„Nem hinném, hogy a helyzet most sokkal feszültebb lenne, mint korábban. Csak jobban látható. És a két fél is egyre türelmetlenebb” – értékelte lapunknak az Irán és Egyesült Államok között kiújult konfliktust Szejedamír Szejedahmadinedzsád.
A Magyarországon élő fiatal iráni üzletember nemrégiben tért vissza szülőhazájából, ahol úgy érezte, a nép az, amely szenved a szankcióktól, és ebbe kezd belefáradni. „Gondoljon bele, a forradalom óta, 40 éve embargók sújtják az országot! És ezt már a mindennapokban is lehet érezni. Például egyszerű gyógyszereket, mobiltelefon-kiegészítőket vagy elektronikai eszközöket sem lehet beszerezni. Vagy ha mégis, csak nagyon drágán, öt-hatszoros áron” – panaszolta.
Amír szerint az emberek félnek a bizonytalanságtól, az „atomalku” békével és fejlődéssel kecsegtetett, ami szertefoszlott, mikor az Egyesült Államok egyoldalúan kihátrált belőle. „A feszültség nem az iráni és amerikai családok között, hanem a politikusok között van – még ha ezeket a politikusokat mi is választottuk meg. Higgye el, a többség egyáltalán nem örül a háborús retorikának. A háború mindig a hatalom érdekeit szolgálja, az egyszerű emberek pedig szenvednek tőle. Egyébként én nem hinném, hogy túl sok esély van a nyílt háborúra, csak a cirkuszt csinálják. Legfeljebb egy nagyon korlátozott tengeri konfliktust vagy célzott bombázást tudok elképzelni” – latolgatott.
Szerinte a háborús retorika, az ellenségeskedés nem jellemző az átlagemberek között. „Ha a pénteki ima helyszínén kérdezünk meg valakit, vagy az állami televíziót nézzük, akkor persze Amerika még mindig maga a Sátán. De emlékeztetnék arra, hogy az ország modernizációja a hatvanas években az amerikaiakkal kezdődött. Autó sem volt Iránban, amíg az első Cadillac meg nem érkezett! Talán meglepő, de több a közös pont, mint hinnénk. Még azt sem mondanám, hogy az átlagember rossz szemmel nézne egy amerikaira vagy az Egyesült Államokra. Például néhány évvel ezelőtt egy amerikai birkózócsapat látogatott az országba, imádták őket!” – mondta.
Az iráni fiatalember szerint eközben az Európai Unióra úgy tekintenek, mint egy jó szándékú, de gyenge óriásra, akitől valójában senki nem várja el, hogy teljesen Irán mögé álljon. „És persze az EU-ban tudják, hogy a háború Iránnal háborút jelentene az egész régióban, a menekültek pedig végül náluk kötnének ki” – tette hozzá.
Irán nemzetközi befolyásáról, az épülő „síita félholdról” szólva – a perzsa állam Szíriában katonailag is aktív, a vádak szerint Jemenben, Libanonban és Irakban is nagy a hatása – úgy vélte, a társadalom ellenérzéseket táplál ezzel szemben, mert sokan úgy vélik, hogy amíg otthon nincsenek rendben a dolgok, nem jut pénz mindenre, addig nem kellene máshol pazarolni a forrásokat. Azt viszont nem hinné, hogy a térségi versengés oka a síita-szunnita ellentét lenne, szerinte a vallási szembenállás csak katalizátor, amit felhasználnak a szemben álló felek.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy Irán folyamatosan változik, nem teljesen elszigetelt, konzervatív ország. „Az internet és a televízió persze korlátozott, de mindenkinek van olyan alkalmazás a telefonján, ami kiskaput nyit a szabad internetre. Szinte mindenki hozzáfér a nemzetközi hírekhez” – magyarázta. „Ahogy bárhol a világon, a politikai spektrum Iránban is nagyon széles: vannak keményvonalasok és liberálisok. Magam is szégyellem, de például nők nem léphetnek be a stadionokba, nem nézhetnek végig egy meccset. Ugyanakkor női pilótáink például vannak, a diplomások aránya pedig sokkal magasabb a nők között. Szóval a kép nem fekete-fehér” - mondta.
