film;tévé;szinkron;

Szuperhősi küzdelem a tisztességes szinkronos bérért

Felemelték a szavukat a Bosszúállók című film magyar hangjai. Állítják, a bérezésük nevetségesen alacsony, miközben évek óta téma, hogy szükség van-e egyáltalán szinkronizált filmekre.

Nem szűnnek meg a szinkronizált filmek, ám a lakosság nyelvtudásának fejlesztése miatt törekednek arra, hogy minél több alkotás legyen elérhető és nézhető eredeti nyelven, akár felirattal – adta hírül múlt év őszén az Innovációs és Technológiai Minisztérium. A több mint nyolcvanéves múltra visszatekintő magyar szinkron visszaszorításáról több éve lehet hallani. Mindenesetre lapunkat múlt évben az egyik legnagyobb magyarországi mozihálózat, a Cinema City arról tájékoztatta: a nézők 78 százaléka a szinkronizált filmeket részesíti előnyben.

A képzett (szinkron)színészek állítják: az őket foglalkoztató stúdiók a gyorsaság és az olcsóság bűvöletében élnek. „Diktátum van. Szakszervezeti szinten nem tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, mert a stúdiókban kényszervállalkozások működnek, amelyek teljesen tehetetlenek a gazdasági erőfölényben lévő stúdiókkal és globális megrendelőkkel szemben. Vagy megcsinálod a munkát annyi pénzért, amennyit mondanak, vagy többet nem hívnak” – nyilatkozta a Népszavának múlt év őszén a Színházi Dolgozók Szakszervezete (Szídosz) Szinkron Alapszervezetének elnöke. Rajkai Zoltán arról is beszélt: a szinkroniparban dolgozók bére az elmúlt húsz évben a tizedére csökkent, miközben a médiaipar egyéb szereplői évente 20-40 százalékos növekedést értek el. Fél évvel később Rajkai a maga bőrén tapasztalhatta meg a diktátumot: tizennyolc év után elvették tőle Mickey egér szinkronszerepét, miután magasabb bért kért.

Most csütörtökön a Bosszúállók című film magyar hangjai – a Szídosz Szinkron Alapszervezete – a Katona József Színházban tartott sajtótájékoztatót arról, hogy komoly veszélynek látják a magyar szinkron ellehetetlenülését. „Határozottan tiltakozunk a szinkroniparban kialakult kizsákmányoló, a gazdasági erőviszonyokkal visszaélő, a partnerséget és sok esetben a törvényes jogi kereteket nélkülöző üzleti magatartás ellen. A szinkroniparban dolgozó munkavállalók – többnyire kényszervállalkozások: színészek, szinkronrendezők, szinkrondramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók, szinkron gyártásvezetők – mind harminc évvel ezelőtti árakon dolgoznak. Reál értékben tizedére csökkentek a jövedelmek és szakterülettől függetlenül senki nem kapja meg a munkájáért járó anyagi és szakmai megbecsülést” – írták többek között pénteken közzétett 15 pontos kiáltványukban.

A Katona József Színház tagja, Nagy Ervin színművész a magyarszinkron.hu-nak adott interjújában úgy fogalmazott: „Az elmúlt 30 évben a szinkron berkein belül kialakult egy modern rabszolgaság, én pedig az ez ellen való tiltakozásnak egyértelműen élharcosa szeretnék lenni. Bátran üzenem a rabszolgatartóknak, hogy készüljenek, mert itt háború készül, nem harc.”