„Alkoholisták azért nem vagyunk, de jól tud esni egy korty bor vagy whisky lefekvés előtt, a feleségem pedig a koktélokat vagy gyümölcsös borokat szereti” – nyilatkozta Lu Hszin a China Daily angol nyelvű kínai portálnak.
Egyre többen vannak ezzel így, a The Lancet című orvosi szaklap közelmúltban megjelent tanulmánya szerint 1990 és 2017 között tíz százalékkal nőtt a világ alkoholfogyasztása. A növekedés motorja Kína és India, egyrészt gyarapodó népességük, másrészt a gazdaság erősödése és a szokások megváltozása miatt. Előbbiben például 27 év alatt 70 százalékkal nőtt az alkoholfogyasztás, és az előrejelzések további emelkedést jósolnak; ha ez így halad tovább, hamarosan az Egyesült Államokat is lehagyják. A két évvel ezelőtti statisztikák szerint egy kínai férfi egy évben átlagosan 11 liternyi tiszta alkoholt iszik, de még a felnőttek átlaga is 7 liter.
Azért messze vannak még az európai tempótól: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-os statisztikái szerint a legtöbb alkohol, személyenként évi átlagosan 15,2 liter Moldovában fogy el, őket Litvánia (15), majd Csehország (14,4) követi. Magyarország 11,4 literes fogyasztásával még szintén az élmezőnybe tartozik. A legalacsonyabb, nullához közelítő arány természetesen a muszlim országokban, például Észak-Afrikában és a Közel-Keleten mérhető, hiszen az iszlámban az alkohol tiltott. A WHO célkitűzése, hogy 2025-ig 10 százalékkal kevesebb alkohol fogyjon világszerte, ám a The Lancet tanulmánya még 17 százalékos növekedést is jósol 2030-ig. Pedig a világszervezet becslései alapján évente legalább 3 millióan halnak meg alkoholhoz köthető betegségben vagy balesetben, és százmilliók életét keseríti meg az ital. Az egészségügyi kockázatok ellenére a javasolt módszereket, például az adótartalom emelését, a korhatár megemelését, a reklámok és értékesítés korlátozását szinte sehol nem vezetik be.
Európában és Észak-Amerikában mégis fordult a kocka, az emberek kevesebbet, tudatosabban és jobb minőségben isznak. Közben azonban az olyan fejlődő országokban, mint a már említett Kína, India vagy Vietnám, éppen csak most terjed igazán a szokás. Kínában például legnépszerűbb a bor, amit a tömény italok, majd a sörök követnek. Mint a China Daily riportja rámutat, míg korábban főleg csak ünnepek vagy üzleti ebédek alkalmával volt megszokott szeszes italt inni, mára a „nyugati életstílus” a kínaiak között is elterjedt. Gombamód szaporodnak a bárok és kocsmák, de akár otthon is felbontanak egy üveggel. Az olyan hagyományos helyi italok is népszerűek maradtak, mint az általában cirokból vagy rizsből készült, pálinkaszerű pajcsiu, különösen vidéken az idősebb generáció még ragaszkodik a megszokott ízekhez. Azonban a fiatalabb városiak már nyitottabbak, még az olyan különlegességek is kelendőek, mint a manapság divatos kézműves sörök.
De Kína nem csak issza, termeli is az alkoholt, különösen a borokat. A különböző felmérések ugyan némileg eltérnek abban, hogy mit és mennyit, - általában az 5-7. legnagyobb termelőként tartják számon - de az bizonyos, az ország már ebben is nagyhatalom. Kínai borokkal mégis ritkán találkozunk a polcokon, többségük ugyanis a belső piacra készül, mert maguk a kínaiak is legfőképpen helyi márkákat isznak, - legfőképpen vöröset, Cabernet Sauvignont és Merlot-t - másrészt mert a termékeket nehéz vonzóvá tenni és eladni a tapasztalt külföldi közönségnek. Pedig a kínai borok nem is rossz minőségűek, mintájuk leginkább a francia, nagy európai borászokkal együttműködve komplett borászatokat másoltak le, költöztettek át. A konyakjáról híres Rémy Martin például már az 1980-as években borászatot nyitott Tiencsin városának közelében.
Mint a hivatalos statisztikákból is kiderül, a növekvő igények ellenére az utóbbi években a termelés Kínában mégis csökkent. Szakértők szerint ennek egyik oka a kínai gazdaság általános lassulása, másrészt a 2000-es évek elején óriási lendülettel induló üzlet kifulladt, a piac túltelített lett. Miközben a technológiai megvásárlása és kiépítése nem olcsó, és a munkaerő is egyre drágább, alternatívát jelentenek a kiváló és közeli ausztrál borok, de az európai, sőt chilei termékek is eljutnak a világ másik végére.
