A homok rejtélyes atyja: Almásy László

Nem volt gróf, nem égett össze, barátjának feleségébe sem szeretett bele. Almásy László mégis sokkalta izgalmasabb figura volt, mint a filmbéli „angol beteg”.

Kilenc Oscar-díjat söpört be Az angol beteg 1997-ben, de ne szépítsük, felejthető film. Ezt személyes tapasztalatból állítom: az a legélénkebb emlékem róla, hogy kényelmetlenül fészkelődve ülök egy kis budai moziban, amit azóta bezártak. Érzelgős hollywoodi mese, love story egzotikus környezetben – producere Harvey Weinstein, habár ez csak utólag tűnik fel –, nem érdemes számonkérni a történelmi hűséget. Ám két dolog a film javára szól: a világ megismerte Sebestyén Márta hangját, a magyarok pedig fél évszázad után újra felfedezték a felfedezőt.

A repülés megszállottja

Almásy László Ede (1895–1951) utazó, Afrika-kutató, pilóta, autóversenyző, üzletember, puccsista, két világháború veteránja, a Vaskereszt kitüntetettje, népbíróság elé állított feltételezett kettős ügynök – a felsorolás korántsem teljes. A boldog békeidőkben született a nyugati határon, a Várvidéken (ma Burgenland, Ausztria), Borostyánkő (Bernstein) középkori várában, amely a családjáé volt. Ősei gazdag földbirtokos nemesek, „zsadányi és törökszentmiklósi” előnévvel, de nem grófok. Hősünk irataiban sem szerepelt ez a cím, sőt egy levelében azt írta, gyakran tiltakozik a megszólítás ellen. Külföldön mégis használta a titulust, egy arisztokrata könnyebben érvényesült az „úri társaságban”.

Az ifjú Almásy megszállottja lett a századforduló szenzációjának, az aviatikának. Saját kezűleg eszkábált vitorlázó repülőt. A próbautat megúszta bordatöréssel, a baleset nem szegte kedvét. Tizenhat évesen már motoros gépet vezetett, és amint megtehette, vásárolt is egyet. Az első világháborúban önkéntesként a Monarchia formálódó légierejének pilótája lett, veszélyes felderítő missziókra repült az olasz, illetve az orosz fronton. Hadnagyi rendfokozatig vitte. 1921-ben támogatta a trónfosztott Habsburg uralkodó, IV. Károly visszatérési kísérletét, de amikor a puccs elbukott, nem erőltette tovább. Elfogadta a király nélküli királyságot – később együtt vadászgatott a főméltóságú kormányzó öccsével, Horthy Jenővel.

Kőszegen, Grazban és Eastbourne-ben járt iskolába, de tanulmányait félbehagyta, nem szerzett diplomát. Angliai évei meghatározónak bizonyultak: kitűnően elsajátította a nyelvet, életre szóló kapcsolatokat épített. A szigetországban határozta el azt is, hogy Afrikába megy, feltérképezni a Szahara utolsó fehér foltjait. Az utazás szenvedélyét apjától, Almásy Györgytől örökölte, aki kétszer járt Közép-Ázsiában, eljutott Szamarkandba, Taskentbe és Kína északi részére. A Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja volt, műkedvelő etnográfusként érzékletesen számolt be a kazahok és a kirgizek mindennapjairól.

Kalandok a sivatagban

László a háború után az osztrák Steyr Művek képviselője lett, amely puska és bicikli mellett akkortájt kezdett automobilt gyártani. A cég eleven reklámjaként háromezer kilométert autózott Afrikában, Alexandriától végig a Nílus mentén egészen Szudánig. Egyiptomban megnyitotta az ország első pilótaiskoláját, és bizalmas viszonyba került az uralkodóház több tagjával. Közben újabb balesetet szenvedett dupla fedeles gépével. Bár halálhírét keltették, megint súlyosabb sérülések nélkül vészelte át a zuhanást, és mintha mi sem történt volna, folytatta expedícióit. Legjelentősebb eredménye, hogy ősi barlangrajzokat fedezett fel egy eldugott oázisban (lásd keretes írásunkat).

Kitört a második világháború, ami a békés kutatást lehetetlenné tette, de még vadabb kalandokat tartogatott. Almásy magyar állampolgárként nem maradhatott a brit fennhatóság alatt álló Egyiptomban, és az olaszok sem látták szívesen Líbiában, mert arra gyanakodtak, hogy brit kém. A németek viszont igényt tartottak a szolgálataira. A „brandenburgiak” néven ismert különleges Wehrmacht-alakulat tisztje lett, amelynek az volt a feladata, hogy ellenséges területen hajtson végre diverzáns akciókat. Rommel marsall 1942 elején azzal a lehetetlennek tűnő feladattal bízta meg, hogy a Szaharán keresztül hírszerzőket csempésszen a brit vonalak mögé.

