Bármekkora olajmezőt találtak, Dél-Baranyából nem lesz Dallas

Publikálás dátuma
2019.06.13. 06:00

Fotó: Népszava
Óriási olajlelőhelyre bukkant egy amerikai cég a Dél-Dunántúlon, a kitermelés már el is kezdődött. Álmok és valóság a baranyai falvakban.
Az utóbbi harminc év legnagyobb lelőhelyén kezdődött meg Baranyában a kitermelés, szinte titokban - számoltunk be a G7 híre alapján. Az amerikai cég által felszínre hozott olaj tucatnyi mélyszegénységtől szenvedő falu életszínvonalát javíthatja. Mert Kétújfalu környékén se munkahely, se biztos megélhetés.
– Naponta tízezer forintot fizettek. Igaz, tíz órát kellett érte hajtani: reggel héttől délután ötig. Így is jó volt, mert itt egyébként a napszámért 5-6 ezernél többet nem igen adnak. Betonoztunk főleg. De aztán vége lett, és azóta semmi. A Gyöngyösmelléken élő Góman András így beszél arról, hogy a faluja határában olajkutakat fúró és üzemeltető amerikai cég egyik alvállalkozója két hónapig alkalmazta őt. A feleségével, Anasztáziával négy gyermeket nevelő, 34 esztendős férfi korábban sosem jutott „jól fizetett” álláshoz. Gómannak parkgondozó és targoncás végzettsége van, de azt mondja, egyik se jó semmire. Több helyre is jelentkezett targoncásnak, de mindenütt azzal küldték el, hogy nincs gyakorlata.
– Ha nem vesznek fel targoncásnak, akkor hogyan legyen gyakorlatom? – néz rám kérdőn.
Így maradt számára a közmunka. Egyetlen vagyonuk egy elnyűtt, száz éves ház, a 95 négyzetméteres épületet tíz éve a gyerekek után járó szocpolból vették 2,2 millióért. Mivel néha megszorult a család, felvettek gyorskölcsönöket, amelyek részletei fojtogatók. Jelenleg félmilliónál több a tartozásuk. Anasztázia közmunkás bére – a négy gyerek után járó adókedvezményt igénybe véve – 80 ezer forint, az adósság miatti levonások után 53 ezer forintja marad. A fentiek okán érthető, hogy a házaspár abban bízik, az amerikai cég még ad majd munkát legalább egyiküknek. Gyöngyösmelléket valamennyi égtáj felől olajkutak veszik körbe, ezért a 300 lelkes dél-baranyai faluban sokan remélik azt, hogy ez a cég munkát ad majd a helybélieknek. A valóság azonban az, hogy a kutak fúrását és üzemeltetését végző cégeknek megvannak a saját szakembereik, ezért legfeljebb néhány őrre van szükség, és később – vélhetően - közülük se lesz igény mindenkire, hisz, ha a kutak és a hozzájuk csatlakozó berendezések elkészülnek, még az őrzés is automatizált lesz.
Mindamellett azért van esély arra, hogy a piaci alapú munkahelyekkel már 30 éve nem rendelkező Gyöngyösmellék sorsa javul az olajberuházás hatására. 2017-ben a település az állam által adott 120 millióból gazdálkodhatott, idén az önkormányzat bevétele – az olajkitermelésre kivetett iparűzési adóbevételnek köszönhetően – felmehet 300 millióra, tudom meg Schán Máriától, a falu független polgármesterétől. 2020-tól az állam leépíti az adóbevételre hivatkozva a falu támogatását, de akkor is a korábbi pénz duplájából gazdálkodhat a település, így szeretnének belefogni a falu szennyvízhálózatának kiépítésébe. Az olaj által érintett tucatnyi baranyai falu legfőbb gondja a foglalkoztatás. Alig van perspektivikus munkahely a környéken, ez igaz Szigetvárra és Pécsre is. Az aktív korúak negyede-harmada napszámos és közmunkás, 15-25 százaléka pedig külföldre meg az ország gazdagabb vidékeire ingázik hetente-havonta-kéthavonta. Ezért a 700 lelkes Kétújfalu független polgármestere, Klózer Gyula a helyi adóbevételből főképp a munkahelyteremtésre költene. Fel is vették a kapcsolatot a munkahelyteremtésben jártas szakemberekkel és az ötletre nyitott vállalkozásokkal. Az önkormányzat elsősorban infrastrukturális fejlesztésekkel igyekszik majd a községbe csalni a vállalkozásokat. Kétújfalu egyébként a korábbi 180 milliós költségvetési főösszegét akár megtriplázhatja az adóbevétel által.
130 lelkes Várad község határában egy kút termel olajat, s ennek hozama után az eddig 60 millióból gazdálkodó önkormányzat 80 millióhoz jut. A falu vezetése a használhatatlan kultúrházat tervezi felújítani, mondta Balog Ferenc polgármester, emellett korszerűsítik a játszóteret, és biztonsági kamerákat szerelnek fel a közterületeken. A növekvő bevételből tanulmányi ösztöndíjjal fogják segíteni a szegény családok tehetséges gyermekeit. A falvakban azért hallani arról is, hogy a beruházás néhányakat aggodalommal tölt el. – Amikor fúrták a kutakat hatalmasan megrakott kamionok robogtak az úton, remegtek a falak – mondja a váradi bolt gazdája, Ildikó. – Kitettek egy harminca táblát, de ettől még éjszaka hajtottak hetvennel. Az út kátyús lett, követeltük, hogy javítsák ki, azt meg is tették. A levegő minősége is romlott. Talán a gázfáklyáktól, vagy a sok munkagéptől, nem tudom. Amikor fúrtak, remegett a föld. Nem nagyon, a poharak a szekrényben nem koccantak össze, de azért éreztük és nagyon furcsa volt.
Ezek a megjegyzések mindenütt visszaköszönnek, ugyanakkor a polgármesterek azt állítják, hogy a beruházó készségesen együttműködik a településekkel, s minden szabályt betartva igyekszik végezni dolgát. Amúgy a helybéliek időnként nem hisznek abban, hogy a gazdaságilag leépült települések évtizedek óta értelmes munka nélkül tengődő lakói képesek lesznek sorsuk megváltoztatására. Az egyik kőolaj-gyűjtőtelep építkezésén lakatosként dolgozik egy huszonéves, szörényi férfi, s mikor őt arról kérdezem, hogy a falujából kapott-e más valaki még munkát az olajos cégtől, ő ironikusan így felel: – Ugyan! Aki ott elvan munka nélkül, az nem is tud dolgozni. Nekem se jutott munka, hát, elmentem németbe három évre. Aki akar, az talál, ők nem is akarnak. 
Gyöngyösmelléken a négy gyermekes Bogdán Ferenc épp a háza melletti garázst alakítja lakássá, mert már nem férnek el. Az egyik kőműves vállalkozónál segédmunkásként dolgozó, 40 éves férfinak sürgős a bővítés, mert négy unokája is van már. Beszélgetünk, amikor rendőrautó fordul az utcába, és az egyenruhások házról házra járva láthatóan keresnek valakit. – Ez itt mindennapos – legyint Bogdán. – Oda se figyeljen! – Miért, sokan megtévednek? – Dehogy – neveti el magát, és acéltalicskájában tovább keveri a maltert.

