Világszerte ez a július volt a valaha mért legmelegebb hónap

Publikálás dátuma
2019.08.05. 15:11

Fotó: Toshikazu Sato / AFP
A valaha mért legmelegebb július hónap volt a világon 2019 júliusa, amely páratlan hőhullámmal párosult Európában - jelentette be hétfőn a Copernicus európai kutatóintézet.
A légszennyezéssel, üvegházhatással és klímaváltozással foglalkozó intézet adatai szerint júliusban 0,04 Celsius-fokkal haladta meg az átlaghőmérséklet az előző legmagasabb, 2016-ban mért júliusi átlaghőmérsékletet, ám abban az évben erős volt az El Nino-hatás. A Copernicus kutatóinak mérései szerint 2019 júliusában 0,56 Celsius-fokkal melegebb volt átlagosan, mint az 1981-2000 közötti időszak átlaghőmérséklete, ez 1,2 Celsius-fokkal magasabb, mint az iparosodás előtti időszakban, amely az ENSZ klímakutatói számára a viszonyítási alap.
"Július hónap általában a legmelegebb hónap világszerte, ám a mi adataink szerint az eddigi legmelegebb hőmérsékleteket mérték 2019 júliusában"

- közölte Jean-Noël Thépaut, az intézet igazgatója hétfőn.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása folytatódásának és hőmérsékletek növekedésének hatásai miatt a rekordok folyamatosan dőlnek meg - tette hozzá.
Kutatók már kimutatták, hogy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás nélkül 1,5-3 Celsius-fokkal lett volna hűvösebb a júliusi hőhullám Európa minden mért helyszínén. 
A szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás összefüggéseit vizsgáló World Weather Attribution (WWA) projekt pénteken bemutatott jelentése szerint "a 2019. júliusi hőhullám olyan szélsőséges mértékű volt a kontinentális Nyugat-Európában, hogy az elért csúcsértékek a klímaváltozás nélkül teljességgel elképzelhetetlenek lennének".
A júliusi hőhullám többek között új németországi melegrekordot hozott: a hőmérő elérte a 42,5 Celsius-fokot. Emellett egyes országokban, például Belgiumban és Hollandiában a hőmérséklet az időjárási feljegyzések kezdete óta először emelkedett 40 Celsius-fok fölé. 
Szerző

Klímaváltozás nélkül 1,5-3 Celsius-fokkal hűvösebb lett volna a júliusi hőhullám

Publikálás dátuma
2019.08.02. 19:49

Fotó: Samuel Boivin / AFP / NurPhoto
A rendszeres mérések kezdete óta a 2015 és 2018 közötti négy év volt világszerte a legmelegebb.
Az emberi tevékenység okozta klímaváltozás nélkül 1,5-3 Celsius-fokkal lett volna hűvösebb a júliusi hőhullám Európa minden mért helyszínén – derült ki a szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás összefüggéseit vizsgáló World Weather Attribution (WWA) projekt pénteken bemutatott jelentéséből.
„A 2019 júliusi hőhullám olyan szélsőséges mértékű volt a kontinentális Nyugat-Európában, hogy az elért csúcsértékek a klímaváltozás nélkül teljességgel elképzelhetetlenek lennének”

– olvasható a tanulmányban.

A WWA keretében több tudományos intézet dolgozik együtt. A viszonylag új, a klíma és az időjárás összefüggéseit vizsgáló tudományterület azt próbálja kiszámítani, hogy a klímaváltozás miatt mennyi valószínűsíthető szélsőséges időjárási jelenség fog történni, és hogy az egyes események milyen arányban vezethetők vissza az ember által előidézett klímaváltozáshoz. A júliusi hőhullám többek között új németországi melegrekordot hozott: a hőmérő elérte a 42,5 Celsius-fokot. Emellett egyes országokban, például Belgiumban és Hollandiában a hőmérséklet az időjárási feljegyzések kezdete óta először emelkedett 40 Celsius-fok fölé. A WWA tanulmányának szerzői szerint a klímaváltozás nélkül ez a mértékű hőség Franciaországban és Hollandiában olyan „szélsőségesen ritka” esemény, amely ezer évente csak egyszer fordulna elő, de a jelenlegi klímaviszonyok között akár 50-150 évente is megeshet. A rendszeres mérések kezdete óta a 2015 és 2018 közötti négy év volt a legmelegebb világszerte, 2019-ben pedig a június is új rekordot döntött. Robert Vautard, a franciaországi Pierre-Simon Laplace Intézet kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint hozzá kell szokni ezekhez a hőhullámokhoz, amelyek egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek.
„Ez fokozódni fog, és ha nem csinálunk semmit a klímaváltozással, az emisszióval, ezek a manapság 42 Celsius-fokos hőhullámok 2050-re három Celsius-fokkal megemelkednek”

