Orbán szerint kiépült az illiberális rendszer Magyarországon

Publikálás dátuma
2019.07.27. 10:04

Fotó: Draskovics Ádám
A miniszterelnök már mint második rendszerváltásról beszélt a 2010 utáni időszakról Tusnádfürdőn és még tizenöt évig építené tovább az illiberalizmust.
Keresztény szabadság – Orbán Viktor szerint ez a már kiépült magyar illiberális rendszer lényege. A miniszterelnök az elmúlt évekhez képest szándékában láthatóan nagyobb ívű, mélyebb beszédet szeretett volna mondani, legalább olyan nevezeteset, mint a 2014-es, amikor először beszélt arról, hogy Magyarországon illiberális rendszert akar felépíteni. Orbán beszéde szerint az elmúlt öv évben „elvégezték a feladatot” (ez a kormányfő egyik kedvenc szófordulata), az illiberális rendszer kiépült. Ennek lényege a „keresztény szabadság” – ezt úgy magyarázta a miniszterelnök, hogy természetesen az illiberális demokrácia is demokrácia, megvan a demokratikus intézményrendszer, de emellett keresztényi alapon is áll, hiszen „csak erről az alapról képzelhető el, hogy két ember, akik közül az egyiknek nincs nyolc általánosa sem, a másik meg mondjuk az Akadémia elnöke; az egyiknek nincs semmilyen véleménye a világról, a másik pedig több nyelven beszél, tájékozott, ugyanúgy egy-egy szavazattal rendelkezik, a rendszer ugyanakkora súllyal veszi a figyelembe a véleményüket, ezt csak úgy tudjuk elfogadni, ha elfogadjuk, hogy Isten minden embert a saját képmására teremtett” – fogalmazott. Szerinte valójában a modern Európa, az Európai Unió alapítói is illiberálisok voltak, mert például a Churchill által is jegyzett Atlanti Charta arról szól, hogy Európa népeinek szabadságuk van meghatározni, hogy hogyan éljenek és szabadságuk van megvédeni magukat, Robert Schumann pedig szintén kereszténydemokrata volt, ami ma illiberálisnak számítana. Mivel ez volt a harmincadik tábor, Orbán Viktor természetesen értékelt is: azt mondta, 1990-ben „liberális rendszerváltás” történt, a fő feladat akkor az volt, hogy kiépítsék a demokratikus kereteket és a piacgazdaságot, majd legyőzni a „szocialista erőcsoportokat” itthon és külföldön is. Orbán szerint ez sikerült, és mivel Orbán szerint éppen most vannak túl a felén a „legproduktívabb felnőttkornak”, a fő kérdés az, hogy mit hoz a következő tizenöt – Orbán Viktor ugyanis egy percig sem csinált titkot abból, hogy ezt az időszakot is dominálni szeretné, beszéde végén ki is tért rá, hogy „ha nem félnek”, és felvállalják az általuk fontosnak tartott értékeket, akkor a következő választásokat is meg fogják nyerni. Orbán szerint európai szinten ugyan sikerült több „nagy veszélyt elhárítani” (például, hogy „Soros György helytartója, Frans Timmermans legyen az Európai Bizottság új elnöke), de még komoly kihívásokkal kell szembenézni. Az első mindjárt, hogy Jean-Claude Junckeré után egy olyan Európai Bizottságot hozzanak létre, „amelynek nincs politikai programja, nem politizál, mert nem ez a dolga” – szerinte ezzel kapcsolatban Ursula von der Leyen megválasztása biztató volt. Ugyanakkor – mint azt lapunk előre megírta – a miniszterelnök az európai, és ezen belül különösen a német gazdaság lassulásának veszélyére is figyelmeztetett, emiatt a kormány 2020 tavaszán ki fogja dolgozni a második, majd 2020 őszén a harmadik „gazdaságvédelmi akciótervet”, ami valószínűleg további adó és járulékcsökkentéseket jelent majd. Orbán szerint európai veszély, hogy sok tagállam „szocializmust akar”, például a „munka nélküli alapjövedelem” bevezetésével, ezt el kell utasítani.
