Nem lehet gyógyszert beszerezni vagy mobilalkatrészt, miközben a politikusok csinálják a cirkuszt

Publikálás dátuma
2019.08.12. 09:00

Fotó: - /
Iránban az emberek negyven éve "bojkott-üzemmódban élnek".
„Nem hinném, hogy a helyzet most sokkal feszültebb lenne, mint korábban. Csak jobban látható. És a két fél is egyre türelmetlenebb” – értékelte lapunknak az Irán és Egyesült Államok között kiújult konfliktust Szejedamír Szejedahmadinedzsád. A Magyarországon élő fiatal iráni üzletember nemrégiben tért vissza szülőhazájából, ahol úgy érezte, a nép az, amely szenved a szankcióktól, és ebbe kezd belefáradni. „Gondoljon bele, a forradalom óta, 40 éve embargók sújtják az országot! És ezt már a mindennapokban is lehet érezni. Például egyszerű gyógyszereket, mobiltelefon-kiegészítőket vagy elektronikai eszközöket sem lehet beszerezni. Vagy ha mégis, csak nagyon drágán, öt-hatszoros áron” – panaszolta. Amír szerint az emberek félnek a bizonytalanságtól, az „atomalku” békével és fejlődéssel kecsegtetett, ami szertefoszlott, mikor az Egyesült Államok egyoldalúan kihátrált belőle. „A feszültség nem az iráni és amerikai családok között, hanem a politikusok között van – még ha ezeket a politikusokat mi is választottuk meg. Higgye el, a többség egyáltalán nem örül a háborús retorikának. A háború mindig a hatalom érdekeit szolgálja, az egyszerű emberek pedig szenvednek tőle. Egyébként én nem hinném, hogy túl sok esély van a nyílt háborúra, csak a cirkuszt csinálják. Legfeljebb egy nagyon korlátozott tengeri konfliktust vagy célzott bombázást tudok elképzelni” – latolgatott. Szerinte a háborús retorika, az ellenségeskedés nem jellemző az átlagemberek között. „Ha a pénteki ima helyszínén kérdezünk meg valakit, vagy az állami televíziót nézzük, akkor persze Amerika még mindig maga a Sátán. De emlékeztetnék arra, hogy az ország modernizációja a hatvanas években az amerikaiakkal kezdődött. Autó sem volt Iránban, amíg az első Cadillac meg nem érkezett! Talán meglepő, de több a közös pont, mint hinnénk. Még azt sem mondanám, hogy az átlagember rossz szemmel nézne egy amerikaira vagy az Egyesült Államokra. Például néhány évvel ezelőtt egy amerikai birkózócsapat látogatott az országba, imádták őket!” – mondta. Az iráni fiatalember szerint eközben az Európai Unióra úgy tekintenek, mint egy jó szándékú, de gyenge óriásra, akitől valójában senki nem várja el, hogy teljesen Irán mögé álljon. „És persze az EU-ban tudják, hogy a háború Iránnal háborút jelentene az egész régióban, a menekültek pedig végül náluk kötnének ki” – tette hozzá. Irán nemzetközi befolyásáról, az épülő „síita félholdról” szólva – a perzsa állam Szíriában katonailag is aktív, a vádak szerint Jemenben, Libanonban és Irakban is nagy a hatása – úgy vélte, a társadalom ellenérzéseket táplál ezzel szemben, mert sokan úgy vélik, hogy amíg otthon nincsenek rendben a dolgok, nem jut pénz mindenre, addig nem kellene máshol pazarolni a forrásokat. Azt viszont nem hinné, hogy a térségi versengés oka a síita-szunnita ellentét lenne, szerinte a vallási szembenállás csak katalizátor, amit felhasználnak a szemben álló felek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Irán folyamatosan változik, nem teljesen elszigetelt, konzervatív ország. „Az internet és a televízió persze korlátozott, de mindenkinek van olyan alkalmazás a telefonján, ami kiskaput nyit a szabad internetre. Szinte mindenki hozzáfér a nemzetközi hírekhez” – magyarázta. „Ahogy bárhol a világon, a politikai spektrum Iránban is nagyon széles: vannak keményvonalasok és liberálisok. Magam is szégyellem, de például nők nem léphetnek be a stadionokba, nem nézhetnek végig egy meccset. Ugyanakkor női pilótáink például vannak, a diplomások aránya pedig sokkal magasabb a nők között. Szóval a kép nem fekete-fehér” - mondta.  
Szerző

Gerillaharc a tengeren - az amerikai óriás elvileg legyőzhetetlen, de...

