Salvini harapófogóban

Új többség formálódik az olasz parlamentben: azok a honatyák mozgolódnak, akik elutasítják az olasz belügyminiszter által indítványozott előrehozott választást.

Tegnap kezdték meg az olasz parlamenti pártok frakcióvezetői a konzultációkat arról, milyen kiutat találjanak a jelenlegi válságból, ám a kérdőjelek csak gyarapodnak. Matteo Salvini belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke múlt héten mondta fel a koalíciós megállapodást az Öt Csillag Mozgalommal (M5S), egyúttal előrehozott választások kiírását javasolta. A közvélemény-kutatások kedvezőek számára, a Liga 36-39 százalékon áll, s mintegy 15 százalékkal előzi meg a balközép Demokrata Pártot (PD). Salviniék népszerűségét az sem tépázta meg, hogy kiderült, a párt meglehetősen szoros kapcsolatokat ápolt a Kremllel. A felmérésekből az is kiderül, hogy Salvini koalíciós kormányt alakíthat a még a Ligától is jobbra lévő Olasz Testvériséggel, ami horror forgatókönyv lenne az Európai Unió szempontjából.

Nem kizárt azonban, hogy Salvini ezúttal elszámította magát. Részben épp ezen közvélemény-kutatási adatok, részint pedig az ország sanyarú gazdasági helyzete miatt a parlamenti pártok nagy része nem szívesen járulna az urnákhoz szeptemberben vagy októberben. Ezért mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban szervezkedni kezdtek az idő előtti voksolás ellenfelei, így egyre kisebb az esély arra, hogy valóban feloszlatja magát a törvényhozás.

A megoldás kulcsa a Matteo Renzi volt miniszterelnök, a demokraták egykori vezetője kezében lehet. Az, hogy Renzi, tulajdonképpen bukott politikusként, még mindig milyen komoly befolyást gyakorol az olasz politikára, mutatja, mennyire képlékeny, kiszámíthatatlan a mai helyzet Olaszországban. A PD-tugyanis papíron nem ő, hanem a párt főtitkára, Nicola Zingaretti irányítja, aki az előrehozott választást pártfogolná. Csakhogy a parlament két házában ülő demokrata párti képviselők túlnyomó többsége Renzihez áll közel.

Miért van ennek nagy jelentősége? A tavaly márciusi parlamenti választáson a pártok közül az Öt Csillag Mozgalom (M5S) szerezte meg a legtöbb mandátumot. A baloldali populista politikai erő elsősorban a demokratákkal kívánt koalícióra lépni, Renzi azonban nemet mondott erre, úgy vélte, a PD csúfos választási szereplése miatt ellenzékbe kell vonulni. Így is történt, júniusban megalakult a populista kormány az M5S-sel és a Ligával. Renzi még néhány héttel ezelőtt is úgy foglalt állást, szó sem lehet arról, hogy összefogjanak a „csillagosokkal”, hétvégén azonban fordult a kocka. A Corriere della Serában úgy vélte, Olaszországnak mindenképpen el kell kerülnie az előrehozott választást és szakértői kormányt kell alakítani, ezért meglátása szerint a PD-nek Luigi Di Maio pártjával kell szövetkeznie, így a kormány akár kitöltheti 2022-ig szóló mandátumát. Zingaretti, a PD főtitkára közbeszólt, csak ne olyan hevesen, szerinte az idő előtti voksolás lenne a helyes megoldás, de nagyon valószínű, hogy a demokrata párti képviselők még mindig Renzi utasításait követik.

Renzi elképzelései szerint az új kabinetet a „nemzeti megmentés kormányának” neveznék, amelyet párton kívüli személyiség vezetne. A PD volt elnökének ötletét az M5S mellett akár Silvio Berlusconi Forza Italiája is támogathatja. Berlusconinak a legrosszabbkor jönne egy idő előtti voksolás, pártja ugyanis már alig lépné át a bekerüléshez szükséges öt százalékos küszöböt. A három pártnak együttesen 200 voksa lenne, a kormányzó többséghez 161 szavazat kell.

Hogy a jelenlegi helyzet még bonyolultabb legyen, Giuseppe Conte miniszterelnök akkor élné túl a bizalmatlansági indítványt, ha Renzi és Berlusconi hívei tartózkodnának. Ugyanakkor a kormányfőnek mindenképpen be kell nyújtania lemondását, mert az őt támogató koalíció, az M5S és a Liga szövetsége, szétesett. Sergio Mattarella elnök azonban ismét az egyébként pártonkívüli Contét bízhatja meg az új kabinet megalakításával. Ha sikerül akár neki, akár egy másik jelöltnek sikerül kormányzó többséget felmutatnia, addig maradhat a miniszterelnöki székben, amíg ez a többség megmarad. Salvini is felismerte: itt most veszíthet, ezért paktumot ajánlott Berlusconinak és az Olasz Testvériséget irányító Giorgia Meloninak. Két utóbbi pártvezető azonban nem szívesen működne együtt egymással.