Eső áztatta vert sereg

Hiába gyűlt össze Budapesten közel 1000 Arsenal-szurkoló, kedvenceik 4-1-re kikaptak a Chelsea-től a labdarúgó Európa-liga szerdai döntőjében.

Nagy várakozás övezte Budapesten az Arsenal labdarúgócsapatának szerda esti Európa-liga döntőjét, az ágyúsok ugyanis 1994 óta nem nyertek egyetlen nemzetközi kupasorozatot sem. A csapat magyarországi hívei előzetesen közel ezren jelezték részvételüket a Treffortban tartott közös meccsnézésre, a kellemes, tavasziasnak aligha nevezhető időjárás ellenére is valóban összegyűlt a jelentős méretű Arsenal-sereg.

A tömeg lehetett volna még nagyobb is, ám a hivatalos magyarországi szurkolói klubból voltak, akik élőben, Bakuban tekintették meg a döntőt. Magukkal is vitték az Arsenal Hungary-zászlót, melyet a mérkőzést megelőzően – tucatnyi másik arsenalos és chelsea-s molinóval együtt – ellopott egy azeri ultracsoport.

A Chelsea elleni mérkőzés előtt a többség bizakodó volt, annak ellenére, hogy az ágyúsok a bajnokság utolsó fordulóiban rosszabbnál rosszabb eredményeket értek el, s így lecsúsztak a Bajnokok Ligája-indulást jelentő első négy hely valamelyikéről. A szurkolók azt is pozitív jelként fogták fel, hogy a meccs előestéjén két Chelsea-játékos egymásnak esett az utolsó edzésen.

A szurkolók tudták, hogy több szempontból is szüksége van a csapatnak a győzelemre, a trófea mellett az átigazolási büdzsé megnövekedését reméltek, sőt a siker Bajnokok Ligája-indulással is kecsegtetett. Kilenc órakor végre kezdetét vette a mérkőzés, a hátsó sorokban pedig rázendítettek a „tedd le az esernyőt” kezdetű rigmusra, ugyanis az esernyőktől nem látták az óriás kivetítőket. Győzött a többség, így az azokat vagy összecsukták, vagy odébb álltak kevésbé zavaró helyre.

A szurkolók angolul énekelték azokat a dalokat, amelyek a londoni Emirates-stadionban is gyakran felcsendülnek, az első negyedóra végén pedig úgy tűnt, a piros mezesek szerezhetik meg a vezetést. A félidő legvitatottabb pillanata ekkor következett, Alexandre Lacazette vágódott hasra a tizenhatoson belül Kepa Arrizabalaga mellett, a játékvezető sípja azonban néma maradt, sőt a videobíró segítségét sem kérte ki. A szurkolók kígyót-békát kiabáltak az olasz játékvezetőre, akit később sem zártak a szívükbe.

Az Arsenal a folytatásban is aktívabbnak bizonyult, ezzel párhuzamosan pedig az eső is némiképp csillapodott. A játékrész végén feljavult a Chelsea, a korábbi Arsenal-csatár Olivier Giroud – akit még mindig nagyon sok Arsenal-drukker kedvel – pedig egy veszélyes lövéssel vetette észre magát.

A második félidőben újfent jelentősebb zuhé érkezett a belváros fölé, a fekete leves azonban még csak ezután következett. A 49. percben előbb az a Giroud lőtt gólt, aki egykoron kedves pillanatokat szerzett a piros mezes tömegnek, majd egy negyedóra leforgása után újabb két Chelsea-gól következett. A harmadik ráadásul büntetőből született, Giroud nem nagyon akart talpon maradni a tizenhatoson belül. Ekkor már igencsak kevesen szimpatizáltak a franciával, sokan pedig jobbnak látták, ha hazaindulnak.

Alex Iwobi szépítőgólja némi reményt adott még azoknak, akik a viszontagságos időjárásban is kitartottak, azonban Hazard második találata szöget ütött az Arsenal koporsójába. Az ágyúsoknak így jövőre is marad az Európa-liga, miközben a Premier League tovább erősödik, lévén a Newcastle Unitedet hamarosan megvásárolja a Manchester City tulajdonosának unokatestvére, Háled sejk. Az Arsenal szurkolói pedig máris attól tartanak, a nagy hatosként aposztrofált élcsapatok mellett a szarkák is beleszólnak a küzdelembe.

A mérkőzés utánra ígért tombolahúzás érdeklődés hiányában elmaradt, az eső áztatta vert sereg gyorsan szétszéledt, senki sem volt kíváncsi arra, hogy Hazard és társai magasba emelik a trófeát.

„Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb” – mondta annak idején Bill Shankly, a Liverpool legendás menedzsere.

Jómagam csak a lefújást követően értesültem arról, a meccs közben miféle tragédia történt a Dunán. Hazafelé tartva rendőr-, és mentőautók szirénáztak mindenfelé, a csalódottság pedig - mivel közel 20 éve Arsenal-drukker vagyok - tova szállt, a helyére megdöbbenés költözött.

Egy ilyen este után az ember futballról alkotott képe némiképp megváltozik.