holokauszt;zsidóság;recenzió;

2019-06-08 11:35:00

A szeretet és a megértés mítoszai – Salamon Pál könyveiről

Kevés olyan magyar író van, akinek a könyvei több tízezer példányban fogynak. És ez nemcsak az olvasók értékítéletéről szól, egész egyszerűen Magyarországon így működik, ez ilyen kis piac. Ezért is különösen izgalmas vállalkozás a Művelt Nép Kiadótól, hogy újra, ezúttal hatodik alkalommal is kiadja Salamon Pál sikerkönyvét A Sorel házat, amelyből eddig több mint ötvenezer kötetet adtak el, valamint ezzel egy időben az író következő regényét, a Menyegzőt.

Salamon Pál igen későn került be az irodalmi kánonba. Hatvannégy éves volt, amikor A Sorel ház megjelent. Tizenhat hónapig írta, de ötven évig érlelte. A Boldogháza, Budapest és Buchenwald háromszögben játszódó lírai, bölcs mese a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el, de közben – ahogy Salamon többi könyve is – az emberi létezés misztériumát próbálja megérteni.

„Az égre nézve legfőbb kérdésünk, hogy Isten mi végre teremtette világot? Mi a világ értelme? És mi végre vagyunk mi a világon? Amíg a világ értelmével nemigen tudunk mit kezdeni, a Teremtő tudja. Saját létezésünk értelmét azonban szerencsére nekünk kell kitalálnunk – mondta egyszer, amikor interjút készítettem vele utolsó könyve, a Globális bordély megjelenésekor. – Ha ez nem így volna, és egyéni létünknek is előre meghatározott célja lenne, akkor nem a betegségekbe, hanem az őrjítő unalomba halnánk bele. Ez a tudatosság különbözteti meg az embert a többi élőlénytől. Ez ajándék, de egyben sújtás is.”

A katolikusnak született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyilatkoztatás Tisztásán talál rá „az értelmetlen létezés értelmére”. A könyv egyszerre misztikus, szellemes és mindenekelőtt rendkívül olvasmányos, ami – lássuk be – elég ritka az élet értelmét boncolgató szépirodalmi művek özönében. Nem véletlenül lett világsiker. Számos nyelvre lefordították, százával jelentek meg róla dicsérő kritikák. A Süddeutche Zeitung példának okáért ezt írta róla: „Istenről és a legfontosabb dolgokról csak az tud mesélni, akinek megfigyelőpontja sztratoszférai magasságokban van… Salamon Pál üzenete a vallások, világvezetők és népek összebékítése…” Ám ez a béke csak akkor jöhet el, ha vannak, akik sorsközösséget vállalnak az üldözöttekkel. Salamon regényeinek visszatérő motívuma a zsidókkal sorsközösséget vállaló keresztény ember. Ennek egyik legszebb példája a Menyegző, amely egyszerre felkavaró szerelmi történet és a vészkorszak sötét krónikája.

Ahogy a Háárec című lap a könyv izraeli megjelenése kapcsán fogalmazott: „Mielőtt elolvastuk a Menyegzőt, azt hittük, mindent tudunk a holokausztról. Tévedtünk.” A könyv az író egy valós gyerekkori emlékét dolgozza fel: 1944-ben többen segítettek neki átvészelni a szörnyűségeket, köztük egy tizennégy éves lány. „Az Almássy téren szedett össze egy keresztény kislány, később pedig egy homoszexuális férfipár rejtegetett az anyámmal együtt, a Nefelejcs utca 11-ben – meséli később egy interjúban. – Kedves emberek voltak, és élénken emlékszem arra, milyen üdítően és megnyugtatóan hatott rám a szörnyűségek közepette, hogy ezek mennyire szeretik egymást. De ahogy a gyűlöletnek is megvannak a mítoszai, nekem az a szándékom, hogy megalkossam a szeretet és a megértés mítoszait. Amire csak a művészet képes, a politika nem.” (Salamon Pál: A Sorel ház; Menyegző, Művelt Nép Könyvkiadó, 2019. 560 o. és 300 o.)