Döglött kutak, avagy fúrni tudni kell

Magyarország területe az olaj- és gáz-, vagyis a szénhidrogén-kutatások szempontjából, olyan, mint az ementáli sajt: mindenütt lyukacsos – hűtik le a kedélyeket visszatérően a hazai iparági szakértők arra a kérdésre, hogy beköszönt-e nálunk valaha is az olaj-Kánaán. Miközben a kutatást a rendszerváltás előtt a Mol elődje, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, majd később a Mol végezte, számos más nemzetközi társaság is szerencsét próbálhatott nálunk, több-kevesebb sikerrel. A szénhidrogén-kutatás ugyanis rendkívül tőkeigényes és igencsak kockázatos szakma. A megfúrt kutak többsége a geológusok legnagyobb erőfeszítései ellenére is „döglött”, így dollár tíz- és százmilliók tudnak elúszni egy-egy terület felhagyásával. Ugyanakkor persze egy-egy sikeres találaton mesés profit fogható. Miközben a 2000-es évekre – például Algyő vagy a zalai térség alapos megkutatásával – Magyarország nagyjából letermelt területnek számított, addig a 2010-ben bevezetett koncessziós rendszer iparági szakértők egybehangzó véleménye szerint jelentősen lendített a helyzeten. Míg ugyanis korábban a vállalkozók „ingyenes jogadományozás” útján jutottak területekhez, addig azóta pályázatot írnak ki és a legtöbbet ajánló nyer jogot a kutatásra az adott bányatelken. A nemzetközi kutatások terén bevettnek számító koncessziós rendszer ugyanis ismert, kiszámítható jogi környezetet teremt az olajcégek számára, így szívesebben jelennek meg. Ennek megfelelően a hazai területeken ma már csak koncesszió keretében zajlik kutatás, melyek többségén nem a Mol, hanem más hátterű társaságok a jogosultak. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat jelenleg 31 szénhidrogén-kutatási területet sorol fel oldalán. Emellett ugyanakkor az elmúlt évek során jelentősen fejlődött a fúrási technika is. Így a G7 minapi cikkében említett területen az amerikai tőzsdén jegyzett Aspect Energy jegyezte Magyar Horizont Energia Kft. szintén új módszerek alkalmazásával lelt akkora olajkincsre, aminek a körülbelül napi tízezer hordós hozama nagyjából megfelel az összes többi, Mol-tulajdonú hazai kút teljesítményének. Ez ugyanakkor csak a mai hazai viszonyok közepette számít kiemelkedőnek, ami a korábbi legendás területekhez képest valószínűleg rövidebb ideig adja ki ezt a mennyiséget. Habár a technika fejlődése ismét megnövelheti a hazai területek iránti érdeklődést – így az állam koncessziós bevételeit is –, szakértők már nem számítanak a XX. századihoz hasonló hazai olaj- és gáztalálatokra. Erre mutatott példát a 2000-es évek közepén a makói „gázkincs” története, ahol ugyan a föld mélye Magyarország számára akár száz évre is elegendő gázt rejt, az egyelőre a legmodernebb eljárásokkal sem termelhető ki gazdaságosan. Eme felismerés a jogosult vállalkozók, így például a kanadai Falcon vagy az amerikai ExxonMobil számára, több százmillió dollárba fájt. Az is tény ugyanakkor, hogy rövid távon a megújuló energia vagy az elektromos hajtás térhódítása miatt még sem a közlekedés, sem az ipar olajszükségletének jelentős visszaesése sem várható. M. I.

