Csak két uniós országban szegényebbek az emberek a magyaroknál

Publikálás dátuma
2019.06.20. 16:56

Fotó: DIMITAR DILKOFF / AFP
Az uniós átlag kevesebb, mint kétharmadát tudják elkölteni a magyar háztartások, óriási a különbség Nyugat-Európához képest.
Már csak két EU-tagállamban rosszabb az életszínvonal, mint Magyarországon - írja az Eurostat legfrissebb, 2018-as adatokat feldolgozó jelentése nyomán a Qubit. Az egyéni fogyasztás mértéke, vagyis a vásárlóerő a háztartások anyagi jóllétének a legmegbízhatóbb mérőszáma. Ennek alapján
a magyar és a horvát háztartások az uniós átlagnak kevesebb mint a kétharmadát tudták a mindennapi fogyasztásukra fordítani, a bolgárok pedig alig több mint a felét.

És határozottan nem spórolásról és takarékoskodásról van szó: korábbi kutatásokból kiderült, hogy nem spórolnak a magyar melósok, nem is tudnak, de nem is reménykednek nyugdíjas években. Az országos helyzet miatt pedig még az ÁSZ-elnök Domokos László is annyira aggódik, hogy felvetette, megtakarításra kéne kényszeríteni a munkavállalókat. Az egyéni fogyasztás mérőszámában különben súlyozottan jelennek meg a – például az oktatási, egészségügyi – szolgáltatások, hogy ezzel is az életszínvonal mutatására tegyék alkalmassá azt.
A magyarországi képhez az is hozzátartozik: a hazai nettó minimálbér még az egy főre számított létminimum értékét sem éri el, és a lakosság 28-30 százaléka él a létminimumon vagy az alatt. A létminimumnál hajszálnyival magasabb társadalmi minimumhoz szükséges összeget pedig ennél is kevesebben tudják hónapról hónapra kitermelni.
Még három olyan ország van az Európai Unióban, ahol az uniós átlag kevesebb mint háromnegyedét éri el az átlagos fogyasztás: Észtország alig, Litvánia és Románia valamivel jelentősebben a 75 százalékos fogyasztási álomhatár alatt marad. Eközben Luxemburgban az uniós átlagnál 32, Németországban és Ausztriában körülbelül 20 százalékkal nagyobb a vásárlóerő. Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Finnországban, Belgiumban, Svédországban és Franciaországban az EU-átlagnál ugyancsak 5-15 százalékkal tudnak többet vásárolni.
Szerző

Nagy bajban a pálinkafőzők, a cégek jó része lehúzhatja a rolót

Publikálás dátuma
2019.06.20. 16:43

Fotó: Népszava
Idén az adótartalom emelése nyomán feleződhet a kereskedelmi pálinkafőzők forgalma, ami alapjaiban rengeti meg az egész ágazatot.
Idén felére csökkenhet a kereskedelmi pálinkafőzők forgalma – vélekedett lapunknak Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács (PNT) elnöke az Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenynek az Országház felsőházi termében tartott mai díjátadója után. Az igénycsökkenés fő oka a népegészségügyi termékadó (neta) kiterjesztése a termékkörre. Ez a tétel 1050 forint egy liter 11 ezer forintra értékűre becsült, 50 százalékos alkoholtartalmú pálinkában. Csak a közvetlen adók a végső ár felére, mintegy 5050 forintra rúgnak. A kereslet zuhanását elsősorban a neta bevezetését megelőző, tavaly év végi nagykereskedői felvásárlási roham idézte elő. Ekkor a képességeik határáig betározták az akkor még adómentes szállítmányokat. E készletek ugyanakkor az árnövekedés okozta keresletcsökkenés miatt máig nem fogytak ki. A kereslet megfeleződése nyomán számos vállalkozó lehúzhatja a rolót – vélekedett a PNT-elnök. Mi több, a folyamat a gyümölcsfelvásárlásokra, így a termelőkre is hasonlóképp hat. Zsigó Róbert, az agrártárca élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára viszont felszólalásában változatlanul kiállt a pálinkafőzésben rejlő gazdasági lehetőségek mellett. Igaz, csak a tavalyelőtti termelést idézte. Eszerint, míg a kereskedelmi főzdék készítette párlat mennyisége 2014-ben 723 ezer hektoliterfok volt, 2017-ben már meghaladta az egymillió hektoliterfokot. Beszédében ugyanakkor Font Sándor fideszes országgyűlési képviselő, a Gyümölcspálinkafőzők Országos Szövetsége elnöke nem rejtette véka alá, hogy az ágazatot komoly mértékben sújtja a neta. A pálinkások netamentességének megtartása ugyanakkor ötvenmilliárdos uniós büntetéssel fenyegetett. Törik a fejüket áthidaló megoldásokon, a terhek valamiféle ellentételezésén, ám egyelőre nem jutottak dűlőre. (Így a termelők többlettámogtása sem megvalósítható.) Problémaként említette azt is, hogy egyre több saját célú berendezéssel vállalnak – teljes mértékben törvényellenes - bérfőzést.
A PNT idén februárban arra is felhívta a figyelmet: tavaly az otthoni lepárlók kevesebb mint harmada után vásároltak csak párlatadójegyet. Ezt a PNT életszerűtlennek ítélte. A PNT szeretné elérni, hogy az otthoni lepárlókat ne az önkormányzathoz, hanem az adóhatósághoz kelljen bejelenteni. Ezt ugyanakkor Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár a parlamentben olyan „sejtetésnek” minősítette, ami nem elegendő hatósági eljárások indításához. Font Sándor lapunknak mindezek kapcsán erőteljesebb hatósági fellépés, esetleg a könnyített bejelentést vetette fel lehetséges megoldásként. Egyelőre elemzik a kialakult helyzetet. Mindazonáltal a parlamenti képviselő szerint a piac a túltelítettség jeleik mutatja. Míg a pálinkatörvény 2008-as bevezetésekor néhány tucat kereskedelmi főzde üzemelt, addig számuk ma már száz felett jár. Így a helyzet egy fajta tisztulást is hozhat. A minőségi termékek gyártóinak a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie a marketingre és a külföldi terjeszkedésre. Mihályi László szerint ezt nehezíti, hogy egy új uniós szabály szerint más országok hasonló – pálinkának nem nevezhető - főzetei cukorral lekerekíthetők. Annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság májusban elvetette az otthoni pálinkafőzés adómentességét illető szlovén-magyar kezdeményezést, Mihályi László kifejtette: száz liter adómentessége sok. Kisebb mennyiség esetén biztosított kedvezményt a kereskedelmi főzdék is elfogadhatónak találhatják, de előzetesen ebben a kérdésben célszerű lenne a szakmai egyeztetés.

