Sokáig kellene kutakodni a legmélyebb társadalmi tudatalattiban, hogy Balog Zoltán volt emberminiszter közösségi jótéteményeinek nyomaira bukkanjunk. A hamis népdaléneklés köztük van talán, hisz valami nagyon is emberit mutatott. Próbálnánk csak megénekeltetni Pintér Sándor belügyminisztert, teszem azt.
Most kiderült, hogy Balog Zoltán kormánytagsága mégis csak jó volt valamire. Neki köszönhetően az állam évekig szemet hunyt afölött, hogy a Dzsaj Bhím Közösség elveszítette egyházi státuszát, így a sajókazai Ámbédkar Gimnáziumnak már nem járna állami támogatás. Különmegállapodással működött tovább az intézmény, s tette, ami az állam számára kiemelten fontos: cigány gyerekeket juttatott érettségihez, nyelvtudáshoz, közelebb a diplomához.
Magyarország, ha jó hely lenne, az oktatásra fordítaná erőforrásai javát, s azon belül is a cigány gyerekek oktatására. Így be tudna bizonyosodni, hogy nemcsak a szavak szintjén számíthatunk erre a népes és különleges közösségre erőforrásként (ahogy a kormány teszi), hanem ténylegesen is. De sajnos mi sem természetesebb annál, hogy egyetlen kormányzat sem volt képes beleállni ebbe a feladatba elég tökösen és megingathatatlanul.
Az Ámbédkar Gimnázium államosítására tett javaslatot az oktatási kormányzat, olvasom a 168 óra hírében. Ez a kopogós mondat azt jelenti, hogy vége a különmegállapodásnak.
Persze élhetünk a gyanúperrel, hogy szándéka van a kormánynak ezzel a döntéssel. Hiszen a gimnáziumnak már a neve sem áll jól. Dr. Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar indiai jogász, közgazdász, politikus és társadalmi reformer az emberi jogokért folytatott küzdelem vezéralakja volt. A gimnázium az Amnesty International módszertani iskolája.
A galád O1G-csoport cinikusai talán azt is gondolnák: jobb a Fidesznek, ha a cigányok megvehetők pár hónap közmunkával, semhogy kiokosodjanak. Tiszta szívvel nem tudnánk vitatkozni velük.