Egy héttel azután, hogy az Orbán-kabinet 24 uniós tagállam ellenében az Európai Tanács múlt heti ülésén – harmadmagával – megtagadta a 2050-es szén-dioxid-mentesítés vállalását, a közrádióban megszólalt a magát a környezet elkötelezett híveként feltüntető Áder János köztársasági elnök is. Ám érvelése teljes egészében az Orbán-kabinet – az uniós államok és a szakértők túlnyomó többsége által élesen vitatott – klímapolitikájához illeszkedett. Az elvileg pártokon felül álló elnököt ugyanakkor az Orbán Viktor iránti érzékelhető lelkesedése súlyos ténybeli tévedésekbe is sodorta.
„Fontos tudni, mert erről általában el szoktak feledkezni, hogy van egy elfogadott, 2030-ig vállalt célkitűzése minden EU-országnak, így Magyarországnak is.” Ezzel szemben a valóság, hogy az EU nem fogadta el Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervébe foglalt 2030-as önkéntes klímacéljait. Annál is kevésbé, mert – mint arról lapunk beszámolt – az EU értékelése szerint a tagállamoktól bekért 28 vállalás-tervezetből Magyarország és Románia tűzte ki adottságaihoz képest a legszerényebb célokat. Bár a 2030-as, 1990-hez mért 40 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célunkat nyugtázták, a lakások és a gépjárművek ebbe bele nem számított szennyezésének 2005-ös alapú, 7 százalékos csökkentési ígéretét Brüsszel kevesli. (Nem is beszélve fogyasztáscsökkentési és megújulóenergia-arányunkról.) Az EU egy tagállam tervezetét sem fogadta el: az a mostani noszogatás után, év végére várható.
Áder János „jó szívvel és nyugodt lelkiismerettel” nyugtázta, hogy 2030-as kötelezettségeinket teljesíteni fogjuk, "míg a tagállamok többségéről ez nem mondható el". Kétségtelen: az Orbán-kormány a 2010-es évek során többször már megközelített értékeket vállalna 2030-ra. Ilyen a szén-dioxid-kibocsátás vagy a megújulóenergia-arány. Mások viszont érdemi klímafordulatot terveznek.
Áder János azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország 1990 óta 31,9 százalékkal csökkentette a kibocsátást. Ennek csupán egy része az ipar rendszerváltás utáni összeomlása, nagyobbik hányada „az utóbbi év... ek, évtizedek” közös munkája – fogalmazott. Áder János szava talán azért akadt el egy pillanatra, mert a tavalyi, minimális csökkenés előtti négy év során nőtt a szennyezés. Az Eurostat nyilvántartásából kiderül: a Horn- és az első Orbán-kabinetre jellemző stagnálás után leginkább a szociálliberálisok 2002-2010 közötti, illetve a második Orbán-kormány kezdeti időszakában javult a terhelés (még ha ennek egy része a válság kontójára is írható).
A köztársasági elnök felhívta a figyelmet, hogy eközben jelentősen nőtt a nemzeti össztermék - vagyis javult a hatékonyságunk -, illetve hogy a fejlett ipari államokban nagyobb az egy főre eső kibocsátás. (Az uniós vállalások ugyanakkor e szempontokra kevéssé érzékenyek: a cél mindenütt a szennyezés teljes leállítása.) Hozzátette: „szeretnénk elérni” a 2050-es klímasemlegességet, de ez még vita tárgya. (Valóban: ez az Európai Bizottság javaslatait vállaló 24 tagállam, és a velük szemben álló lengyelek, csehek, magyarok és észtek közötti ellentét.) Kiinduló helyzetünket az úgynevezett szén-dioxid-kvótáink eladásából származó, egyre emelkedő, tavaly már 70 milliárdra rúgó bevételeink miatt is kedvezőnek látja.
Arra azonban Áder János nem tért ki, hogy – mint arra lapunk korábban rávilágított – ezt mindeddig nem költöttük el.
Mindezek mellett a köztársasági elnök azért sürgette a klímabarát beruházásokat, hisz úgymond "nem ülhetünk a babérjainkon”.