Publikálás dátuma
2019.08.12. 08:30

Fotó: BRIAN WILBUR /
Az Egyesült Államok hadiflottája ellen esélye sem lenne Iránnak egy nyílt összecsapásban. De másképpen megkeseríthetnék az amerikaiak életét.
Az USS Abraham Lincoln úgynevezett Nimitz-osztályú, nukleáris-meghajtású, nagyjából százezer tonnás repülőgép-hordozó. Fedélzetén 40 farab F-18 Super Hornet vadászrepülőgép és körülbelül 6000 fő (közülük 4500 szárazföldön is bevethető) teljesít szolgálatot. Ezt a brutális hadi gépezetet most a Perzsa (Arab) –öbölhöz vezényelték, pontosabban meggyorsították egyébként is oda tartó útját. A hajó hivatalosan a Hormuzi-szoros kereskedelmi hajózásának szabadságát biztosítja, de maga egyelőre nem kelt át a szoroson, ahol az utóbbi hónapok incidensei – például a rejtélyes szabotázsakciók, majd egy brit hajó iráni lefoglalása – zajlottak. Az USS Abraham Lincoln csak egy - bár kétségtelenül a legnagyobb - a térségben állomásozó amerikai tengeri erőkből. A Perzsa (Arab)-öböl védelmét a bahreini támaszpontú ötödik flotta látja el, melynek gerincét az USS Boxer (amely - új drónelhárító rendszerének hála - állítólag lelőtte a közelébe merészkedő iráni drónt), az USS Bainbridge romboló, valamint a helikopterek szállítására is alkalmas USS Lewis B. Puller adja. Ezekhez még csatlakozik több más hadihajó is. És ezek csak az amerikaiak. A régióban ott vannak szövetségeseik: a britek, akik kereskedelmi hajójuk incidense után sietve erősítést is küldtek, továbbá a regionális tényezők, például az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és a közeli Izrael. Ezek ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy az iráni hadiflottának még akkor sem lenne esélye az amerikaival szemben, ha egyébként ellenfelei nem számíthatnának további erősítésre.
A The National Interest amerikai külpolitikai szakportál elemzése szerint a perzsa állam azonban az utóbbi években feltehetőleg kifejlesztett olyan ballisztikus rakétákat, amelyek kifejezetten tengeri célpontok ellen alkalmazhatók. Ilyen például a Khalídzs Farsz (Perzsa-öböl) nevű rakéta, amely állítólag 300 kilométer megtételére képes, 650 kilogrammos robbanófejjel felszerelt, és a légvédelmi-rendszereket is ki tudja játszani. Ennek is vannak már továbbfejlesztett változatai, bár élesben még sosem bizonyítottak, így képességeik egyelőre nem ismertek. Az amerikai hadipari mérnökök sem ültek azonban ölbe tett kézzel, hadihajóiknak már nagyon fejlett a légvédelme. A fent említett magazin egy másik elemzése úgy számol, erősen kérdéses, hogy az iráni rakéták egyáltalán el tudnák találni az amerikai hajókat, egy repülőgép-hordozó elsüllyesztéséhez pedig valójában már nukleáris robbanófejre lenne szükség. Ilyennel azonban Irán nem rendelkezik. Azért a perzsa állam így is veszélyes ellenfél lenne. Ha nem is nyílt küzdelemben, de egyfajta tengeri „gerillaharcban” alaposan meg tudná keseríteni az amerikaiak életét. A Perzsa (Arab)-öböl majd három magyarországnyi területű, így nem könnyű minden pontját ellenőrizni. A mozgékony iráni hajók amolyan „üss és fuss” taktikával bárhol lecsaphatnának, ahogyan a feltételezések szerint történhetett az aknákkal megrongált kereskedelmi tankerek esetében is. Mellettük szól a helyismeret is. A szűk szoros miatt a nagy hajók manőverei elég jól kiszámíthatóak, és ott van a közeli szárazföld, ahonnét ugyancsak tűz alá lehetne venni a közel merészkedő ellenséget. Végül megpróbálhatnák lezárni, például elaknásítani a Hormuzi-szorost. Történt már hasonló, de akkor pórul jártak: az iráni-iraki háborúban 1988-ban egy amerikai hadihajó iráni aknára futott, és kis híján elsüllyedt. A válaszként érkező Praying Mantis amerikai katonai akció súlyos csapást mért az irániakra: a kommandósokat, rakétákat és bombákat bevető akcióban 90 iráni katona halt meg és háromszáz megsebesült, miközben az amerikaiak mindössze két embert veszítettek, azt is csak két összeütköző helikopter balesetében. A tengeri incidensek az erőviszonyok ilyetén ismeretében is veszélyesek, mert a konfliktus kiszélesedésével fenyegetnek. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan nem nézné tétlenül a flottája elleni támadásokat, ahogyan legutóbb is egyetlen amerikai drón lelövése majdnem válaszcsapáshoz vezetett. Aki viszont Iránnal háborút kezd, az az egész régiót lángra lobbantja, hiszen a perzsa állam befolyása Szíriára, Jemenre, Libanonra, Irakra és Palesztinára is komoly mértékben kiterjed.
Szerző
Frissítve: 2019.08.14. 14:41