Az 1Csepp feketeberkenyéje a legjobb

Az 1Csepp Pálinka feketeberkenyéje nyerte idén a Pálinka Nemzeti Tanács Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenyén az ország legjobb pálinkája 2019 fődíjat. A legtöbb egyéb kitüntetést szintén a Sopron környéki társaság gyűjtötte be, így ők lettek 2019 legeredményesebbjei is. A 2. helyezett idén a Zimek Pálinka Manufaktúra lett, a 3. pedig a Brill Pálinkaház. A legjobb tízezer feletti tétel készítője a Mátyás Pálinkaház. A versenyt idén hatodik alkalommal rendezték meg. Sümegen 26 pálinkabíra három napon át értékelte a nevezett tételeket. Idén közel 50 főzde 331 pálinkáját kóstolták végig. Életműdíjat idén Csalló Jenő, Márton János és Lovász Sándor pálinkamester kapott. A győztes pálinka illatkarakterében a markáns fűszerek jelennek meg először, úgymint a rózsabors, vagy a szárított kakukkfű - jellemezte a győztes pálinkát Béli Géza, a verseny szakmai elnöke. Ezt követi a kiemelkedő testessége, a fűszerezettségével együtt adva összetéveszthetetlen fajtajellegét. Ízében friss, piros bogyós, de a különleges kékbogyós karakterek is megjelennek benne. Illatának és ízének összetétele végtelenül harmonikus. Kerek és telt pálinka, fajtájának csúcsa – fogalmazott Béli Géza.

Az agrártárca derűlátó

A Nemzeti Pálinkakiválóság Programban idén is díjazták a legkiválóbb pálinkákat, 24 pálinkaház 157 termékével nevezett a 2019-es megmérettetésre, közülük 22 pálinkaház, 93 pálinka terméke került be a nemzeti pálinkakiválóságok sorába - mondta az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára szerdán Budapesten a díjátadó rendezvényen. Zsigó Róbert felidézte, a minisztérium még 2014-ben indította el a Nemzeti Pálinkakiválósági Programot, amelynek célja, hogy a magyarországi minőségi pálinkákat megismertesse bel- és külföldön egyaránt. A pálinkafőzésben rejlő gazdasági potenciált mutatja, hogy a kereskedelmi főzdék által készített párlat mennyisége 2014-ben 723 ezer hektoliterfok volt, 2017-ben viszont már meghaladta az 1 millió hektoliterfokot. Zsigó Róbert közölte, az idei programban több újdonság is volt. A versenybe a pálinkaházak minimum három, maximum kilenc féle pálinkával nevezhettek, az öt alapkategóriából (vilmoskörte, körte, kajszi, szilva, illatos szőlő) legalább hármat meg kellett jeleníteniük. A díjaknál is történt változás, a minisztérium létrehozta az Agrárminisztérium Pálinkája 2019 című oklevelet. Az elismerést elsőként a Márton és Lányai Pálinkafőzde magyar kajszibarack pálinkája érdemelte ki - mondta az államtitkár. A pálinka az elmúlt két évtizedben megújult, ebben a folyamatban fontos szerepe volt a fogyasztói szokások átalakulása mellett a termelőknek is, akik a hagyományos (szilva, kajszi, törköly) alapanyagok mellett újakat (például feketeribizli) is kipróbáltak - tette hozzá. A pálinka a magyar kultúra büszkesége, egy hungarikum. "Gyümölcspárlatot bárhol készíthetnek, pálinkát azonban csak Magyarországon, csak magyar gyümölcsből" - mondta az államtitkár. MTI

