Előfizetés

Eltűnt magyar testvérpár: itt a cáfolat a keresés felfüggesztéséről és egy megtalált holttestről

Pion István
Publikálás dátuma
2019.10.29. 10:24

Menczer Tamás külügyi államtitkár ismét saját Facebook-oldalára posztolt egy közleményt.
Utoljára vasárnap láttak napvilágot hivatalos információk a spanyol viharokban Mallorcán eltűnt magyar testvérpárról, akkor is a magyar külügyi tárca tájékoztatásért felelős államtitkára posztolt a saját Facebook-oldalára, méghozzá azt, hogy nagy erőket mozgósítanak a keresésre. Azóta a spanyol és a magyar sajtóban is több helyen megjelent néhány téves információ, többek között az, hogy leállították a keresést, és hogy találtak egy holttestet, aki a testvérpár férfi tagja lehet. Menczer Tamás ezekkel kapcsolatban cáfolt közösségi oldalán: "A spanyol illetve a magyar sajtóban megjelent hírrel ellentétben az eltűntek keresését nem függesztették fel, a keresés folyik, kiterjesztették a keresési területet a tengeri áramlatok irányát is figyelembe véve. A rendőrség valóban talált egy holttestet, a hivatalos tájékoztatás szerint biztos, hogy nem a magyar testvérpár egyik tagjáról van szó." Az államtitkár hozzátette: "Természetesen továbbra is folyamatos kapcsolatban vagyunk a helyi hatóságokkal és a családdal." Korábban a Népszava is megírta, hogy a napok óta tartó hatalmas viharok és árvizek eddig nyolc halálos áldozatot követeltek Spanyolországban, emellett több embert továbbra is keresnek. Az eltűntek listáján egy magyar testvérpár is van. 