Az állami gyilkosságokkal kampányolhat - Trump hóhérszerepben

Publikálás dátuma
2019.08.12. 08:00

Fotó: NICHOLAS KAMM / AFP
Az ENSZ arra emlékeztette az amerikai elnököt, hogy a halálbüntetés elfogadhatatlan. Az amerikai elnök azonban a közelgő újraválasztási kampányában vélhetően zászlajára tűzi a kérdést.
A XXI. században nincs helye a halálbüntetésnek - figyelmeztette az elnököt az ENSZ emberi jogi főbiztosának a hivatala. A világszervezet arra reagált, hogy a múlt hét végi, El Pasóban és Daytonban történt, összesen 31 életet követelő lövöldözések nyomán Donald Trump újra felvetette, hogy a tömegmészárlások elkövetői és a gyűlöletből gyilkolók kapjanak  halálbüntetést, a kivégzést pedig minél gyorsabban hajtsák végre, elkerülve a sok éves fölösleges időhúzást. Michelle Bachelet főbiztos szóvivője leszögezte: a halálbüntetés elfogadhatatlan, legyen szó bármilyen bűncselekményről. Az amerikai AP hírügynökség olyan tanulmányt ismertetett, amely azt támasztja alá, hogy igencsak megkérdőjelezhető a halálbüntetés, mint elrettentő és megfélemlítő eszköz hatékonysága. A USA Today című lap és a Northeastern Egyetem által közösen összeállított adatbázis alapján a hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy a tömeggyilkosságot elkövető személyek többsége a helyszínen amúgy is meghal: a 2006 óta történt esetek több mint felében az illetőt vagy agyonlőtték a helyszínen, vagy öngyilkos lett a tettes. A halálbüntetés kérdéskörét tanulmányozó szakemberek szerint az ideológiai indíttatású – így a rasszista gyűlöletből eredő - gyilkosságok elkövetőit nem riasztja vissza a halálbüntetés. Legtöbbjük kész meghalni, és tettükre is annak tudatban készülnek, hogy akár a helyszínen életüket veszíthetik. Sokan közülük éppen arra vágynak, hogy kivégzésük révén híressé váljanak, mert úgy gondolják, hogy ezzel is segítik az „ügyet”, azt az eszmét, amelynek nevében gyilkoltak. Terrorcselekmények esetén a halálbüntetés még azt a kockázatot is magában hordozza, hogy mártírt csinál az elkövetőből, aki épp erre vágyik. Szakértők egyértelműen állítják, több kutatás, tanulmány is bizonyítja, hogy a halálbüntetés nem tudja megfékezni, de még csökkenteni sem a bűnözést. Az El Paso-i gyilkosság Texas államban történt, ott, ahol nem csak hogy mindmáig engedélyezett a halálbüntetés, hanem végre is hajtják a halálos ítéleteket. Texasban 2010 óta 108 halálraítéltet végeztek ki. Az Egyesült Államokban szövetségi szinten 1988-ban vezették be újra a halálbüntetés lehetőségét, de azt a szövetségi bíróságok ritkán alkalmazzák, legutóbb 2003-ban volt erre példa. Azóta csak olyan kivégzéseket hajtottak végre, amelyeket valamely tagállam büntetőjoga alapján mondtak ki. Az 50 tagállamból 33-ban lehetséges a kivégzés, 17-ben nem szabható ki halálbüntetés. Az Egyesült Államokban 2018-ban 25 kivégzés volt, ebből 13 Texasban.  Trump már régebben pártolja a halálbüntetést, és minden jel arra mutat, hogy közelgő elnökválasztási kampányának is ez lesz az egyik fő témája. William Barr igazságügyi miniszter júliusban bejelentette, hogy ismét végre fognak hajtani olyan halálos ítéleteket, amelyeket az Egyesült Államok valamelyik szövetségi bírósága szabott ki.  Az amerikai közvéleményben többségi támogatottsága van a halálbüntetésnek, annak ellenére, hogy az amerikai tudományos akadémia kutatói 2014-ben 30 év joggyakorlatát vizsgálva megállapították, hogy az Egyesült Államokban az 1973 és 2004 közti időszakban 340 esetben hoztak téves verdiktet, és ítéltek halálra ártatlan embereket az amerikai bíróságok.  Jelenleg a Föld 193 független országa közül 74-ben engedélyezetett a halálos ítéletek kiszabása, de csak 23-ban hajtják is végre az ilyen ítéleteket. A demokratikus államok közül az Egyesült Államok mellett Japánban létezik a halálbüntetés, az Európai Unió tiltja, és harcol ellene. Egyetlen európai - de nem uniós - államként Fehéroroszország az, ahol mindmáig vannak kivégzések. Oroszországban halálos ítélet kiszabható, de a kivégzéseket nem hajtják végre. Magyarországon 1988. július 14-én került sor az utolsó kivégzésre, akasztás által.

Halálrekorderek

Az Amnesty International adatai szerint ezek az országok végzik ki a legtöbb embert (2017): 1. Kína – nem hozza nyilvánosságra a számot, de becslések szerint 1000 fölött van 2. Irán - minimum 507 3. Szaúd-Arábia - 146 4. Irak - 125 5. Pakisztán - 60 6. Egyiptom - 35 7. USA - 23  

Szerző