Budapest;környezetvédelem;Tarlós István;Fővárosi Negyed;

2019-10-12 12:21:14

Környezetvédelem: füstbe ment tervek

Eltelt két önkormányzati ciklus, amelyet a fideszes többségnek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjoggal szembeni fellépései jellemeztek, Tarlós István főpolgármester pedig ezekben a konfliktusokban rendre a kormány oldalára állt a lakosság ellenében.

„Ha Tarlós marad, akkor két dolgot biztosra vehetünk: felépül a PeCsa helyén a legnagyobb betonmonstrum a Városligetben („Nemzeti Galéria"), ezzel végleg megszűnik a liget park jellege és az elit rongyrázós partihelye lesz, megspékelve a duplázódó turistaforgalommal; a Római partot pedig letarolják, a parton lesz a mobilgát. Ha nem ő nyer (vagy a közgyűlési többséget elveszíti a Fidesz), akkor van esély ezeknek gátat vetni. Amúgy nincs. Szavak a Fidesznek nem számítanak. Csak szavazatok.” Egy, a VI. - vagyis a ligettel határos – kerületben induló LMP-s (az egyesült ellenzéket képviselő) jelölt, Heltai László írta a fenti sorokat a minap a Facebookra, egyszerűen összefoglalva, mi Budapesten zöld szempontból a választás tétje.

Eltelt két önkormányzati ciklus, amelyet a fideszes többségnek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjoggal szembeni fellépései jellemeztek, Tarlós István főpolgármester pedig ezekben a konfliktusokban rendre a kormány oldalára állt a lakosság ellenében, sokszor kezdeményezően (mint például a Római esetében), másszor, mint a József nádor tér vagy a Liget esetében, hallgatólagosan. Amennyiben az ellenzéknek lenne humorérzéke, akkor egy Tarlós Istvánt láncfűrésszel, narancsszínű munkavédelmi sisakban a letarolt Kossuth téren ábrázoló képpel kampányolnának – szöveg nem is kellene rá, mindenki értené az üzenetet, és cáfolni is nehéz lenne.

Tarlóst annak idején az „Igazi főpolgármestert Budapestnek!” szlogennel választották meg, valójában azonban nem a budapestiek, hanem az autós fővárosiak polgármestere volt. Szinte kérkedik vele, hogy mindenhova autóval jár, „40 éve ki sem száll belőle”, és városvezetői szemléletét meghatározza az a jellegzetesen múlt századi gondolkodás, amely szerint a haladás egyenlő az autózással. Évek óta sikeresen szabotálja a dugódíj bevezetését és a belvárosi forgalomcsillapítást, miközben fellépett például az autók rovására a villamosoknak kedvező közlekedésilámpa-beállítás ellen. Regnálása alatt Budapest Európa egyik legszennyezettebb levegőjű fővárosa lett (ahol 100 ezer laksora számítva több betegséget és halált okoz a légszennyezés, mint Kínában), és egyetlen olyan rendelkezés sem kapcsolódik a nevéhez, amely ezt a problémát hatékonyan enyhítette volna. Döntéseivel, illetve engedékenységével inkább súlyosbította a bajt: tétlenül nézte a BKV sorvasztását, belement abba, hogy új buszok helyett nyugati városokban leselejtezett használt járműveket vásároljanak, és máig el tudta bliccelni egy érdemi korlátozásokat tartalmazó budapesti szmogrendelet megalkotását.

Igazán látványos pusztítást a Tarlós-érában a főváros biológiailag aktív faállományában végzett a főváros. Ehhez természetesen az is kellett, hogy a kormányzati presztízsberuházások helyszíneit erővel elvegyék Budapesttől – Tarlós egyetlen esetben sem tiltakozott -: a Városligetet, a Normafát stb. A ligetben, az Orczy kertben, az Etele úton, a József nádor téren, a Dagály strandon és környékén és más „fejlesztési” területeken eddig ezernél több egészséges, több évtizedes életkorú, megtermett fát vágtak ki (csak a Parlament előtt több mint 200-at), amit a fák által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat tekintve biztosan nem pótol az az (állítólag) tízezer csemete, amit közben elültettek.

A „Tízezer új fát Budapestre” amúgy is a korszak egyik legellentmondásosabb projektje. Egyrészt erősen PR-ízű, mivel a perifériákra ültetett magoncok aligha ellensúlyozzák a belső városrészekben minden értelmes magyarázat nélkül felszámolt parkokat, másrészt egyelőre elég alacsony az eredési arány (a reptérre vezető úton, ahol ténylegesen ellenőrizték, az újonnan ültetett fák közel 15 százaléka az első évben kiszáradt), harmadrészt érződik rajta az erőlködés (például a Kútvölgyi úton, ahol meglévő fák mellé/alá préselték be az emiatt növekedésre képtelen fácskákat).