A szirén meghozta a szerencsét - páros interjú Danics Dórával és Unger Balázzsal

Sok víz lefolyt már a Sió-csatornán – és több lemez is megjelent − a Cimbaliband nyári slágere, a Balatoni nyaraló óta. A zenekar tartja a tempót: Iram címmel jelent meg új lemeze Danics Dórával.

Odüsszeusz viasszal dugaszolta be a fülét, Orpheusz túlzengte lantjával a tengeri nimfák énekét. Ha a görög mitológiai hősök cimbalmot vittek volna magukkal, és összhangra törekedtek volna a szirénekkel, talán egészen másképp alakult volna a történetük, és egy zenei örökmozgóról szólnának a legendák. A Cimbaliband tizenegyedik lemeze, az Iram ajánlójában mindenesetre azt olvashatjuk: „Három éve egy rövid kikötés után friss legénységgel és egy szirénnel hajózott ki útjára Unger Balázs kapitány. A csapat azóta is töretlenül szeli a zene hullámait a Cimbaliband cimbalom-hajtású erőforrásával, amihez egyre több az üzemanyag”.

A Cimbaliband szirénje Danics Dóra énekesnő, aki 2013-ban megnyerte az X-Faktor zenei vetélkedőt első női győztesként. Unger Balázs együttesében kezdett foglalkozni a népzenével és a Balkán dallamaival, énekét elsőként egy holland világzenei szaklap hasonlította a szirének énekéhez. – A Recycle és a Balkan Projekt után az Iram már a harmadik közös lemezünk, ami azt is bizonyítja, hogy bejött a közös munka. Szeretünk együtt muzsikálni, nagyon jók a visszajelzések, az elmúlt években nagyon jó dolgokat értünk el együtt közösen – mesélte a Népszavának Danics Dóra.

− Amióta Dórival dolgozunk együtt, a külföldi érdeklődés is megnőtt a zenekar iránt – tette hozzá Unger Balázs. − Tavaly például a Balkán Projekt című albumunkról a Vágy című dalunk felkerült a Songlines brit világzenei magazin Top of the World című, tizenkét számból álló válogatáslemezére. Ez a lemez melléklete volt a World Music Expónak, a Womexnek, eljutott több tízezer emberhez. Úgy látszik, a szirén meghozta a szerencsénket. Az Iram az eddigi közös munkáink esszenciája. Csináltunk már együtt népzenei feldolgozást, vannak saját szerzeményeink, játszottunk autentikus balkáni és magyar népzenéket, ezt mind visszahallani a lemezen. Ami többek között új: az Iram zenéit én írtam, Dóri viszont szövegeket is írt a nagy részéhez. Az eddigi műhelymunkánk gyümölcsei lettek a közös szerzemények. A koncerteken azt tapasztaltuk: a közönség jól veszi a lapot, szereti az új dalokat. A Cimbaliband zenéje és Dóra éneke, színpadi jelenléte, művészi attitűdje most kezdi kiforrni magát egy új, közös stílusban – összegezett Unger Balázs.

Érett, beérett – e két jelző nemcsak az Iramról megjelent kritikákban olvasható, Unger Balázshoz hasonlóan Danics Dóra is így látja. − Ha valaki meghallgatja egymás után a Recycle-t, a Balkan Projektet és az Iramot, hallhatja, mindhárom lemez teljesen más, más okból élvezetes hallgatni. Az Iramon tényleg érezni azt, hogy egyre érettebb, amit közösen csinálunk. Megtiszteltetés volt és nagyon izgalmas dalszövegeket írni, egy kicsit népies stílusban átszabni azokat a gondolatokat, amik bennem vannak. Emiatt is sokkal inkább magaménak érzem ezt a lemezt. És érzem a hangomon, hogy sok minden változott az elmúlt három évben. Az első lemez, a Recycle egy gyors történet volt: szeptemberben találkoztunk, novemberben már a stúdióban voltunk, ahol Balázs sokat instruált. Nagyon sokat tanultam arról, mik az én olyan hangi adottságaim, amelyek a legjobbak lehetnek a zenekarban. A Balkan Projektben még jobban meg lehetett mutatni a „rekedtségemet”, azt a kis öblöt, ami van bennem. Az Iram tényleg egy olyan világ, ahol sokféle énektechnikát lehet használni és átadni.

A Cimbalibandról szóló kritikákban – ahogy a zenekar honlapján is látható – időnként találkozni az egykori Magyar Nemzet megállapításával: „Bebizonyították, hogy az autentikus népzene is lehet trendi.” Kiss Eszter Veronika persze nem egy könnyen megszerezhető, népszerűséghajhász trendiségről írt: a Cimbaliband muzsikája úgy mai, hogy korunk élő népzenei szokásaira reflektál, de betartja az adott muzsika stílusbeli követelményeit, nem elnagyolja, összekuszálja azokat a „világzenei gyakorlatra” hivatkozva. A népzenében kevésbé jártasaknak is első hallásra feltűnhet: az Irammal egy fiatalosabb, „napfényesebb” zenével rukkolt elő a zenekar. – A Balkan Projekt autentikusabb történet volt, inkább a szakmai közönség volt fogékony rá és az, aki a balkáni zenékre nyitott. De Kusturica-korszak Nyugat-Európában túl van már az aranykorán. Igaz, ott is inkább a fúvós zenék voltak előtérben. A fúvós hangzás dominanciája pedig arra a fajta balkáni zenére, amit mi csináltunk, nem annyira jellemző, mi inkább a román Taraf de Haïdouks társulat nyomvonalán játszottunk – mondta Unger Balázs. −

Az Iram román, bolgár, szerb, makedón, török, görög, és elsősorban a magyar autentikus népzenéből táplálkozik, minden olyan muzsikából, ahol a cimbalom előfordul. A népzenében nőttem fel, de azért hallgattam Omegát, Illést, Beatlest, Depeche Mode-ot, szintipopot, jazzt, még techno-partikba is jártam. Dórival pluszban kaptam egy nyitottságérzést, hogy hozzá merjek nyúlni bármilyen jó zenéhez. Az X-Faktor előtt, közben és után Dórit is sokféle zenei hatás érte. Most mindez egy új növényként kezd kihajtani.