Már Magyarországon is kutakodik a főnök inkognitóban

Publikálás dátuma
2019.05.02. 10:30

Fotó: RTL Klub
Éppen tíz éve indult diadalútjára a brit Channel 4 televíziós csatornán a Beépített főnök reality sorozat, amelynek meséje szerint egy-egy kiszemelt cégnél dokumentumfilmes stáb követi, miként boldogul egy új munkavállaló az első napokban. Az új fiú, új lány persze nem más, mint a cégvezér, aki álruhában igyekszik utána járni annak, a hivatalos jelentések mögött mi a hétköznapi valóság. Van, aki jól végzi a munkáját és szorgalmas, és akad olyan is, aki nem – e két egyszerű kategóriát színezi a sok-sok személyes történet, amelyet a főnöknek végre egyszer az életben meg kell hallgatnia. Bár az epizódok egy-egy jelenetéről lerítt, hogy megrendezett, az összképen és a hatáson mégsem rontott: miután a főnök leleplezte magát, a jókat megjutalmazta, a rosszakat megbüntette, mint egy jóságos – és következetes – Mikulás. Ezzel sok munkavállaló néző vágya teljesedhetett be, akik legalább a műsor alatt azt is érezhették: nemcsak elszemélytelenedett robotok egy hatalmas üzemben. Nem vehető rossz néven, hogy mindemellett a cég imázsának ápolására is maradt némi idő. A Beépített főnök amerikai, kanadai és ausztrál változata is sok-sok sikeres évadot élt meg, a magyar tévében is láthatók voltak. Így hétfő este lehetett a nézőben némi kétség, hogy az RTL új műsora, a Főnök inkognitóban tud-e majd működni: az hagyján, hogy kamera előtt mindenki viselkedik, de van még olyan ember a hazánkban, aki egy epizódot sem látott a Beépített főnökből és nem fog gyanút egy kamerákkal kísért új munkavállaló láttán? Még ha nincs is: a Főnök inkognitóban első adása kiválóan működött, köszönhetően többek között a főhős, Melhem Saad bemutatásának. A pizzázólánc tulajdonosának helyén van az esze és a szíve, akaratlanul is leforrázta az idegenellenes szólamokat pengetőket. Éjszakázott, nappalozott, futárkodott, miközben a nézőnek nem Johnnal vagy Tommal, hanem Janival és Tomival lehetett azonosulnia. A problémáik és az álmaik inkább ismerősek nekünk. A „rosszak” csapata viszont már-már burleszkszerűen mindent elrontott, amit csak lehetett – de a sok megható jelenet után Melhem Saad mégsem ment át terminátorba: sok éves munkájukra tekintettel kaptak még egy esélyt.  

Infó

 Főnök inkognitóban RTL Klub, április 29.

Kurtágé az operavilág legrangosabb díja

Publikálás dátuma
2019.05.01. 14:47
Kurtág György
Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
A darab óriási sikert aratott az Opera Awards versenyen.
A legjobb világpremier kategóriában ismerték el Kurtág György Fin de Partie című operájának milánói Scala-beli bemutatóját az Opera Awards világversenyen. A Kossuth-díjas zeneszerző Samuel Beckett 1957-ben Párizsban bemutatott A játszma vége című abszurd drámáját zenésítette meg. A bemutatót 2018. november 15-én tartották óriási sikerrel. 
Szerző
Témák
Kurtág György

A nagyon várt mester

Publikálás dátuma
2019.04.30. 14:14

Fotó: MÜPA
Másfél évtizede rendszeresen jön hozzánk Grigorij Szokolov, az eltelt évek alatt valóságos rajongótábora alakult ki. Most is sokan jöttek a Müpába és tapsolták végig estjét, az összes ráadást is végigvárva.
„Olyan ő, mint az a tibeti szerzetes, aki kiszállt a testéből, és hangokká változott. Fizikai mivolta csupán eszköz a hangok megszólaltatásához...” – olvasható róla a Müpa honlapján és más internetes ajánlókban. Nem tudni, kitől származik az idézet, mindenesetre tükrözi azt a szinte ájult tiszteletet, amit a jövőre hetvenedik életévét betöltő Szokolov iránt illik tanúsítani. Meg is telt a legnagyobb magyar hangversenyterem, még a színpadon is szokatlanul nagy számban ültek nézők, és sokan még így is lemaradtak az élményről. Amikor tizenöt éve először jött hozzánk, Richter utódját látták Szokolovban a zeneszeretők, hatalmas rajongótábora alakult ki, kultikus figurává vált. Beethoven „Vihar” szonátáját tizenhárom évvel ezelőtt hallottam tőle, és akkor nem voltam teljesen elégedett az olvasattal, mint ahogy most sem a C-dúr szonáta megszólaltatásával. Zongorista erényei elvitathatatlanok az orosz művésznek, aki tizenhat éves korában, vidéki – akkor még leningrádi – fiúként arra vetemedett, hogy megnyerje a moszkvai Csajkovszkij Versenyt. Most is úgy halottam, hogy miközben szinte felsőbbrendűnek nevezhető billentési és pedálozási technikájával kialakított egy olyan játékstílust, amely úgy tűnik, megfelelően alkalmazkodik a zenei alakzatokhoz, magának a beethoveni lényegnek a megjelenítése hagy kívánni valókat maga után játékában. A hangszínek gyakran még igazán szépek sem voltak, főleg a forte részekben, ha meg valóban szinte éterien szóltak, csak önmagukban voltak csodálhatók, gyakran pedig egyszerű dallamformálási feladatok sem sikerültek igazán szépre sem a szonátában, sem a bagatellekben. Nem sikerült sem ezekben sem ott igazán mélyre hatolnia a művésznek és erre az sem mentség, hogy az igazi Beethoven talán nem is ezekben a művekben rejtőzik. Csillogó, de – egy ilyen nagyra tartott művésztől – némileg felületes volt a produkció. A második részben Brahms darabjai egyvégtében hangzottak el, mintegy háromnegyed órában, tudni, Szokolov nem feltétlenül keresi a közönség kegyeit. Az nyilvánvaló, hogy a pianista és a hallgatói képességeket nagyobb mértékben igénybe vevő produkciók elve erősebb hatást képesek elérni, egyszerűen azzal, hogy a hosszabb idő alatt mindkét fél jobban ráhangolódik a feladatra. Itt már kevésbé érheti be könnyedén odadobott megoldásokkal az a zongorista, akinek valójában semmi sem elég nehéz, gyakrabban volt kiegyensúlyozottabb a technika és a zenei tartalom kapcsolta, mint a Beethoven művekben. Sokszor érezhettük, Brahms zenéjének lényegét halljuk. Megszokott Szokolov hangversenyein a hat ráadás, az utolsóban, a Bach-Busoni korálfeldolgozásában ismét az volt az érdekes, milyen nyers hangon, különösebb dallamformálási erények bemutatása anélkül is képes zongorázni Szokolov, ugyanakkor egészen különösen szép, mondhatni felülmúlhatatlan volt előadásában Schubert Magyar dallam című kis remeke, azt a valódi nagy zongoraművészt hallottam megszólaltatása során, aki tényleg mindent tud, nem csak a billentyűkről, hanem az életről is. Beethoven C-dúr szonáta Beethoven 11 bagatell Brahms Hat zongoradarab Brahms Négy zongoradarab Grigorij Szokolov zongora Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 29.
Szerző