Nosztalgia a diktatúra iránt

Rédei Judit írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.10.29. 10:00
Sima győzelmet aratott Alberto Fernández és Cristina Kirchner párosa
Fotó: Fernando Gens / DPA
Talán meghátrált Bolívia elnöke, aki pénteken még kijelentette győzött a választáson, semmi szükség második fordulóra.
Evo Morales bolíviai elnök meggondolhatja magát. Szombaton, egy vidéki nagygyűlésen megígérte, ha a szavazatok hitelesítése során, amelyre amerikai, brazil, argentin és kolumbiai ellenőröket is meghív, csalást bizonyítanak, sor kerülhet egy újabb szavazásra. Igaz ezt követően egy másik színpadon arról beszélt, „partizánjait” ráküldi azokra a városokra, amelyeket a megválasztása elleni tüntetések tűzfészkeiként tart nyilván. Bolíviában a negyedik regnálására készülő 59 esztendős Evo Moralesre az egy hete rendezett elnökválasztáson, a szavazók 47,03, míg ellenfelére Carlos Mesára 36,55 százaléka voksolt, így ha csak szűken is, de meg volt a 10 százalékos többség, amely indokolatlanná tette a tervezett második megmérettetést. Az eredményeket viszont vitatta az ellenzék, lehet, hogy nem alaptalanul, ezt látszik alátámasztani, hogy a választási hatóság alelnöke lemondott, mert menet közben felfüggesztették a számok publikálását. Washington korrektségre intette a felelősöket, aggályokat fogalmaztak meg az Organization of American States (OAS) megfigyelői is, és az országot dollármilliókkal támogató Európai Unió is jónak látta volna az eredmény második fordulós legitimálását. A kihívó, a történész-újságíró Carlos Mesa (2003 és 2005 között Bolívia elnöke) szerint számos körzetben többen szavaztak, mint ahányan jogosultak lettek volna. A jog őrei négy helyszínen, november 3-ra, a szavazás megismétlését írták elő, ám ezt Morales és emberei bejelentették a győzelmet. Az elnök a szavazást követő héten sorra vágta át a szalagokat a fényes ceremóniákkal kísért átadási ünnepségeken, de eközben tömegek vonultak az utcára a legtöbb nagyvárosban, csalást emlegetve. Evo Morales Bolívia első őslakos elnökeként 2006.-ban került hatalomra, a mostani elégedetlenségért azokat hibáztatja, akik ma is diszkriminálják, lenézik, jogfosztottá tennék az őslakosokat. Morales 14 éve alatt 60 százalékról 34-re csökkent a szegénységi ráta, az analfabétizmus 13,3-ról 2,4 százalékra szorult vissza, és a gazdaság átlagos növekedése 4,9 körül mozgott. Javult a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyák helyzete, és nem utolsósorban a népesség 62 százalékát kitevő őslakosok megtalálták helyüket, egyenrangú szereplői lettek a közéletnek. Az egy főre eső GDP 1000 –ről 3600 dollárra gyarapodott, az élelmiszerfogyasztás pedig kilencszeresére nőtt 2006-óta. A vegyipar a, vízierőművek és a lítium lehet a jövő záloga, ám az IMF utolsó jelentése szerint ez nem elegendő a fenntartható fejlődéshez. A konjunktúra elemzők úgy vélik, törékeny, jórészt a nyersanyagárak növekedésén alapul a növekedés, és az ipardiverzifikálás nélkülözi az előrelátást. Idén már csak 3,9 százalékos GDP bővülést jeleznek a kutatók. Morales népszerűségének sokat ártottak a pusztító tűzvészek, szemére vetik, hogy feláldozta a „Pachamama”-t, quechua nyelven az Anyaföldet a Kínába exportálandó húsmennyiség növelése érdekében. Az erdőégetés, a „chaqueo,” általános gyakorlat Bolíviában, annak érdekében, hogy termőföldeket nyerjenek. A tüzek megfékezhetetlenségéért a kormányt hibáztatják, miután az 5 hektárról 20 hektárra emelte az égetéssel való területnyerés lehetőségét, nem törődve az éghajlat-változással. A nyári tüzek 4 millió hektárnyi erdőt, 2 és félmillió állatot semmisítettek meg. Csípi sokak szemét az 7,2 millió dollárért létrehozott múzeum, amely az Andok egy kis falvában hirdeti Evo nagyságát, bejáratánál egy fehér lepellel letakart relikvia, egy focilabda másolata, amellyel Latin Amerika leghosszabban, 2006.-óta regnáló, hajdan lámákat terelő elnöke múlatta az időt kis pajtásaival. Most is magasról, La Paz-ban egy horribilis összegért megépített, 25 emeletes elnöki palotából irányít a földrész utolsó „szocialista mohikánja”, aki gyakorlatilag saját maga törvényét szegte meg azzal, hogy negyedszerre is aspirál az elnöki posztra. Egy 2009.-ben hozott törvény ezt tiltaná, és 2016.-ban a népszavazás is megerősítette ezt, ám a Morales-hívők által dominált legfelsőbb bíróság mégis engedélyezte indulását. A hajdani szlogen, „ Evo es pueblo” helyett ma már hangosabb, az «Evo ya no es pueblo». (Evo már nem a nép). Korrupció, kliensrendszer, hangzanak a vádak, egyre többen vannak azok, akik attól tartanak, a negyedik turnus már a teljes autokráciát biztosítja számára, és Bolívia elindul Venezuela irányába a lejtőn. Chilében is forrong a lakosság. A hét végén egymillióan vonultak az utcára, akiket szombaton Sebastian Pinera kormányátalakítási ígéretekkel, és újabb reformok bejelentésével próbált megnyugtatni. A Reuters értesülése szerint legalább kilenc minisztériumban, közte a belügy, a védelmi, a gazdasági, a közlekedési és a környezetvédelmi tárcánál lesz sorcsere. Chile, a világ legnagyobb réztermelőjeként, Dél-Amerika legstabilabb gazdaságával dicsekedhet. A metrójegy árának 3 eurocentre rugó emelése nyomán kirobbant, igaz ennél sokkal mélyebb okokkal indokolt zavargások mérlegét eddig 17 halott, sok ezer sebesült, 7000 letartóztatás, és 1,4 milliárd dolláros gazdasági kár húzza. Az ország gazdasági stabilitása, bármilyen paradox is, a diktátor Pinochet érdeme. 1973-as hatalomra kerülését követően gazdaságserkentő lépései, az egészségügy-, az oktatás privatizációja, a nyitás a külföldi befektetések számára, a szegénység Latin-Amerikában példátlan, 10 százalékra való visszaszorítását eredményezte, és a gazdaságot ellenállóvá tette a válságsokkokkal szemben. Tevékenysége modellértékű volt a Nobel-díjas Milton Friedman számára. Ám tény, hogy a lakosság 1 százalékát kitevő gazdagok kezében van a GDP 26 és fél százaléka. A tüzetesebb megfigyelők szerint a stabilitás inkább csak külcsín, és a chilei kapitalizmus, a legrosszabb kommunizmusra hajazik.

