Horthy 100, Orbán 30

Horthy és Orbán természetesen nem ugyanaz. Ám viszonyuk Budapesthez ugyanolyan. Ez a város, ha jól viselkedik, akkor is gyanús. Túl nagy, túl színes, túl sokféle, túl mozgalmas ahhoz, hogy könnyen terelhető legyen. Ha rosszul, akkor ellenség, és így is kell bánni vele. 
Horthy 100 éve vonult be Budapestre, és híres beszédében lóhátról oktatta ki és fenyegette meg a gyalogosan elébe járuló városvezetést. Orbán a választások után 30 nappal tette félre együttműködő mosolyát, hogy ismét felüljön a magas lóra.
A bevonulás évfordulóját a „Mi Hazánk” (amely inkább az ellenzék, mint a kormány ellenfele) felvonulással ünnepli. Nem csak megemlékezésről van szó. Novák Előd úgy fogalmaz, hogy a választáson a főváros „ismét vörös rongyokba öltözött”. Lesznek egyházi méltóságok, beszédek és lovak, nyilván fehér is. A Gellért térre vonulnak, ahol anno a rémült városvezetés hódoló szavaira Horthy közölte: „Kimondom: gyűlöltük és átkoztuk Budapestet”, „az országnak itt összefolyt piszkát”. (Utódai ezt így mondják: „moslék koalíció”.) Egyszerre fenyegetett és ígért – ez a kettős beszéd már akkor is divat volt. „Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak”. Rendesen szította a város-falu ellentétet, Budapesttel szembeállította a „verítékes homlokkal munkálkodó falusi testvéreinket”. (Orbán kissé halványabb: „A vidéki Magyarország támogatását köszönjük, a vidéki magyar emberek ezután is számíthatnak ránk.”) Aztán átlovagoltak Pestre, a hercegprímás misét celebrált, volt cipóosztás a szegényeknek (ma a választások előtt már gulyást osztanak, a menü örvendetesen javul), valamint díszelőadás az Operában a gondosan megválogatott közönségnek, ahogy most is szokták. Gondolom, a lovakat a ruhatárban leadták.
Toroczkaiék rendezvénye is hangulatosnak ígérkezik. Ha már a Gellért téren vannak, talán lenéznek a Dunára is – a bevonulás után pár hónappal itt úszott két népszavás újságíró, a megkínzott Somogyi és Bacsó holtteste. Somogyiról így szól a nyomozati jegyzőkönyv: „A hulla fején nagy seb, jobb szeme kiütve, nyakán szorosra húzott kötés, orrcsont betörve, a hullán ezen kívül még négy szúrt seb található.” Ebből is látszik, hogy a szocdem főszerkesztő – aki egyébként kritikusan vélekedett a Tanácsköztársaságról - mekkorát hazudott, amikor holmi fehér terrorról cikkezett. Pedig ilyesmi nem is volt, hiszen csak a szintén szörnyű vörös terror áldozatainak emelnek újra emlékművet. 
Az újságírók lincselése közben komolyabb érték szerencsére nem veszett oda, a különítményesek előzőleg gondosan eltulajdonították pénzüket, órájukat, nyakláncukat. Az ügyészség 10 évig húzta a nyomozást - Polték nemzeti tradíciót fejlesztenek tovább -, majd a tetteseket azzal mentették fel, hogy „hazafias felbuzdulásból” gyilkoltak. Ja. Akkor rendben van. Ma meg nem lopnak, csak nemzeti tőkésosztályt építenek. Szintén hazafias felbuzdulásból.
A Horthyt ünneplők a Duna után vethetnek egy pillantást a Parlamentre is, hiszen ott választották meg a kormányzót. Sajátos körülmények között: a Kossuth teret megszállta a katonaság, Prónayék még az Országház épületében is kísérgették Horthyt. Hú, ha Kövér lett volna a házelnök, mekkora büntetést rótt volna rájuk! Vagy nem, hiszen ők sem nem újságírók, sem nem ellenzéki képviselők.
Egy főhajtás a Vár épületét is megilleti: a kormányzó első dolga volt, hogy már április 1-jén odaköltözzön. Vezéreink onnan szeretik ellenőrizni, nincs-e valami vörös rongy a városon. Most is mit látok? A Puskás stadion megnyitására a miniszterelnök jópofa videóklipet tett fel az oldalára, az egyik képen ő maga rúgja le a Várból a labdát a város felé.
Speciel nemcsak a labdát rúgta. Azt sejtettük, hogy a választás utáni farkasvigyor elég kényszeredett, Számítani lehetett az asztal fölött tárgyalás, asztal alatt rugdosás taktikájára. Arra talán nem, hogy az első rúgások mindjárt szöges bakanccsal történnek. Még nem tudjuk, hogy Orbán csak a miheztartás végett, fenyegetőleg lóbálja-e a pisztolyát, vagy lőni is fog vele. Egy friss törvényjavaslat mindenesetre lehetővé teszi a költségvetés kivéreztetését (nem csak Budapesten, egy füst alatt a renitens nagyvárosokban is). A másik elvenné az építési engedélyeztetés jogát az önkormányzatoktól. Ha a kormány akarja, minden sarkon lehessen stadion.
Még nem háború, de már a hadüzenet meglebegtetése. A most kézbe vett fegyver csövét csak akkor nem fordítják a városok felé, ha erős választól tarthatnak. A polgármesterektől nem félnek, a választóktól igen. Nem igaz, hogy a megtámadott települések lakói fegyvertelenek. Alakuljon meg gyorsan a Szabad Városok tervezett szövetsége! Legyen minél hamarább közös médiafelületük, amelyen hírt lehet adni a veszélyről! Nem csak a kormány plakátozhat: most már megtehetik a nagyvárosok is. A tervek a fideszes polgármestereket is sújtják. Kéretik megszólítani őket! Az új koalíciók bosszantó belső vitáit most felül kell hogy írja a közös fenyegetettség. Ha nem, akkor hamarosan a pályán kívül, a játszótéren huzakodhatnak tovább.
A labda nálunk van. Azon a videón a miniszterelnök ide rúgta. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó

Forog a gép

Ez nem lehet egy következmények nélküli ország, idézi a 2008-as Orbán Viktort Rábay szerepében Sarkadi Kiss János a díszpáholy felé fordulva a kaposvári Csiky Gergely Színház Buborékok előadásában, melyet hétfőn éppenséggel a színházlátogatásairól kevéssé ismert kormányfő is megtisztelt. Ott ült a főhelyen, körülötte a legkülönbözőbb potentátok, s jót derültek az önhibáján kívül korrupciógyanúba keveredett, lelkiismereti okokból pozíciójáról lemondó főtisztviselőn. A zártkörű, bemutatóval spékelt megnyitóra amúgy magánemberként, felesége oldalán látogatott el a miniszterelnök, aki a hírek szerint rendkívül elégedetten konstatálta, hogy megfelelő helyre került az adófizetők 9,5 milliárdja. 
A gép forog, az alkotó pihen – juthatott volna eszébe Az ember tragédiája betétekkel felturbózott Csiky-darab kapcsán, látva a lelkes pillantásokat, hallva az elismerő-dicsérő mondatokat. Az alkotók mellett ugyanis ekkor tényleg pihentek a gépek, melyek a délelőtt folyamán még folyamatosan jártak, ahogyan másnap, sőt a hivatalos, szerdai díszelőadás napján is. És még be-beindítják őket a következő napokban-hetekben, hiszen bár már kétszer felavatták az épületet, sőt pénteken az első Csiky-bérletes előadással hivatalosan is elstartolt az évad – persze még meg sem közelítik a cirka fél tucatszor átadott Várkert Bazárt… -, a munkásoknak még bőven akad dolguk a színházban. Bő egy évvel az eredeti, s három héttel a többször módosított határidő után. Ahogy lesz még tennivaló a környékén is, melyet hétfőn délelőtt seregnyi közmunkás próbált a kormányfői látogatás szintjére emelni. 
És lőn, Patyomkinországnak, a sokszoros áron megvalósuló állami beruházások, a félkész utak, a beázó sportcsarnokok és stadionok, az eresztő medencéjű uszodák, a félméteres kilátók, a dollármilliárdossá avanzsáló, kormányfőbarát gázszerelők hazájának megint van mire büszkének lennie.
A színház a kimondott szó temploma, mondta a zártkörű megnyitón Szita Károly polgármester. Hát akkor emlékezzünk, mit is mondott Rábay…
Szerző
Vas András

Közlöny

Rogán Antal és Rogán Cecília eddig nagy kedvvel használta a közösségi oldalakat meg a bulvármédiát, gyakorta tették lehetővé, hogy magánéletükbe bepillanthassunk. Válásukról mégsem a Facebookon, az Instagramon vagy az e célt szolgáló bulvársajtóban adtak hírt, hanem úgy döntöttek: jobb, ha Rogán Antal munkahelye, a közpénzből működő Miniszterelnöki Kabinetiroda jelenti azt be. Épp az a hivatal, amely eddig kényesen ügyelt arra, hogy a Rogán család védelme érdekében távol tartsa magát a Rogán család „magánügyeitől.” 
Hiszen hol volt ekkora közleménykiadási kedv, amikor meg kellett volna indokolni, miért épp az újdonsült rendezvényszervező, Rogán Cecília sporteseményeit támogatja állami cégek sora? Miért volt a szűkszavúság, amikor arról kellett volna beszélni, hogy – miként azt a bezáratott Népszabadság feltárta – luxushelikopterrel vitte kirándulni a családot Rogán Cecília? És azt sem kommunikálták túl, hogy nemrég egy olyan villába költöztek, amely egy állami megrendelésekkel bőven ellátott nagyvállalkozó és a Rogán Cecíliával közös céget vivő feleségének tulajdona.
Válásról miért igen, gyanús gyarapodásról, kétes állami támogatásokról miért nem, adódna a kérdés – ha tényleg válásról kommunikálna a kabinetiroda. Csakhogy valójában a válás apropóján azt jelentették be: jelenlegi formájában megszűnik a jelentős állami támogatáshoz jutó Rogán és Rogán Zrt. Mindössze annyi történt, hogy világossá tették: innentől kezdve már formálisan sem lehet kérdőre vonni a minisztert Rogán Cecília figyelemre méltó gazdagodásáért, állami támogatásáért, hiszen mit tudhatna ő a volt neje ügyeiről.
Valójában persze semmi szokatlan nem történt: Rogánék még a válásuk idején is önnön érdekeik szerint, saját kommunikációs cégként használták az állami apparátust.
Szerző
Boda András