Az izomépítés csökkentheti a cukorbetegség kialakulásának kockázatát

Publikálás dátuma
2019.06.04. 14:14

Fotó: MICROGEN IMAGES/SCIENCE PHOTO LI / AFP
Azt, hogy a mozgás csökkenti a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, a szakértők régóta tudják, egy új tanulmány szerint azonban nem mindegyik fajtája.
Közepesen intenzív izomerőfejlesztő edzéssel jelentősen csökkenthető az egyre több embert érintő 2-es típusú cukorbetegség kockázata – áll amerikai és ausztrál kutatók tanulmányában, amely a Mayo Clinic Proceedings című szaklapban jelent meg. A kutatók 4681 felnőttet vizsgáltak meg, akik közt nem volt cukorbeteg. A felmérésnél a szakemberek az életkort, a nemet, a testsúlyt figyelembe véve folyamatosan monitorozták a résztvevőket. Azt találták, hogy azoknál, akiknél közepesen erős izomerőt mértek, 32 százalékkal csökkent a cukorbetegség kockázata – függetlenül olyan rizikófaktoroktól, mint a túlsúly, a magas vérnyomás, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás. A szakértők hangsúlyozták, hogy az izomerőfejlesztő edzések akkor is kifejtik pozitív hatásukat, ha nem változik meg látványosan a testösszetétel. Ugyanakkor arra a kérdésre ezzel a kutatással még nem sikerült választ adni, hogy pontosan heti hány és milyen intenzitású edzés a leghatékonyabb ebből a szempontból, bár úgy látták, még a rövid ideig végzett, egyszerű edzés (például guggolás, planking, kitörés, saját súllyal vagy szabad súllyal végzett gyakorlatok) is jó hatású.  
Eddig úgy élt a köztudatban, hogy a kardioedzésnek van kiemelkedő szerepe a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében. Az ilyen típusú mozgástól azonban sokan tartanak, főként azok, akik túlsúllyal, magas vérnyomással vagy mozgásszervi betegséggel küzdenek. A mostani tanulmány alapján számukra jó hír, hogy a rendszeresen végzett rezisztenciaedzés (izomfejlesztő edzés súlyokkal vagy ellenállással) is rizikócsökkentő hatású – mondta dr. Babai László, az Életmód Orvosi Központ orvosa. 
„A megfelelően kialakított életmód, amelynek a fizikai aktivitáson túl része a táplálkozási rendszer és szükség esetén a stresszkezelés is, a már kialakult cukorbetegség súlyosságát is enyhítheti.”

A rendszeres mozgás, nemcsak a szövődmények elkerülésére, de a vércukorszint normalizálására is szolgál, különösen cukorbetegek és inzulinrezisztenciában szenvedők számára. Fizikai aktivitás hatására ugyanis kevesebb inzulinra van szükség a glükóz sejtekbe jutásához. A szakszerűen felépített edzés hosszútávon növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, javítja az anyagcsere egyensúlyát és csökkenti a test zsírszázalékát.
Szerző
Frissítve: 2019.06.04. 14:23

„Ha nem siettetnénk az olvasást, nem lenne annyi diszlexiás gyerek”

Publikálás dátuma
2019.06.03. 15:15

Fotó: Ale Ventura/PhotoAlto / AFP
A járványszerűen terjedő tanulási zavarok egyik fő oka, hogy akkor kezdik olvasni, számolni tanítani a gyerekeket, amikor az idegrendszerük erre még nincs felkészülve, rossz módszerrel párosulva ez maradandó zavarokat okozhat – hangsúlyozta a szakember.
Manapság már sok kiemelkedő alkotónak, tudósnak, művésznek „papírja van” a diszlexiáról, többségükről kiderült, hogy másképp: memóriából, egészeket olvasnak – mondta a Népszavának Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan szakpszichológus. 
A diszlexia olvasási zavart jelent, de nagyon ritka, hogy csak az olvasási készségben mutatkozik eltérés, ezért inkább a tanulási zavarok kategóriájába érdemes sorolni. Ide tartoznak azok a rendellenességek, amelyek az intelligencia szintjétől függetlenül jelentős nehézséget okoznak az írás olvasás és/vagy számolás elsajátításában, és a zavarok a központi idegrendszer szokásostól eltérő fejlődésére, működésére vezethetők vissza. A meghatározásán azonban még a szakemberek sem ugyanazt értik. Magyarországon többnyire az olvasási zavart, illetve az olvasás tanulásának zavarát jelenti. 
A jelenségnek az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa két fajtáját különbözteti meg: az egyiknél a hangok és a betűk összeegyeztetésének képessége hiányzik, az ilyen, mély diszlexia esetén az ember agya hang helyett képként kezeli a betűket, szavakat. Ez azonban igen ritka fajta; a gyerekek legfeljebb 2-3 százalékát érinti. A másik viszont, amely azért alakul ki, mert akkor kezdik olvasni tanítani a gyerekeket, amikor az idegrendszerük még nem érett rá, egyre nagyobb problémát okoz. Az idegrendszeri éretlenség és/vagy a nem megfelelő tanítás következtében rosszul tárolódó szavak felnőttkorban is bizonytalanságot okoznak. 
„Ha nem siettetnék az olvasást, a mostanában gyakori zavarok nagy része megelőzhető lehetne. A már kialakult zavar viszont egész életre szól.”

