Árcédula

Csúcsokat dönt a forint, ám a lakosság szempontjából nézve negatív csúcsokat. Az euróval szemben történelmi mélypontot ért el a múlt héten, a dollár pedig 18 éve nem volt ilyen erős hazai devizában mérve. És még nincs vége – figyelmeztetnek az elemezők, de megjósolni se merik, milyen szintnél áll meg a forintromlás. A 332 forintos euró már a csúcs, vagy 340-es?

A hosszas fejtegetés az angolok kizuhanásáról, a megállapodás nélküli Brexit veszélyeiről, Trump amerikai elnök és a kínaiak vámháborújának kilátástalanságáról és a világ piacaira gyakorolt hatásairól, meg a befektetők óvatosságáról, hogy ilyenkor kivonják eszközeiket a feltörekvő piacokról – mind távoli és igazából megfoghatatlan magyarázat azok számára, akik mindezek miatt holnaptól drágábban kapnak lassan mindent, ami a boltokban kapható.

A sokáig alacsony infláció leszoktatta az embereket arról, hogy figyeljenek az árváltozásokra. Az erőteljes forintgyengülés miatt azonban az importált termékek, vagy az effélét tartalmazó, belföldön készült áruk ára rövid időn belül követi az árfolyamváltozást. A dollár kurzusa és az olaj tőzsdei jegyzése alapján hetente kétszer is felülvizsgálják, mennyibe kerüljenek az üzemanyagok, más termékek árcédulája több lépcsőben, lassan íródik át. A vége azonban mindenképpen áremelés, és ahogy már megszokhatta a vásárlóközönség, ez egyirányú utca.

Nehéz elhinni, hogy a forint ennyire kiszolgáltatott, hogy a jegybank nem tehet semmit. Vagy csak nem tesz semmit a forint védelmében? Bár kinyilatkoztatja a forint őre, hogy nincs árfolyamcélja, a kamatpolitikája az inflációs célok elérését szolgálja, azért figyelnie kell, mikor gyengül akkorát a forint az uniós közös pénzzel szemben, hogy elkerülhetetlenné válik a kamatemelés, amivel átmenetileg legalább erősíti a hazai devizát. Ha lesz is ilyen a közeljövőben, az pedig a hitelkamatokon dob majd. A hektikus változásokat kivédendő az euró bevezetését sem a kormány, sem a jegybank nem tartja időszerűnek. Meddig még?