– Lesznek csaták a jogállamiság kérdésében is – mondta Orbán, aki itt megismételte Kovács Zoltán már megfogalmazott (és a finn kormány által visszautasított) kritikáit Finnországgal, mint az EU soros elnökével kapcsolatban, miszerint „úgy akarják védeni a jogállamot, hogy még alkotmánybíróságuk sincs”. Orbán emiatt egyenesen nevetségesnek nevezte, hogy Finnország készít jelentést a magyar jogállamiság helyzetéről, úgy fogalmazott, komoly erőfeszítésre van szükség, hogy az erről folyó tárgyalásokon ne nevessék ki a finneket. A Fidesz Európai Néppárti tagságával kapcsolatban nem sokat mondott, csak annyit jegyzett meg, hogy az EPP ősz végi kongresszusáig kell várni, hogy „tisztázódjon a helyzet”. (Gulyás Gergely egy nappal korábban ennél sokkal konkrétabb volt, ő azt mondta, „nyitottak a tagságra, de csak akkor, ha a Néppárt is nyitott a Fidesz felé”, ellenkező esetben elképzelhető, hogy a lengyel Jog és Igazságosság Pártot is magába foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek Szövetségéhez csatlakoznak majd.) Ezután tért rá Orbán a már említett „illibeárlis rendszer” meghatározására, a „keresztény szabadsággal” azt a „liberális felfogást” állította szembe, amely szerint „nincs társadalom, nincs emberi közösség, csak egyének laza üzleti kapcsolata, le kell bontani minden határt, megszüntetni az identitásokat”. Azt mondta, nagyon komoly gazdasági befolyással bíró szereplők akarják ezt bevezetni, melynek része persze a bevándorlás is, „nem véletlen, hogy Soros György a nyílt társadalom és egyben a bevándorlás legnagyobb támogatója”. Orbán szerint a liberális demokrácia univerzális ideológia, amely így nem viseli el, ha „még egy olyan kicsi ország is, mint Magyarország, ellenáll neki”, ezért támadják most őket nemzetközi szinten. Orbán szerint a kritikusaik emberként is gyűlölik őket, míg a „keresztény szabadság” hívei bírálhatják valakinek a politikai nézeteit, de így is „szeretik, mint embert”. – Az előttünk álló 15 évet azzal töltjük el, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és az internacionalizmussal. Magyarországot csak így lehet megerősíteni – mondta. A beszéd után írásban kérdéseket is fel lehetett tenni a miniszterelnöknek, ezekre válaszolva Orbán Viktor nyíltan megmondta, hogy jelenleg nincsenek meg a feltételei a családpolitikai intézkedések kiterjesztésének a határon túli magyarokra, és nem is tudja megmondani, mikor lehet ezt a döntést meghozni, „dolgoznak rajta, hogy így legyen”. Megkérdezték azt is, elmegy-e az Úz-völgyi román katonatemetőt meglátogatni, ami miatt tüntetés és tiltakozás is volt a romániai magyarság részéről és a kétoldalú kapcsolatokban is feszültséget okozott, Orbán válaszában azt mondta, ennek a kérdésnek a megoldása elsősorban a romániai magyar érdekképviselet dolga. Az új ukrán vezetéstől azt várja a magyar kormány, hogy „teremtsen működő államiságot Kárpátalján”, ebben hajlandóak támogatni is, de amíg érvényben vannak az ott él magyarokat sújtó jogszabályok (elsősorban a nyelvtörvény), addig továbbra is blokkolni fogják az ukrán kormány integrációs törekvéseit.