Új, de mégsem

A tanulási zavarok kategóriája viszonylag új, a "learning disability", azaz tanulási képtelenség, nehézség, zavar kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. Azonban már 1896-ban egy brit orvosi folyóiratban írtak egy 14 éves fiúról, akinek a normális oktatási körülmények és a megfelelő intelligenciaszintje ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Egy akkori szakember szóvakságnak nevezte ezt a jelenséget, és neurológiai elváltozások következményének tulajdonította.

Nyolcéves korig mozgás, zene és stratégiai játékok

Az olvasáshoz szükséges részképességek nyolcéves korra alakulnak ki, addig a részletek megkülönböztetésével, az irányok biztos követését kellene erősíteni. Leginkább mozgással lehet segíteni, hogy a gyerek össze tudja hangolni a kis részleteket, az iránytartást, a ritmusokat, az egymásutániságot, kitisztuljon a látás, a hallás és a tapintás észlelési területe is – mondta a szakember. Az olvasás tanulása nagyon átalakítja az agyat, és éretlensége esetén ez nem úgy történik, hogy az a későbbi hatékonyságot segítené. Ugyanez igaz a számolásra. 
A diszkalkuliának nevezett zavarból is legalább kétféle létezik, a mély formájában az érintett nem képes összekötni a mennyiséget a számmal. Ez szintén kevés gyereket érint, a másik formája viszont, amely a diszlexiával sokszor együtt is járó, és ugyanazokra a problémákra visszavezethető zavar, egyre inkább terjed. Ebben az esetben az arányok kezelése, a részletek észlelése nem alakul ki elég jól; a gyerekben összekeverednek a számok formái, és bizonytalanságot okoz például, hogyan kell kivonni egymásból a számokat, de gond lehet a helyi értékek kezelésével is – mondta a klinikai és neveléslélektan szakpszichológus.
A szakember a diszkalkulia további járványszerű terjedését jósolja, mert bár az olvasás tanításában már igyekeznek megfelelő módszereket alkalmazni, a számolásnál még nem. A nagyon vizuálissá vált, kevés valódi tapasztalattal rendelkező világban a gyerekek idegrendszere ráadásul később is érik, az iskola pedig többet és gyorsabban várna tőlük. 
Azt, hogy ezek az eltérések, zavarok kialakulnak, nagyon meghatározza a tanítás módja is – tette hozzá Dr. Gyarmathy Éva. Sokat segít az olyan környezet, ahol a gyereknek van lehetősége valódi tapasztalatszerzésre; mozgásra, észlelésre. Az idegrendszer fejlődését szolgálja a zene és akár a stratégiai játékok is. Ha a tanítás például ilyen tevékenységekre épülne, nem öltenének ilyen méreteket ezek a zavarok.

Mind lehet egyszerre – jobb megelőzni

Az irányok, az arányok, a végrehajtó funkciók, az önirányítás, az előretervezés, az idegrendszer szervezésének kialakulatlansága az írás alaki és tartalmi formájában, de akár a mozgásban is megjelenhet, sőt nem ritka, hogy minden területen zavart okoz. Gyakori, hogy az idegrendszer érésével kapcsolatos egyéb funkciókat is érinti; a tanulási zavarok mellett figyelemzavar és hiperaktivitás is egyszerre jelentkezik. Bár fejleszteni – az életkornak megfelelően - mindig lehet, az idő előrehaladtával egyre nehezebb.
„Sokat lehet tenni később is, de a megelőzést javaslom”

– hangsúlyozta a szakember.

Szerző
Frissítve: 2019.06.03. 15:19

Napi 150 gramm áfonya megvédhet a szívbetegségektől

Publikálás dátuma
2019.06.03. 10:10

Fotó: Alexander Pohl/NurPhoto / AFP
Ennyi áfonya elfogyasztása segít csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát egy új tanulmány szerint.
Mint megírtuk, a számos jótékony hatással rendelkező áfonya az egyik legjelentősebb antioxidáns forrás, ráadásul sokoldalúan fogyasztható, ízletes gyümölcs. A Kelet-angliai Egyetem (UEA) kutatói csütörtökön publikálták kutatásukat, amelyben az áfonya kedvező hatásáról számoltak be.
Az Aedin Cassidy professzor vezette kutatócsoport 138 túlsúlyos vagy elhízott, 50 és 75 év közötti, metabolikus szindrómában (anyagcserezavarban) szenvedő embert vizsgáltak fél éven keresztül, akik naponta fogyasztottak áfonyát. Cassidy professzor felidézte: korábbi tanulmányok már utaltak rá, hogy az áfonyának kedvező hatása lehet a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére, ám mindeddig a most publikált kutatás volt a leghosszabb ezzel kapcsolatos eredményes kísérlet.
A professzor szerint az áfonya kedvező hatása valószínűleg egy természetes összetevőjének, az antocianinnak köszönhető, amely a gyümölcs élénk kék vagy vörös színéért felelős molekula. A kutatás eredményeként a tudósok megállapították, hogy napi 150 gramm áfonya elfogyasztása 12-15 százalékkal csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. 
„Az egyszerű üzenet tehát a következő: napi egy csészényi (150 gramm) áfonya elfogyasztása javítja a szív- és érrendszer egészségét” – fogalmazott a tanulmány társszerzője, Peter Curtis. A tudós arra is felhívta a figyelmet, hogy a kisebb adag, félcsészényi, vagyis 75 gramm áfonya napi elfogyasztása nem elegendő, annak még nem volt kimutatható jótékony hatása.
Szerző