Szerző
Témák
pálinka
Frissítve: 2019.07.24. 22:34

Képzett magyar már nem is néz Anglia felé

Publikálás dátuma
2019.06.20. 15:50

Fotó: Tolga AKMEN / AFP
A Brexitnek is köszönhető, hogy a magasan kvalifikált kivándorlókat már rég nem érdekli az Egyesült Királyság - pedig a britek éppen előttük hagynák nyitva az ajtót a kilépés után is.
"Én is voltam két hónapot kint, apám ott él" - meséli a pénztáros. A kassza mellett álló biztonsági őr bólogat, ő is volt, menni is fog. Távolodva hallani még, hogy abban mindketten egyetértenek: nyugaton minden olcsóbb és jobb minőségű, de azért az éri meg legjobban, ha az ember itthon költi el a megkeresett pénzt.
Százezrek hagyták el az utóbbi évtizedben Magyarországot. Nekik nemrég az egyik legnépszerűbb úti célja Nagy-Britannia volt, ám az érdeklődők száma a töredékére esett vissza a Brexit napirendre kerülése óta - nyilatkozta a Népszavának Tanay Marcell, a munkakeresők külföldre közvetítésével foglalkozó euWork korábbi ügyvezetője. 2016-ban egy hajszálnyival dőlt el a brit uniós kilépés, és bár a szavazás és eredménye azóta sokféleképp kompromittálódott, London rendíthetetlenül dolgozik az EU-tagság terminálásán. Ám a terveik visszafelé látszanak elsülni - többek közt a munkavállalókkal kapcsolatban is.
Bár a brit belügyminisztérium arról sző terveket, hogy a kilépés után kiadott letelepedési engedélyeknél a kérelmező szakképzettsége lesz a döntő szempont, a magasan kvalifikált kivándorlók már más uniós országokba mennének. Mint Tanay részletezte, például a sokat keresett és jól kereső szoftverfejlesztők már csak alig-alig érdeklődnek a szigetország iránt.
Egyre több a kérdés és egyre kevesebb a jelentkező

- mondta a korábbi ügyvezető. Tapasztalatai szerint ahogy a bizonytalanság a kilépés hivatalos határidejéhez közeledve egyre nő, úgy lettek egyre feszültebbek a magyar munkakeresők.

Hollandia jött divatba

A kilépés pofonja csak ráerősített a népszerűtlenség trendjére a szakértő szerint, az Egyesült Királyság iránti lelkesedés már egyébként is lecsengőben volt. Helyébe azok az EU-s országok léptek, melyekben szintén elég az angol nyelv a boldoguláshoz: elsősorban Hollandia, aztán Írország és Málta. Tanay úgy látja, nagyságrendekkel nőtt az utóbbi években itt munkát kereső magyarok száma - valamennyire még Máltán is, ahol pedig a fizetések nem sokkal komolyabbak a magyarországi béreknél.
És valóban, nem is tartott tovább néhány percnél találni rögtön két fiatalt is, akik Hollandiába mentek ki, nem régebben nagyjából fél évnél. Egyikük azt meséli, egyrészt a felsőoktatás vonzotta az országba, másrészt "hanyatt-homlok rohant Orbántól" a harmadik kétharmad után. Olcsó tandíj, jó egészségügy, korrekt állam - sorolta az előnyöket, majd a jó nemzetközi közlekedést is hozzátette: 30 euróért hétvégézett Párizsban. A másik fiatal, aki Hollandiába költözéséről mesélt, olyan nyugat-európai országot keresett, ahol - szemben Magyarországgal - lehet transznemű emberként élni. Részben éppen a Brexit miatt nem választotta Nagy-Britanniát.
Megszólalt olyan is, aki már megjárta Angliát: a korábban egyik legnépszerűbb városnak számító Bristolban élt egy évet, miután kivándorlók egymást bátorító láncának utolsó szemeként ő is elindult. Ő ha most indulna el, Európától is búcsúzna.

Aki megy, nem ingázik: messze megy

Nem jellemző, hogy aki elindul, csak egy határral menne odébb, mondta Tanay Marcell azzal kapcsolatban, hogy vajon a szomszédos országok állásai csábítóbbak-e a magyaroknak a hazai lehetőségeknél. Ausztria ugyan viszonylag népszerűnek mondható a munkakeresők között, de az országban elvárt nyelvtudás sokakat eltántorít tőle. Csehországban ugyan jobbak a fizetések, de nem annyival, hogy hátrahagyja értük valaki a hazai egzisztenciáját. És a szlovén építőipar olykor talán eredménnyel keres magyar munkásokat, de például egy lengyel állásajánlatot már hiába hirdetnek meg Magyarországon.

Szerző