Egy-null

Végül összeállt a kép, bár kellett néhány nap a diagnózis felállításához. Ugyanis nem az a legsúlyosabb tünet, hogy a kórházszövetség múlt heti kongresszusán kitiltották a minisztériumi előadásokról az újságírókat, hanem az, ami utána történt. Egy hivatalnok bármikor elvesztheti a józanságát, s hiheti, hogy akkor szolgálja jól a főnökeit, ha megvédi őket a nyilvánosság kontrolljától. A kérdés mindig az, hogy erre hogyan reagálnak az intézmények vezetői. Megfeddik-e a megtévedt beosztottat, vagy cinkosok a sunnyogásban?
A mostani egy egyszerű eset volt: 
közszolgák beszéltek közalkalmazottaknak arról, hogyan kívánják elkölteni a közpénzt az ország legnagyobb közszolgáltatására... Mi más tartozna a nyilvánosságra, ha nem ez?

S ezen a helyszín sem változtat: a minisztériumi elképzelések eltitkolásával nemcsak az adófizetőket, a betegeket, hanem az egészségügy dolgozóit is semmibe veszik. Hogy van-e egyáltalán valami tartalom Kásler Miklós miniszter hangzatos nyilatkozatai mögött, az most az ágazat dolgozói számára is kiderülhetett volna - de a szaksajtót is kitiltották.
Amikor rákérdeztünk, a minisztérium azt válaszolta: a rendezvénnyel kapcsolatban forduljunk a kórházszövetséghez. Azaz a szaktárca nemcsak széttrollkodta partnere rendezvényét, hanem még rájuk is kente a sarat. Hogyan is mondta Kásler Miklós akkor, amikor néhány nappal korábban együttműködési megállapodást írt alá a szakmai testület régi vezetőjével? "Tudjuk, hogy a Magyar Kórházszövetség mit képvisel, és mennyit ér."
Természetesen rákérdeztünk a szövetségnél is, hogy mit gondolnak a történtekről. Előbb azt üzenték, várjunk, majd állásfoglalást fognak közzé tenni. Ám abban a minisztériumi tervekért való lelkesedés mellett nem jutott szó az incidensre. Azóta pedig makacs hallgatásba burkolóztak.
"Szeretnénk ritmust váltani" - nyilatkozta lapunknak még az eset előtt a kórházszövetség újonnan választott vezetője -, "az eseményeknek nemcsak szemlélői, hanem proaktív, konstruktív szereplőivé válni". Innen indulva nehéz lesz.
Szerző
Danó Anna
Frissítve: 2019.04.16. 09:14

Vízszintes

Tudta? Egy cselekmény megítélésekor az eljáró szervek józan humorérzékére is szükség van. Ha valaki most arra gondol, hogy ez a Kétfarkú Kutya Párt egyik plakátjáról származó idézet (mint például a Tudta? Mit?), az téved. Ezt ugyanis a humoráról kevéssé ismert Alkotmánybíróság (Ab) állapította meg, kimondva: rendben volt, amikor a viccpárt befestette a töredezett járdát Szombathelyen.
A kutyapárt már több településen kipingálta a tragikus állapotban lévő járdákat, ami egyrészt szórakoztató, másrészt üzenet, hogy a helyzettel kezdeni kellene valamit. A legtöbb helyen nem értették a tréfát. Székesfehérváron a járdának azt a részét, ahová a kétfarkúak festettek, újraaszfaltozták, a többit meg érintetlenül hagyták, és rongálás miatt eljárás indult. Pécsen a rendőrök vitték be a pártelnököt, majd a festéket lekaparták, így a helyiek zavartalanul nézegethették tovább kedvenc repedéseiket.
A Szombathelyi Járásbíróság legutóbb köztisztasági szabálysértést állapított meg a repedés-festés után. A döntés úgy szólt, hogy az akció „veszélyes volt a társadalomra” (a töredezett járda ezek szerint nem az), a szabálysértési hatóság pedig jól döntött, amikor „a közterület tulajdonosa érdekének védelmét helyezte előtérbe a véleménynyilvánítás szabadságával szemben”. Itt jött az a pont, amikor az Ab kimondta: a cselekmény a szólásszabadság része, a közügyek kritikája, amúgy pedig leginkább derültséget okoz a járókelőkben.
Vicces, amikor az Alkotmánybíróságnak kell magyaráznia a tréfát, mert a politikai többség nem érti, ha jót akarnak tenni vele. Az is lehet, hogy legközelebb az ugróiskolát jelentik fel. A pártok nagy részének nem maradt más felülete, csak így tudnak üzenni. Elvégre a járda is egyfajta plakát. Csak kellene egy kampány, mondjuk azzal felirattal: Tudta? A vízszintes nem függőleges.
Szerző
Markotay Csaba
Frissítve: 2019.04.15. 09:02

Dönteni kell

Dörgedelmes figyelmeztetések megfogalmazásában az Európai Unió már nagy profi. Milyen kár, hogy a Tripolit ostromló Halifa Haftár líbiai tábornok aligha olvassa a brüsszeli közleményeket! Igaz, ha megtenné, attól se állna meg benne az ütő. Tudja jól, ha a tettek mezejére kell lépni, az unió béna kacsa. Cselekvéshez se ereje, se szándéka. Nem hogy közös hadserege, de egységes külpolitikája sincs, a tagállamok között túl nagy a széthúzás. Így pedig legfeljebb játszani lehet a nagyhatalmasdit. És  végignézni a vérfürdőt a szomszédban.
Vannak, akik szeretnének változtatni ezen. Gazdasági erejéhez méltó, világpolitikai szereplővé tennék az uniót. Élükön áll Emmanuel Macron, bár mikor a francia érdekek összeütköznek az európaival, olykor a francia államfő ideológiai iránytűje is megzavarodik. Miközben például az egész világ a mindent bekebelező kínai gazdaság miatt aggódik, ő néhány hete alaposan megszorongatta a kínai elnök kezét, és dörzsölte a saját tenyerét a megkötött zsíros üzletek, vaskos euró milliárdok ígéretére. A minap pedig az is kiderült: Franciaország nem volt hajlandó támogatni azt a közös uniós állásfoglalást, melyben elítélték volna a líbiai főváros felé masírozó, nem mellesleg francia támogatást is élvező Haftár tábornokot.
Pedig ha már nyolc évvel ezelőtt az Élysée-palota akkori ura, Nicolas Sarkozy az elsők között volt, aki a NATO-beavatkozást követelve a káosz felé taszította Líbiát, most segítő kezet is nyújthatnának. Példát mutathatna Párizs a briteknek, amerikaiak, hogy már az óvodában is az a szabály: akik a rendetlenséget csinálták, rendet rakni is azoknak kell. Eddig bukhatott Kadhafi és tombolhatott háború, megjelenhetett az Iszlám Állam és több százezer bevándorló, az olasz és francia olajkutak Líbiában csak lelassultak, de meg nem álltak. Amíg folyt az olaj, és nem jöttek a migránsok, mindenki mosta kezeit. Ám hogy ez így is maradjon, Franciaországnak és Európának előbb-utóbb döntenie kell: önös érdekek vagy egység? Mindenki egyért, vagy egy mindenkiért?
Szerző
László Dávid
Frissítve: 2019.04.15. 09:03