(Ellenzéki vázlat, 2019)
KÉPHEZ: 9:12
Gyors reggeli az Országházban /Quick breakfast at the Parliament. Debreceni mustárral, tormával / Sausages with mustard and horseradish
– Mit lehet itt reggelizni, tessék mondani?
– Virslit, debrecenit, szendvicset…
– Na, várjunk csak, én debrecenit szeretnék.
– Lehet, mustárral, tormával?
– Mustárral, tormával.
A büfében nincs megterített asztal. A többi asztal is terítetlen. Mind demokratáknak való. Borzasztó idea!
Az egyik asztal sokkal csupaszabb, mint a másik. A szék is oda van már készítve, s eltolva a többi szék, hogy valahogy más oda ne ülhessen.
A miniszterelnökkel belépő mamelukok áhítattal néznek az asztal fölé, s mutatni akarván, hogy az államügyekben mennyire járatosak, tiszteletteljesen mormogják:
– Mi a miniszterelnökkel fogunk reggelizni!
A kormányfői stáb csendben forgat, hogy „az emberek” majd megtekinthessék a miniszterelnök reggelijét.
A két mameluk belép. S amint az egyik könyökét ráteszi az abroszra, a palackok s tányérok elkezdenek csörömpölni a kezében, mintha mondanák:
„Mindjárt itt lesz a miniszterelnök!”
De ezt a mamelukok is észreveszik, és rögtön saját maguktól kérnek bocsánatot.
– Pardon! Hisz itt a miniszterelnök fog reggelizni.
Felugranak, pedig még le sem ültek, s egyikük átül szembe az üveg vizével, hogy helyet adjon a miniszterelnöknek és a másik mameluknak.
– Összetévesztettem a helyet. Ez az átkozott rövidlátásom…
– Ne átkozd – suttogja magában a helyezkedő stáb –, hisz az tett meg téged azzá, ami vagy.
– Igen, de most csaknem oda ültem, ahol…
– Igen, igen, ahol a miniszterelnök fog reggelizni.
– Ah, az asztali cukkedlik emléke! Irtóztató! A Bokros valamikor rövid szivart szítt – mondja valamelyik ellenzéki.
– És mindennap más emberhez hívatta meg magát reggelire, hogy arra se költse az ország pénzét.
– Oh, az a Bokros volt! A nagy Bokros. A Bokrosok kora lejárt, uraim! Most a cukkedlikorszak van.
– Cukkedli? – süvít bele gúnyosan egy szélsőbali. – Az adófizetőknek kellene adni cukkedlit, az adószedők pedig egyenek arzenikumot.
– Neked ez a programod?
– Ennek alapján választottak meg.
E pillanatban nesztelenül belép a miniszterelnök. Mély csend.
A szőnyeg felfogja lépteinek neszét, s lágyan suttogja: „őexcellenciája reggelizni jött”.
A legyek, amint a debrecenire idejöttek, pajkosan röpködnek körbe, s egymást biztatják: „Gyerünk, reggelizzünk a miniszterelnökkel”.
A mamelukok ajkain megjelenik a nyájas, hódoló mosoly, a szélsők arcáról elfut az elégedetlenség, minden derült, a napsugár besüt az ablakon, a büfébeli Hébe kék szemei igéző fényben tündökölnek, a vajak olvadoznak, a heringek, sajtok pikáns illatokat terjesztenek, minden, de minden olyan ünnepélyes, mert a miniszterelnök reggelizik. Debrecenit mustárral, tormával, zsemlével.
A kegyelmes úr leül, a szék megreccsen alatta, mintha a nagy megtiszteltetést köszönné. Kár, hogy nincs retrográd élet, hogy a megboldogult sertés földi maradványai átéreznék.
A miniszterelnök keveset eszik és elegánsan. A kés és villa bizonyos előkelőséggel horzsolja egymást.
Őexcellenciájának jó étvágya van.
S ezalatt benn a tanácsteremben, ahol a költségvetést vitatják, sebesebben megy minden. A szónokok megrövidítik beszédeiket. Minek is beszéljenek? Hiszen eredménye úgy sincs – és még csak nem is bosszankodik meg érte senki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog. Mert a miniszterelnök úgy sincs ott. A miniszterelnök reggelizik.
A büfé ajtaja ki van nyitva. Kilátni meg belátni.
Künn két ellenzéki képviselő sétál nagy szomorúan. Éppen a magyarok tömeges kivándorlását beszélik. Borzasztó állapotok… a szegény magyar gyerekek éheznek.
– Pszt! Ne olyan hangosan! Bent a miniszterelnök reggelizik!
Aztán a Ház elfogadja a költségvetést.
KÉPHEZ: 11:40
Országgyűlés, költségvetési zárószavazás // National Assembly. Budget vote.
Utána a miniszterelnök pedig megebédezik.
KÉPHEZ: 12:30
Tökfőzelék, Stefánia vagdalt // Pumpkin pottage, meat loaf
„Vacsora Berci bácsival”, már a Várban, a Karmelita-kolostorban.
KÉPHEZ: 19:25
Vacsora Berci bácsival // Dinner with uncle Berci
Megint egy nap, megint egy reggeli (ebéd, vacsora, miközben otthon, a nyári konyhában bugyborog a baracklekvár).
Mikszáth Kálmán után szabadon: Friss Róbert