Gyurcsány Ferenc és a „lopakodó Soros György” szelleme is jelen volt

Nem gyakori Tusnádfürdőn, hogy kormánykritikus vélemények is elhangzanak egy pódiumvitában, ezért volt unikális a Pártpolitikai Kerekasztal, mivel Ungár Péter személyében itt legalább egyetlen olyan szereplő volt, aki kritizálta a kormányt. A „kerekasztalt” egyébként még Böröcz László (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP) képviselte. Az erről szóló cikkünket itt találja.

Frissítve: 2019.07.27. 14:46

Már az észt tanárok is kétszer annyit keresnek, mint a magyarok

Publikálás dátuma
2019.07.27. 08:36
Illusztráció
Fotó: Népszava
Az észt átlag tanári fizetés hat év alatt 68 százalékkal nőtt, ez alatt az Orbán-kormánytól nagyjából 11 százalékos emelésre futotta.
A dupláját keresik az észtországi tanárok annak, amit Magyarországon megkapnak pályatársaik, írja észt források nyomán a 444.hu. Az észtek, akik a rendszerváltáskor még szegényebbek voltak nálunk, aztán 2005-2006 körül lehagytak egy főre jutó nemzeti jövedelemben, használható összehasonlítási alapnak tűnnek, teszi hozzá.
Az ész tanárok átlagfizetése - az állami iskolákban - 2013-ban 889 euró volt, ma ugyanez az összeg 1500 euró, ami mai árfolyamon számolva nagyjából 490 ezer forint. Ez több mint 68 százalékos emelkedés hat év alatt. Pályakezdő általános iskolai földrajz-, kémia- és biológiatanárt 1250 eurós (410 ezer forintnyi) fizetésért keresnek a legnagyobb észt állásportál, a tootukassa.ee szerint. Általános iskolai órák tartására észt anyanyelvet oktató tanárt 1250-1550 euróért alkalmaznának középiskolában. Pécsen pedig most éppen 203 000 forintért (bruttó), körülbelül tehát 635 euróért általános iskolai magyartanárt.
A tanári fizetések ügye azért került elő a napokban, mert a Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozata fotókampányt indított annak bemutatására, hogy a kormány által hangoztatott béremelések messze nem teljesültek. A Concorde befektetőcég eközben blogján publikált elemzést arról, hogy
a magyar pedagógusbérek 2014 óta mindössze 11 százalékkal nőttek, míg a versenyszférában 47 százalékos volt a béremelkedés.

Szerző

Kampányízű hajléktalanüldözés

Publikálás dátuma
2019.07.27. 08:30

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
A statisztikák szerint feltűnő következetlenséggel bünteti a rendőrség a közterületen életvitelszerűen tartózkodókat.
A hektikusnak tűnő rendőrségi aktivitást Cs. Béla elleni első fokú ítélet hozta felszínre: a férfit csütörtökön a bíróság figyelmeztetésben részesítette életvitelszerű közterületi tartózkodás miatt. A sokat bírált törvénymódosítás tavaly októberi elfogadása óta Cs. Béla volt a tizenharmadik, akit otthontalansága miatt állítottak bíróság elé – az esetek időbeli eloszlása viszont különös. Míg tavaly októbertől januárig 10 hajléktalant állítottak bíróság elé azért, mert az utcán élt, azóta viszont csak hármat. Lapunk kikérte a pontos adatokat a rendőrségtől, ám az ORFK azt közölte, hogy havi bontású összesítésük nincs. Így is tetten érthető azonban, hogy korántsem állandó a rendőrség igyekezete. A Népszava idén márciusban az ORFK-tól kapott adatokra