Szerző
Témák
olaj

Több tízmillió forintba kerülhetett a Hableány kiemelése

Publikálás dátuma
2019.06.12. 21:57
A Hableány kiemelése
Fotó: Szergej Markoszov
A mentéssel járó egyéb munkálatok pedig tovább növelhették a költségeket. Az állam a katasztrófa felelősére terhelheti a végső összeget.
Mintegy 120 kilométert utazott a Clark Ádám úszódaru a fővárosi hajókatasztrófa helyszínéig, és több tízmilliós forint értékben végzett mentési munkálatokat – tudta meg az RTL Klub a darut üzemeltető cégtől. A vállalkozás ugyanakkor nem akart pontos számot említi, és azt is hangsúlyozták, hogy nem pénzt akartak keresni a mentéssel – ezért több eszközt ingyen biztosítottak a hajót kiemelő alakulatok számára.
A csatorna idézi Hajdu Jánost, a TEK főigazgatóját is, aki szerint minden, mentésben résztvevő magáncéggel szerződést kötöttek, a felmerülő számlákat azonban várhatóan nem a terrorelhárítás, hanem katasztrófavédelem vagy a honvédelmi tárca – végső soron tehát az állam – redndezi. Az állami szerveknek ugyanakkor lehetősége van arra, hogy amennyiben kiderül, ki volt a 28 halálos áldozattal járó szerencsétlenség végső felelőse, pert indítsanak vele szemben a költségek megtérítéséért.
Szerző

Palackonként 31 ezer forintért vizsgálják be a nemzeti bormúzeum készletét

Publikálás dátuma
2019.06.12. 20:28

Fotó: Földművelésügyi Minisztérium
A méréseket végző cég több mint 12 ezer üveg bor valódiságát ellenőrzi, kormányzati megbízással.
Csaknem négyszázmillió forintért rendelt meg átfogó borbevizsgálást a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, vagyis a Nébih – derül ki a közbeszerzési értesítőből: a hivatal ennyit szán arra, hogy kiderüljön, a tolcsvai és nemespusztai pincékben tárolt muzeális borok tényleg azok-e, mint aminek gondolják őket.
A közbeszerzési dokumentum alapján 12500 palack ellenőrzésére írtak ki tendert; a megbízási keretet eredetileg 422 millió forintra lőtték be, de a pályázatra egyedüliként jelentkező Diagnosticum  Gyártó és Forgalmazó Zrt. végül nettó 393 millió forintért vállalta el és kapta meg a munkát. A külsős cégre azért volt szükség, mert a Nébih laboratóriumaiban nincs ekkora mennyiségre elegendő vizsgálati kapacitás.
A végösszeg így sem kevés, tekintve hogy a Diagnosticum  palackonként 31440 forintért vállalta az óborok analitikai vizsgálatát és „teljes ujjlenyomat alapú azonosítását”, valamint az eredményeket rögzítő riport készítését – mindezt öt milliliteres minták alapján.
A nagy bevizsgálás része a kormány által 2017 őszén elindított Nemzeti Borkincstár Programnak, amivel az óriási, közel 400 ezer palackos tolcsvai bormúzeumot hoznák rendbe, és mérnék fel készlet szerint is. A programra összesen 1,5 milliárd forintot fordítanak, ennek tetemes részét az teszi ki, hogy bevizsgálják az őrzött borállomány eredetiségét. A elemzésekre december 10-ig kapott időt a vállalat, míg az NBP projekt határideje az év végén jár le.
Szerző
Frissítve: 2019.06.12. 20:41