Több a jelölt, mint a pozíció

Publikálás dátuma
2019.05.29. 19:50
Martin Schulz és Jean-Claude Juncker 2014- ben küzdött meg az elnöki pozícióért
Fotó: AXEL HEIMKEN / AFP/DPA
A május 26-án zárult európai parlamenti választások után megindult a tisztújítás folyamata, ami jó esetben június végére zárulhat le.
Ilyenkor minden felkent vezető buzgón fogadkozik, hogy gyorsan dűlőre fognak jutni, mert égetően sürgős teendők várnak az uniós intézményekre. Aztán néhány kudarcos egyeztetés után a szóvivők fel szokták hívni a figyelmet arra, hogy a leköszönő Bizottság mandátuma novemberig tart, tehát nem kell aggódni, van még idő. És valóban, a 24. órában mindig megszületik az alku – legfeljebb az órák néha várakoznak egy kicsit. Három kulcsfontosságú tisztség betöltéséről kell mindenekelőtt gondoskodni – aztán a többi teendő majd jön magától, illetve az uniós alapszerződés előírásainak szellemében. E három tisztség a három legfontosabb uniós intézmény – az Európai Parlament, az Európai Tanács, valamint az Európai Bizottság - elnöki posztja. 
A három intézmény egymáshoz való viszonya egyáltalán nem tükörképe egy államon belüli intézményrendszernek, és különösen az olyan hasonlatok félrevezetőek, amelyek az Európai Bizottságot az unió kvázi „kormányának” tüntetik fel.

Az Európai Bizottság a jogalkotás terén éppenséggel nem döntéshozó szerv, hanem döntés előtt és döntés után játszik szerepet: megvan az az előjoga, hogy javaslatot tehet valamilyen kérdés szabályozásának a mikéntjére, majd pedig ellenőrzi az elfogadott szabályozás megfelelő végrehajtását. De a szabályozást nem a Bizottság, hanem a Parlament és az Európai Unió Tanácsa fogadja el. Alapértelmezés szerint az érvényességhez mindkét utóbbi intézménynek rá kell bólintania a tervezetre – a Parlamentnek egyszerű vagy minősített többséggel, a Tanácsnak pedig teljes egyöntetűséget megkövetelve (tehát minden egyes tagállamnak vétójogot biztosítva), vagy pedig minősített többséggel. E két döntéshozó testület közül a Parlamentet öt évenként újraválasztják – ez történt meg most. Az Európai Unió Tanácsa az EU-tagállamok kormányainak a képviselőiből áll, és alapértelmezésben miniszteri szinten szokott dönteni. E testület tehát összetételében nem az EP-választások nyomán, hanem az egyes tagállamok belpolitikai viszonyainak az alakulása függvényében változik. 
Európai Tanácsnak nevezik azt a testületet, amelyben a tagállamok csúcsvezetői – parlamentáris demokráciákban a kormányfők, elnöki rendszerekben az államfők – ülnek. Ez a testület nem szokott közvetlenül jogalkotási döntést hozni, viszont tagjai a politikai értelemben vett „főnökei” az ezzel megbízott minisztereknek. Az Európai Tanács tehát csúcsszinten egyezteti a tagországok közös nevezőre hozható álláspontját a felmerülő kérdésekben, és politikai iránymutatást ad – adott esetben az Európai Unió Tanácsának a döntéshozatalhoz, adott esetben az Európai Bizottságnak valamilyen szabályozási tervezet előkészítéséhez. Az Európai Parlament elnökének a szerepköre hasonlít leginkább a nemzeti parlamenti elnökök funkciójára: összhangot kell teremtenie a különböző frakciók szempontjai között. A különbség annyi, hogy a képviselők nem csupán politikai nézetrendszer, hanem tagállami hovatartozás alapján is csoportokba rendezhetők, és ennek lehet is gyakorlati fontossága. Az Európai Bizottság elnökének jó szervezőként irányítania kell a különböző jogalkotási vagy politikai előterjesztések kidolgozását és a döntések megvalósítását. Az általa vezetett testületben minden tagállam egy-egy delegáltja ül, a munkaterületeket a miniszteri tárcákhoz hasonló módon elosztva egymás közt, de ezek a delegáltak hivatalba lépésük percétől fogva nem saját hazájuk, hanem az unió érdekeit kötelesek képviselni. Az Európai Tanács elnökének az a dolga, hogy kezdeményező módon fellépve, a tagállami vezetők között egyetértést igyekezzen kimunkálni. E tisztségek betöltését illetően az EP-elnök ügye jogi értelemben egyszerű: a Parlament saját tagjai közül választja meg. Az Európai Tanács elnöke esetében sem túl bonyolult a helyzet: a testület minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg elnökét. Az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható – vagyis szabadon el lehet dönteni, hogy az ötéves parlamenti ciklust elfelezik-e két európai tanácsi elnök között, vagy sem. Az Európai Bizottság elnöki tisztségét illetően azonban a Lisszaboni Szerződés meglehetősen tágan értelmezhető megfogalmazást használ. Azt írja, hogy az „európai parlamenti választások figyelembevételével és a megfelelő egyeztetések lefolytatása után az Európai Tanács minősített többséggel eljárva javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnökének jelölt személyre vonatkozóan. Ezt a jelöltet az Európai Parlament tagjainak többségével választja meg”. Ebbe belekapaszkodva találták ki az Európai Parlamentben képviselt pártcsaládok: az EP-választásokat úgy kell figyelembe venni, hogy az a személy legyen az Európai Bizottság elnöke, akit saját „csúcsjelöltjeként” a választások előtt megnevezett a választásokon aztán győztes pártcsalád. Ez a „Spitzenkandidat” rendszer egyfelől segíti a választó polgárok akaratának az érvényesülését, másfelől viszont lényegében kiüresíti a tagállamok döntési jogát. Öt évvel ezelőtt ezzel a rendszerrel választották meg bizottsági elnökké Jean-Claude Junckert. Most éles vitákban csapnak össze a rendszer mellett és ellen szóló érvek. A három kulcstisztséget úgy kellene kiosztani, hogy több a szem előtt tartandó szempontrendszer, mint a szabad pozíció. Először is tükröződjön a pártpolitikai hovatartozás, az EP-választáson való szereplés sikeressége. Ha kettőnél több pártcsalád szükséges a parlamenti többséghez – most ez a helyzet –, akkor mindegyik „koalíciós partnert” ki kell valahogyan elégíteni. Aztán lehetőleg a nagy tagállamok között se boruljon fel az egyensúly, továbbá legyen régiók szerint valamiképpen arányos a tisztségek elosztása. Mindezek mellett most már a nemek között is törekedni kell az egyensúlyra, vagyis női tisztségviselőre is szükség lenne. A három poszt mindezek figyelembe vételére általában kevésnek bizonyul, ezért a játéktér növelése, az osztozkodási lehetőségek bővítése jegyében ki szokták még emelni a kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztséget is, amelynek a betöltője mind a Tanácsban, mind a Bizottságban helyet kap.
Frissítve: 2019.05.30. 10:51