hivatkozva megírta, hogy októbertől március 4-ig országszerte 338 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést a rendőrség „életvitelszerű közterületi tartózkodás” szabályainak megsértése miatt. Most pedig azt tudtuk meg, hogy október 15. és július 22. között országszerte 400 esetben alkalmaztak helyszíni figyelmeztetést. Ezen belül 18 szabálysértési előkészítő eljárást indítottak – egyet-egyet Pest, Fejér, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Veszprém, Győr-Moson-Sopron megyében, kettőt Baranyában, tízet pedig Budapesten –, s ebből 12 esetben állítottak hajléktalant bíróság elé. Vagyis míg október és március között, öt hónap alatt 338, addig az azóta eltelt négy hónapban mindössze 62 ember esetében indítottak valamilyen intézkedést. S amíg az októbertől januárig eltelt 3 hónapban 10 embert állítottak bíróság elé hajléktalanság miatt, addig januártól július 25-ig, vagyis kétszer annyi idő alatt, mindössze hármat. Misetics Bálint, A Város Mindenkié csoport szociálpolitikusa szerint van magyarázat az eltérő intenzitásra, sőt, Cs. Béla őrizetbe vételére is, noha nem feltétlenül a törvény betűiben találjuk meg azt. Az októberi törvénymódosítás után a rendőrség buzgón nekilátott, hogy megfeleljen a paragrafusnak, csakhogy pár hét elteltével, amikor az ügyek kezdtek bírósági szintre jutni, több bíró egymástól függetlenül az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordult egyéni normakontrollt kérve. Ez elbizonytalanította a rendőrséget, amely jobbnak látta kivárni e folyamat végét. Az Alkotmánybíróság pedig júniusban kimondta – a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek szerint szégyenletes döntéssel –, hogy nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása, ez pedig feloldhatta a rendőrségi önkorlátozást is. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre az ORFK lapunknak lényegben azt mondta, az Ab-döntéstől függetlenül végezték munkájukat: a rendőrség a vonatkozó jogszabályok életbe lépését követően az abban foglaltaknak megfelelően jár el, ha szabálysértést észlel, akkor intézkedést kezdeményez. Misetics Bálint mindehhez hozzáfűzte: ő maga több, különböző rendőrségi forrásból úgy értesült, hogy a most Cs. Béla esetével indult felfokozott intézkedési roham két hétig fog tartani, s egyik célja, hogy „megtisztítsák” a köztereket a hajléktalanok látványától a nemsokára kezdődő Maccabi Játékok előtt. Ilyen híreket hallott Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója is, aki szerint nemzetközi közönséget vonzó fesztiválok, sportesemények, s nem különben a választások előtt megugrik a hajléktalanok elleni intézkedések gyakorisága. Noha az őszi önkormányzati választás még odébb van – így a következő „razzia-felfutás” a szakértők szerint majd október elejére várható –, beszédes adat, hogy 2014-ben októberében, a helyi választások előtt a rendőrség 124 esetben intézkedett hajléktalanokkal szemben, miközben ugyanabban az évben augusztusban 4, júliusban pedig 6 volt ez a szám. Az ORFK kérdésünkre tagadta, hogy ilyesfajta mozgatórugók is érvényesülnének, amikor a hajléktalanokkal szemben intézkednek.

