Már csak két EU-tagállamban rosszabb az életszínvonal, mint Magyarországon - írja az Eurostat legfrissebb, 2018-as adatokat feldolgozó jelentése nyomán a Qubit. Az egyéni fogyasztás mértéke, vagyis a vásárlóerő a háztartások anyagi jóllétének a legmegbízhatóbb mérőszáma. Ennek alapján
És határozottan nem spórolásról és takarékoskodásról van szó: korábbi kutatásokból kiderült, hogy nem spórolnak a magyar melósok, nem is tudnak, de nem is reménykednek nyugdíjas években. Az országos helyzet miatt pedig még az ÁSZ-elnök Domokos László is annyira aggódik, hogy felvetette, megtakarításra kéne kényszeríteni a munkavállalókat. Az egyéni fogyasztás mérőszámában különben súlyozottan jelennek meg a – például az oktatási, egészségügyi – szolgáltatások, hogy ezzel is az életszínvonal mutatására tegyék alkalmassá azt.
A magyarországi képhez az is hozzátartozik: a hazai nettó minimálbér még az egy főre számított létminimum értékét sem éri el, és a lakosság 28-30 százaléka él a létminimumon vagy az alatt. A létminimumnál hajszálnyival magasabb társadalmi minimumhoz szükséges összeget pedig ennél is kevesebben tudják hónapról hónapra kitermelni.
Még három olyan ország van az Európai Unióban, ahol az uniós átlag kevesebb mint háromnegyedét éri el az átlagos fogyasztás: Észtország alig, Litvánia és Románia valamivel jelentősebben a 75 százalékos fogyasztási álomhatár alatt marad. Eközben Luxemburgban az uniós átlagnál 32, Németországban és Ausztriában körülbelül 20 százalékkal nagyobb a vásárlóerő. Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Finnországban, Belgiumban, Svédországban és Franciaországban az EU-átlagnál ugyancsak 5-15 százalékkal tudnak többet vásárolni.