Peronisták győzelme Argentínában

Visszatértek a hatalomba a peronisták Argentínában.A vasárnapi elnökválasztáson Alberto Fernández megszerezte a szavazatok 47,79 százalékát, míg az országot eddig irányító liberális Macrira 40.71 százalék voksolt. Nem lesz könnyű dolga az új elnöknek, az országot fizetésképtelenség fenyegeti, mintegy 100 milliárd dollárt kitevő államadósság közeli újratárgyalása vár rá a nemzetközi hitelpiacon, miközben a nemzeti valuta mélyrepülését is meg kell fékeznie. A 2015.-ben megválasztott, most leköszönő Mauricio Macri, a diktatúra után, az első olyan elnök volt, aki nem tartozott egyetlen párthoz sem, nyitottan kezelte az országot mind jogi, mind gazdasági értelemben. Az üzleti életből került a politikába és népszerűségét még azzal is növelte a futballt vallásnak tekintő országban, hogy a Boca Juniors rajongói klubjának elnöke volt. Elődjei, a venezuelai diktátor Chávezzal jó kapcsolatot ápoló peronista Cristina Fernandez de Kirchner és férje, Nestor voluntarista irányítók voltak, a gazdaság irányítását, az újraelosztást teljesen államosították. Mauricio Macri szakított ezzel a politikával, és liberális elképzeléseit széles körben üdvözölte a venezuelai fejleményektől megriadt közvélemény. Eredményei azonban nem igazolták a várakozásokat, Argentínában idén 50 százalékos inflációval, a peso zuhanásával szembesültek, miközben a várt külföldi befektetők távol maradtak. Macri mandátuma alatt 5 millió argentin süllyedt szegénységbe. A nemzeti valuta mélyrepülését megfékezendő 50 milliárd dolláros IMF megállapodás nem hozott gyógyírt, és az sem inspirálta a külföldi befektetőket, hogy a jegybank 60 százalékra, a világon példátlan szintre emelte az alapkamatot a múlt esztendőben. A diplomások nem találnak állást, miközben a munkanélküliség 17-20 százalék között mozog. Macri gazdaságpolitikája a kezdeti remények után gyakorlatilag káoszba sodorta az országot. Az újonnan megválasztott Alberto Fernándezre tűzoltás vár, és már a szavazás másnapján szembesülnie kellett a farmerek félelmeivel, kérdéseivel. Latin Amerika 3. legnagyobb gazdaságának motorja ugyanis a mezőgazdaság, a gabona, a szója, a kukorica és az olajtermékek exportja. Az ágazat szereplői Macri időszakában számtalan könnyítés haszonélvezői voltak, ám most bizonytalannak látják a jövőjüket. A paragmatikus Fernández ugyanis nem egyedül, hanem választási kampányának legfőbb támaszával, Cristina Fernández de Kirchnerrel foglalja el majd az elnöki palotát. Kirchner, az alenöki poszt várományosa, 2007 és 2015. között Argentína elnökeként nem ápolt felhőtlen viszonyt az agrárszektorral. A farmerek nem felejtették el az exportjukat sújtó magas adókat, a kivitelt korlátozó intézkedéseket. Az államháztartásnak most mindennél nagyobb szüksége van a bevételek növelésére, és nem alaptalan a félelem, hogy az új tandem a régi bevált módszerekhez nyúl, újabb terhekkel sújtva a mezőgazdasági kivitelt.