– mondta.

Vautard hozzátette:
„Milyen hatása lesz ennek a mezőgazdaságra? Milyen hatása lesz a vízre? Hatalmas feszültséget fog okozni a társadalomnak és nem vagyunk eléggé felkészülve arra, hogy megbirkózzunk vele.”

A hőhullám Nyugat-Európában július végén söpört végig, a szélsőségesen magas hőmérséklet azóta észak felé húzódott, aminek hatására nagy jégolvadás indult el Grönlandon és az Északi-sarkvidéken.
Szerző

Vörös macskamedvék születtek Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2019.08.02. 14:27

Fotó: Balázs Attila / MTI
A most hathetes ikerpár egyik tagja hím, a másik nőstény, mindketten egészségesek.
Fogságban nagyon ritkán szaporodó vörös macskamedvékkel (Ailurus fulgens) gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark állatgyűjteménye. A kis- vagy vörös pandáknak is nevezett fajból két felnőtt egyed él a sóstógyógyfürdői látványosságban, az Európai Fajmegőrzési Program keretében öt éve Nyíregyházára került nőstény Ting-tingnek és a Szecsuán névre keresztelt hímnek nemrégiben két utóda is született. A most hathetes ikerpár egyik tagja hím, a másik nőstény, mindketten egészségesek, súlyuk 62 és 66 dekagramm – mondta el az állatok pénteki orvosi vizsgálata után Révészné Petró Zsuzsa, a park oktatási osztályvezetője az MTI-nek. A rendkívül érzékeny kölykök szemei az első néhány hétben csukva voltak, idejük nagy részét egy helyben, odújukban fekve töltötték. Ting-ting eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, bár most már egyre többször hagyja el a fészket, még sokszor visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket. A kölyköknek azért is örülnek a szakemberek, mert fogságban nagyon ritkán szaporodnak a macskamedvefélék családjába tartozó állatok – tette hozzá az osztályvezető. Ting-ting és Szecsuán a jelek szerint jól érzi magát a Nyíregyházi Állatparkban: legutóbb tavaly nyáron születtek utódaik, akkor az ikerpár mindkét tagja nőstény volt.
A vörös macskamedve – nevével ellentétben – nem áll közelebbi rokonságban a jól ismert óriáspandával, csupán annyira, hogy mindkét faj a ragadozók rendjébe tartozik. Elnevezésük az állat medvére emlékeztető külsejére utal, félig behúzható karmai segítségével ugyanolyan jól mászik fára és nyalogatja magát tisztára, mint a macska. A fajt 1825-ben fedezték fel, latin neve tűzfényű macskát jelent. A kispandák a természetben a Himalája és Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuán nyugati felén és Jünnanban élnek 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves környezetben. Jelenleg alig tízezer egyedük él a természetben, számuk az utolsó ötven évben körülbelül negyven százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése, az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadásztak rájuk, amelyből sapkát készítettek, Kínában pedig a farkát használták seprűnek. Bár a ragadozók rendjébe tartoznak, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik. Az óriáspandához hasonlóan a kis panda elülső mancsain is van egy-egy kiálló csuklócsont, amely behajlítható és hatodik ujjként működik, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat. Érdekesség, hogy a kis pandákat gyűrűs farkuk, fogaik, koponyafelépítésük és pofájuk miatt rendszertanilag sokáig a mosómedvefélékhez sorolták.
Szerző