Nem vegzálni, segíteni kell

Szabálysértési Munkacsoportot hozott létre a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász Egyesület: önkéntes ügyvédeik minden lehetséges jogi eszközt megragadnak, hogy kiálljanak a hatalom által szegénységük miatt üldözött emberek mellett. Megkérdeztük Michels Antalt – Tóni atyát –, akit a Józsefvárosban a hajléktalanok papjaként ismernek, mi a véleménye a hajléktalanokat vegzáló intézkedésekről. Azt felelte: a hajléktalanság nem kriminalisztikai, hanem szociális ügy, ezért nem a rendőröknek, hanem elhivatott szociális munkásoknak kellene az utcán élőkkel foglalkozni, s személyesen választ találni a problémáikra, a családokat is bevonva. Amíg nem lesznek nagy számban ilyen szociális munkások – márpedig a mostani tendencia ennek épp ellenkezőjére utal – addig a probléma megmarad. D. J.

Nyáreste fedél nélkül

Megvillan a rendőrautó kék fénye a kis belvárosi téren kifeszített, Police feliratú szalagon. Egyenruhások zseblámpával világítják a padot, ahová esténként hajléktalanok szokták bevackolni magukat, négyzetcentiméterenként vizsgálják át a területet árulkodó nyomok után kutatva. Jól öltözött férfi, mint később kiderül, a szomszédos étterem üzemeltetője álldogál a közelben: – Láttuk már itt azt a hajléktalant, nem először jött ide. Nem is igen örültünk, mert hát csak egy bokor választotta el a vacsorázó vendégeinktől, és már bocsánat, de szagra és látványra sem jó ez. Most is itt üldögélt, de jött valami fiatal suhanc. Először csak kiabált vele, aztán behúzott neki egyet. Az meg olyan szerencsétlenül esett, hogy bevágta a fejét. Élet-halál közt volt, amikor elvitték. A tettes elfutott. Csóválja a fejét: – Most persze itt vannak a rendőrök, és engem faggatnak, mehetek majd tanúskodni, bezzeg korábban nyomuk sem volt, amikor a hajléktalanokat kellett volna elzavarni! Néhány utcával, de már egy kerülettel odébb, csöndes a Rákóczi tér valamivel este tíz után. Egyetlen padon látni csak hajléktalant. Lábánál huzat nélküli paplan, előtte nejlonszatyorban fél üveg kóla és ásványvíz. Amint közelebb lépünk, riadtan nyitja ki a szemét, és önkéntelenül is összehúzza magát. Aztán hogy ijedtsége elpárolog, megkönnyebbülve, lassan, de érthetően válaszol a kérdésekre. Kapus Mihály Istvánként mutatkozik be, azt mondja, valaha műtőssegéd volt, de elvesztette állását azzal együtt szolgálati lakását, aztán családjával is megromlott a viszonya, ez pedig megpecsételte a sorsát, 15 éve él már az utcán. – Hogy rendőrt láttam-e? Most nem, este tíz után sosem jönnek. Attól korábban szoktak csak igazoltatni. Megkérnek, álljak odébb, s kérik, világosban ne feküdjek a padra. Kapus Mihály István azt mondja, tud róla, hogy törvényt hoztak a hajléktalanok ellen, de állítja, ő maga ebből még semmit nem tapasztalt. Igaz, teszi hozzá, általában sötétedés és tíz után fekszik csak le. A kerület másik felén, a II. János Pál pápa téren kutyáját sétáltatja késő este egy középkorú férfi. Az eb dühösen ugat közeledtünkre, de aztán ahogy érzi gazdája nyugalmát, lecsillapodik hamar. – Néhány éve még más világ volt itt. A bokrokban emberek éltek. Nem behúzódtak oda, hanem ott éltek, az volt az otthonuk. Aztán jött a szigorítás, a bokrokat visszavágták, hogy már ne adjon rejteket senkinek se, a rendőrök pedig gyakrabban igazoltattak, és eltűnt a hajléktalanok többsége. Még a családom is vitába száll velem, megkapom, hogy nem vagyok humánus, és hát igaz, nekem is van némi rossz érzésem, de azért csak kimondom: jobb a helyzet, békésebb a környék, hogy eltűnt a hajléktalanok többsége. – Hová lettek? – Azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy az egyiküknek sem jelent kiutat, ha hagyjuk őket az utcán. Ezt amúgy kipróbáltuk évtizedeken át, és ha jól tudom, nemigen segített a szerencsétleneken, hogy a hatóság nem vegzálta őket.
Zoltán nagyon szeretne talpra állni
Fotó: Erdős Dénes
Noha a környékbeli férfi szerint alig akad már itt hajléktalan, a tér másik oldalán találunk egy háromfős társaságot: ketten vallják magukat otthon nélkülinek. A halkan, lassan, de világosan beszélő Zoltán azt mondja, néhány napja jött ki a hajléktalanszállóról. – Miért? – Jobb a levegőn. – Ennyi? – Meg nem akartam verekedni. – Kellett volna? – Kellett volna. – Bent a szállón? – Mindig akad valaki, aki beleköt az emberbe. Nekem pedig ilyenkor csak az a kérdés, hogy megcsapom vagy megcsapom. Bokszoltam valaha. Két társa hevesen bólogat. Egyikük mobilja megcsörren. Előbb csak hallgat, aztán mákos hangon szól bele a hívott férfi: – Jól van, jól van, édesanyám, mindjárt otthon vagyok. Az otthon szónál mintha felcsillanna a két másik férfi szeme, de épp csak egy pillanatra, aztán újra nem látszik érzelem az arcukon. A hosszú csöndet rohanó léptek hangja és felharsanó kiáltás töri meg: – A kurva anyádat! Egy emberként fordul az egymással veszekedő, jól öltözött, ittas fiatalok felé a három férfi. – Látja, nem is velünk van a baj, nem mi csináljuk a balhét! – háborodik fel a társaságból a bongyor, fekete hajú, tagbaszakadt Csaba. – Lehet, hogy néha koszosak vagyunk, talán még szagunk is van, meg estére beiszunk kicsit, de mi nem hangoskodunk, nem kötözködünk. Mégis minket csesztetnek állandóan! Tegnap is itt volt egy csapat járőr, igazoltattak mindenkit, s kérték álljunk odébb. Zoltán szólal meg aztán: – Talpra kellene állni. Van szakmám, kapnék munkát. Csak ezt kéne letennem valahogyan – emeli meg a lábánál álló műanyagpalackos bort. – Le kellene tennem valahogy. Csak segítene valaki. - Boda András
Szerző