Utálja Putyint és nem szereti a nagy európai kolhozt sem

G.M.
Publikálás dátuma
2019.10.29. 09:00

Fotó: Sergii Kharchenko / NurPhoto
Hetvenhat éves korában, egy cambridge-i kórházban elhunyt Vlagyimir Konsztantinovics Bukovszkij, az egyik legismertebb egykori szovjet „másképpen gondolkodó” író, emberi jogi aktivista.
Bukovszkij örökös ellenzéki volt, ám nemcsak a Szovjetuniót, majd Putyin Oroszországát nem szívlelte, hanem az Európai Uniót sem, amelyről úgy vélekedett, hogy most „az európai nemzetekből próbálnak meg új kolhozt létrehozni”. Élete vége felé az egyik legnagyobb kívánságaként azt nevezte meg, hogy szeretné még látni az Európai Unió összeomlását, szeretné, hogy a sírjára az legyen ráírva, "ez az az ember, aki két uniót is túlélt”. Szinte gyerekként vált rendszerellenes lázadóvá és üldözötté. Moszkvai középiskolájából 17 évesen csapták ki tiltott kiadvány készítése miatt, 19 évesen már az egyetemről is kirúgták miután egy házkutatás során megtalálták a Komszomol demokratizálásáról írott dolgozatát.  1963-ban tartóztatták le először, ekkor kezdődött 12 évig tartó kálváriája a szovjet börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon. Hét év pokol sem akadályozta meg azonban abban, hogy 1970-ben, nem sokkal szabadulása után Moszkvában, külföldi újságírók előtt nyilvánosan fedje fel és bizonyítsa dokumentumokkal a szovjet politikai foglyok pszichiátriai kényszerkezelését. Újabb 7 év szabadságvesztéssel fizetett ezért. Túl ismert volt, túl sokan emeltek szót a Szovjetunióban is érte, talán ennek köszönhette, hogy 1976-ban megfosztották szovjet állampolgárságától és ő lett az első szovjet-amerikai fogolycsere-egyezmény egyik szereplője. A renitens másképpen gondolkodót Luis Corvalánra, a Chilei Kommunista Párt bebörtönzött főtitkárára cserélte a Kreml. Angliában, Cambridge-ben telepedett le, a Szovjetunió bukása után próbált szerepet vállalni az orosz politikában, de nem járt sikerrel. A putyini rezsimmel nyíltan szembehelyezkedett, a 2008-as elnökválasztáson indult volna ellene, de kizárták a versenyből, arra hivatkozva, hogy orosz állampolgárságát nem tudja bizonyítani. Sok szállal kötődött a magyarokhoz. Csodálta a forradalmár Petőfit és szimpatizált az 56-os forradalommal. Magyarul elsőként az „és feltámad a szél” című visszaemlékezése jelent meg 1991-ben, 1996-ban pedig a Moszkvai per is. A Magyar Érdemrend középkeresztjét 2011-ben kapta meg Orbán Viktor miniszterelnöktől, 2013-ban pedig, a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenysége elismeréseként a Terror Háza Múzeum alapítványa és a Mol-csoport tüntette ki a Petőfi-díjjal.
Úgy vélekedett, a "szabadság az egyetlen érdemes módja a civilizációnk megélésének, ezért érdemes élni és meghalni".