiszen 1987 és 2018 között a tulajdonosok 4484 milliárd forintot kereshettek volna, ha tőkepiacon kamatoztatták volna a pénzüket - így panaszkodott Csányi Sándor a Magyar Bankszövetség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett pénteki konferencián. Az OTP elnök-vezérigazgatója feltehetően ezzel a kijelentésével azoknak üzent, akik a magyar bankrendszer tavalyi közel 700 milliárd forintos nyereségét kiemelkedőnek tartják.
Azt is megtudtuk, hogy korántsem biztos, hogy érdemes a magyarországi pénzintézetekbe fektetni, ugyanis 2010 óta speciális adók címén 2400 milliárd forintot fizettek be a bankok a költségvetésbe, ezt azzal érdemes összevetni, hogy 2010-ben 2750 milliárd forint volt a bankszektor saját tőkéje.
A kereskedelmi bankok sanyarú sorsa - Csányi Sándor olvasata szerint - már a rendszerváltás előtt megkezdődött, ugyanis az 1980-as évek végén számos rossz döntés nehezítette a hazai kétszintű bankrendszer kialakulását, majd az önállóvá vált, akkor még állami pénzintézetek gyorsan el is veszítették saját tőkéjüket. Szükséges volt a bankkonszolidáció, de a bankár ugyanakkor igazságtalannak tartja, hogy a lakosság adóskonszolidációja nem történt meg.
Csányi Sándor - aki kijelentette, hogy "köztudomásúan mindig távol tartotta magát a politikától" - álláspontja szerint a gazdaságra káros hatással volt a kétszer 100 napos Medgyessy-program, amelyet fiskális alkoholizmusnak nevezett, és szerinte ez volt az oka, hogy újra 8,9 százalékos lett a költségvetési hiány. (Az OTP-vezérnek ezt a véleményét a közgazdászok jelentős része nem osztja!) Csányi Sándor ebből vezette le, hogy a költségvetést stabilizálni kellett, aminek az ára az lett, hogy a kormány megszüntette a lakáshitel-támogatást, és elindult a devizahitelezés. Elismerte: abban az időben a hitelkamatok között jelentős különbség alakult ki, a svájci frank esetében 3,6 százalékos felárat alkalmaztak, miközben a forint alapkamata 2004. májusában 11,5 százalékon állt.
A bankvezér megfogalmazása szerint ennek hatására az itthoni külföldi bankok erősen lobbiztak a devizahitelezés bevezetéséért. Az OTP egy darabig kivárt, s továbbra is csak forinthitelt kínált, de egy esztendő múltán mégis elkezdtek deviza alapon is hitelezni, aminek okát Csányi Sándor abban jelölte meg, hogy a bank egy év alatt piaci súlyának egyharmadát elveszítette, és csak így tudta felvenni a versenyt. Ma már kritikusan tekint vissza erre az időszakra mert a devizahitelezés figyelmeztető volt a bankoknak, az adósoknak és a szabályozóknak is: a felügyeleti területen nem makrogazdasági szempontokat kell követni az ellenőrzőknek, hanem prudenciális (körültekintő, megelőző) alapon kell vizsgálniuk a pénzintézeteket.
Az elnök-vezérigazgató lényegében elismerte, hogy a szerződést kötőknek nem adtak a devizahitelezés buktatóiról megfelelő tájékoztatást, amikor kijelentette: "nem szabad elhinnünk, hogy az ügyfelek megértik a pénzügyi termékeket", ezért a bankszövetség kiemelten fontos feladatának tartja, hogy a pénzügyi tudatosságot segítse, és már az iskolákban el kell kezdeni az alapismeretek oktatását.
A devizahitelek forintosításáról úgy vélekedett, hogy jó időben megtett lépés volt, ha kivártak volna, akkor a svájci frank árfolyamának további emelkedése további 700 milliárd forintba került volna. Csányi Sándor ugyanakkor a devizahitelesek szerződései felülvizsgálatáról szót sem ejtett. Hasonlóképpen tett Patai Mihály is, aki a Magyar Bankszövetség elnöki posztjáról azért mond le, mert április 22-től az MNB alelnöke, a Monetáris Tanács tagja lesz. Kijelentette: a devizahitelek kivezetésével a bankrendszer egyik legnagyobb kockázata kikerült a bankok mérlegéből. A frankhitelek forintosítását a bankszakember az elmúlt 10-15 év legfontosabb stratégiai lépésének nevezte. Azóta a bankszövetség tagjai között nincs olyan vita, amit ne tudnának megoldani – fűzte hozzá.