A művelet sikerült – igaz, a két kém nem sok hasznot hajtott, és utóbb le is buktak, de ez nem Almásyn múlott, akit társai csak úgy emlegettek: der Ungar, „a magyar”. Jóval később megtalálták titkos raktárát egy mély sivatagi sziklahasadékban, ahol benzint, ivóvizet, marhahús- és tejkonzerveket rejtett el a több ezer kilométeres útra. Bátorságáért őrnaggyá léptették elő, Vaskereszttel tüntették ki. Ám ez nem jelenti azt, hogy a nácik híve lett volna. Budapestre visszatérve üldözötteket bújtatott lakásán, köztük az olimpiai vívóbajnok Fuchs Jenő fiát. Német tiszti egyenruhájában a nyilasokat egyszerűen kiparancsolta az épületből. Egykori Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úti otthonában jelenleg mohamedán imaház működik.

Mindig is vágyott a hírnévre, korábbi útjairól sorra élménybeszámolókat írt (például Autóval Szudánba, 1927; Az ismeretlen Szahara, 1934). Háborús kalandjainak is könyvet szentelt (Rommel seregénél Líbiában, 1943), leplezetlen büszkeséggel ecsetelve, miként juttatta be a spionokat Egyiptomba. Hiúsága csaknem végzetesnek bizonyult. A felszabadulás után letartóztatták, összeverték, majd háborús bűnök vádjával népbíróság elé állították – a könyv volt a fő bizonyíték ellene. A híres orientalista, Germanus Gyula professzor tanúvallomása húzta ki a bajból. Pere felmentő ítélettel zárult, ami legalább akkora csoda, mint hogy túlélt két zuhanást.

Titkos kapcsolatok

A sztálinizálódó Magyarországon lakását elvették, műveit betiltották. Külföldre szökött, alighanem brit segítséggel. Ez arra utal, hogy régi kapcsolatai elevenek maradtak. Még a háború előtt a líbiai Kufra oázis katonai bázisán készített fényképeit átadta az angoloknak, ami szintén erősíti az olaszok akkori gyanúját: lehet, hogy tényleg kettős ügynök volt. Biztosat nem tudni, halála után naplója és a német hírszerzésnek küldött jelentései Londonba kerültek, zárt archívumokba. Almásy visszatért Egyiptomba, repülést oktatott és sivatagi túrákat szervezett. Ellentétben Az angol beteg hősével, nem égett össze. Nem is morfiumtúladagolás végzett vele Itáliában a háború végén, hanem vérhas Salzburgban, évekkel később.

Van még egy különbség a filmbéli karakter és a történelmi személy között. A Ralph Fiennes alakította férfi reménytelenül beleszeret barátjának feleségébe, egy Katherine Clifton nevű nőbe (Kristin Scott Thomas). Az igazi Almásyról sokáig úgy tartották, hogy egyetlen szerelme a sivatag volt. Jóval a film elkészülte után derült ki, hogy ez az aforizma csak jól hangzik, de nem igaz. A kölni Heinrich Barth Afrika-kutató Intézetben előkerült, publikálatlan magánlevelek tanúsága szerint Almásynak igenis voltak intim partnerei, köztük egy Hans Entholt nevű fiatal német katona és egy egyiptomi herceg. Nőkkel, úgy fest, nem volt dolga.

Adódik a kérdés: akkor mi köze egyáltalán a fiktív felfedezőnek az igazihoz? Nem sok, de valamennyi azért mégis. Almásy memoárjában említ egy kanadai pilótát, aki súlyos égési sérülésekkel került a katonai kórházba, miután lezuhant a gépével. Tolmácsolni hívták hozzá, de a sebesültön már nem lehetett segíteni. Ez az epizód ihlette meg Michael Ondaatje kanadai írót, akinek a regényéből a világhírű film készült: összegyúrta a két figurát. Almásy László életének alig 56 éve alatt elképesztő kalandok részese volt. Sok indítéka, döntése, tette máig rejtélyes. Személyisége éppoly megfoghatatlan, mint a Szahara finom homokja. A valóság, mint annyiszor, ezúttal is felülmúlja a képzeletet.