Végül összeállt a kép, bár kellett néhány nap a diagnózis felállításához. Ugyanis nem az a legsúlyosabb tünet, hogy a kórházszövetség múlt heti kongresszusán kitiltották a minisztériumi előadásokról az újságírókat, hanem az, ami utána történt. Egy hivatalnok bármikor elvesztheti a józanságát, s hiheti, hogy akkor szolgálja jól a főnökeit, ha megvédi őket a nyilvánosság kontrolljától. A kérdés mindig az, hogy erre hogyan reagálnak az intézmények vezetői. Megfeddik-e a megtévedt beosztottat, vagy cinkosok a sunnyogásban?
A mostani egy egyszerű eset volt:
S ezen a helyszín sem változtat: a minisztériumi elképzelések eltitkolásával nemcsak az adófizetőket, a betegeket, hanem az egészségügy dolgozóit is semmibe veszik. Hogy van-e egyáltalán valami tartalom Kásler Miklós miniszter hangzatos nyilatkozatai mögött, az most az ágazat dolgozói számára is kiderülhetett volna - de a szaksajtót is kitiltották.
Amikor rákérdeztünk, a minisztérium azt válaszolta: a rendezvénnyel kapcsolatban forduljunk a kórházszövetséghez. Azaz a szaktárca nemcsak széttrollkodta partnere rendezvényét, hanem még rájuk is kente a sarat. Hogyan is mondta Kásler Miklós akkor, amikor néhány nappal korábban együttműködési megállapodást írt alá a szakmai testület régi vezetőjével? "Tudjuk, hogy a Magyar Kórházszövetség mit képvisel, és mennyit ér."
Természetesen rákérdeztünk a szövetségnél is, hogy mit gondolnak a történtekről. Előbb azt üzenték, várjunk, majd állásfoglalást fognak közzé tenni. Ám abban a minisztériumi tervekért való lelkesedés mellett nem jutott szó az incidensre. Azóta pedig makacs hallgatásba burkolóztak.
"Szeretnénk ritmust váltani" - nyilatkozta lapunknak még az eset előtt a kórházszövetség újonnan választott vezetője -, "az eseményeknek nemcsak szemlélői, hanem proaktív, konstruktív szereplőivé válni". Innen indulva nehéz lesz.