Zöld utat kapott Albánia és Észak-Macedónia

Publikálás dátuma
2019.05.29. 18:35
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A már egyeztetéseket folytató Szerbiának és Montenegrónak pedig további erőfeszítéseket kell tennie, hogy 2025-re taggá válhasson.
Az EU tagállamai megkezdhetik a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával – ezt javasolja az Európai Bizottság szerdán elfogadott országjelentéseiben, amelyben a taggá válni szándékozó nyugat-balkáni országok felkészültségét értékeli. Az uniós testület megítélése szerint mindkét ország jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy megfeleljen a feltételeknek. Albánia különösen az igazságszolgáltatási átalakításában ért el eredményeket, Észak-Macedónia előtt pedig azért nyílt meg a sokáig eltorlaszolt út a csatlakozás felé, mert sikerült rendeznie névvitáját északi szomszédjával, Görögországgal. A megbeszélés-sorozat elindításáról az EU28-aknak egyhangúan kell dönteniük. A már tagsági tárgyalásokat folytató Szerbiának és Montenegrónak további erőfeszítéseket kell tennie, hogy 2025-re taggá válhasson. A tagállamok elsősorban a jogállam tiszteletben tartása terén és a korrupció, valamint a szervezett bűnözés elleni harcban várnak eredményeket. Az Észak-Koszovó körül kialakult szerb-koszovói feszültségről Federica Mogherini külügyi főképviselő azt mondta sajtótájékoztatóján, hogy a feleknek mihamarabb vissza kell térniük a tárgyalóasztalhoz, hogy egy átfogó és kötelező erejű megállapodást hozzanak tető alá a kapcsolataik normalizálásáról. Szerinte ennek első lépése a vámháború befejezése Koszovó és Szerbia között. Az Európai Unió minden közvetítői és egyéb segítséget megad a megbékélési folyamathoz – tette hozzá. Bosznia-Hercegovina csatlakozási kérelméről az állapította meg az Európai Bizottság, hogy még jelentősen javítania kell a teljesítményét ahhoz, hogy megfeleljen az előírásoknak. Brüsszel most egy részletes ütemtervet tett le az asztalra, amely a kulcsterületeken végrehajtandó reformokat tartalmazza. Johannes Hahn bővítési biztos megemlítette, hogy Kína igyekszik befolyást szerezni a nyugat-balkáni térségben, ami „önmagában nem jelent problémát”, de a harmadik országoknak tiszteletben kell tartaniuk az EU versenyjogi és egyéb szabályait. A bizottsági közlemény leszögezi, hogy a régió 2018-ban több mint 1,1 milliárd euró uniós pénzügyi támogatásban részesült. Az Európai Unió 2018 júniusában befagyasztotta a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, mert az egyre inkább eltávolodott a közösség demokratikus értékeitől. Az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy ebben nem történt változás, így Ankarával nem folytatódnak a megbeszélések.
Frissítve: 2019.05.31. 11:13

Bezárja irodáját és visszavonul Robert Mueller

Publikálás dátuma
2019.05.29. 17:45

Fotó: Ting Shen / Picture-Alliance/AFP
„Az iroda írott munkája önmagáért beszél” – hangsúlyozta a különleges ügyész.
Bezárja irodáját és visszavonul Robert Mueller különleges ügyész, aki azt vizsgálta, hogy Donald Trump amerikai elnök kampánycsapata összejátszott-e Oroszországgal, illetve az elnök akadályozta-e az igazságszolgáltatást – írja a CNN. Mueller ezt szerdán az igazságügyi minisztériumban jelentette be, két évvel ezelőtti kinevezése óta első nyilvános sajtónyilatkozatában.
„Az iroda írott munkája önmagáért beszél”

– utalt arra a beszámolóra, melyet márciusban adtak át William Barr igazságügyi miniszternek. Hozzátette, hogy ennél többet nem szándékozik mondani, és a kongresszus előtt sem szeretne beszélni. Mueller kijelentette: Donald Trump megvádolása nem egy olyan opció, ami egyáltalán felmerülhetett volna, hiszen az Igazságügyi Minisztérium rendeletei tiltják ezt, tehát bizottságát „kötötte a politika”. Vizsgálata tárgyát egyébként „kiemelten fontosnak” nevezte, és kiemelte: Oroszország többszöri, szisztematikus erőfeszítése arra, hogy beavatkozzon a 2016-os elnökválasztásba, minden amerikaitól figyelmet érdemel. Ha biztosak lettek volna abban, hogy az amerikai elnök nem követett el bűncselekményt, leírták volna, de azt sem állították, hogy elkövetett valamit. A Robert Mueller irányította vizsgálóbizottság a Trump és kampánya munkatársainak a 2016-os elnökválasztási kampány idején oroszokkal történt esetleges összejátszását volt hivatott feltárni, és vizsgálta azt is, hogy vajon Trump már elnökként akadályozta-e az igazságszolgáltatást. A márciusban William Barr igazságügyi miniszternek átadott, és a tárcavezető által áprilisban – részlegesen, szerkesztett változatban – nyilvánosságra hozott jelentés nem talált bizonyítékot Trump kampánycsapata és az oroszok összejátszására. Feltárta viszont, hogy az amerikai elnök megpróbálta ellenőrzése alá vonni a vizsgálatot, és kikényszeríteni Mueller távozását, hogy megszűnjön az igazságszolgáltatás esetleges akadályozása ügyében ellene indult vizsgálat.

Trump: Semmi sem változott

Mueller sajtónyilatkozatára reagálva Donald Trump Twitter-bejegyzésében azt írta, hogy „semmi sem változott, az ügy lezárult. Ha nincs elegendő bizonyíték, országunkban egy ember ártatlan”. Nancy Pelosi demokrata párti képviselőházi elnök azt mondta, hogy a kongresszus továbbra is napirenden tartja a Trump elnök ellen hatalommal való visszaélés miatt folyó vizsgálatot, de nem említette az elnök elleni alkotmányos vádemelési eljárás (impeachment) megindítását. Mueller nyilatkozata után több vezető demokrata politikus szólított fel erre, akik a kongresszusnak intézett közvetlen üzenetként értelmezték a vizsgálóbírónak azt a kijelentését, hogy egy hivatalban lévő elnök helytelen magatartása miatt az igazságszolgáltatás keretein kívül kell (alkotmányos) eljárást indítani. Jerry Nadler, a képviselőház igazságügyi bizottságának demokrata párti elnöke sajtóértekezletén azzal vádolta Trumpot, hogy hazudott a Mueller-jelentésről, és kijelentette, hogy ezek után a kongresszusra hárul Trump „bűncselekményeinek, hazugságainak és egyéb gaztetteinek” kivizsgálása, minthogy Mueller képtelennek bizonyult erre. Azonban kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy megindítana-e egy alkotmányos vádemelési eljárást. Csak annyit mondott, hogy „minden opció az asztalon van, semmit sem lehet kizárni”. (MTI) 

Szerző
Frissítve: 2019.05.29. 21:32