Gyűjtögetők

Az észszerű gyűjtögetés dicséretes, a kényszeres viszont már kóros, amit jobb helyeken kikezelnek. Ennek feltétele a betegségtudat, a szokás helytelenségének belátása.

Az Orbán-kormány mindazonáltal semmi jelét nem adja annak, hogy a legcsekélyebb mértékben is belátná szokásai helytelenségét, nem hogy a gyógyulás útját keresné. Tavaly úgy töltötték repedésig a hazai gáztárolókat, mintha nem lenne holnap. Korábban a rendelkezésre álló helyet legfeljebb félig-háromnegyedig használták ki. Sok a tároló, meleg van - nem kellett több. Így változatlanul feszítő kérdés, érdemes volt-e hét éve százmilliárdjainkból megvenni a rendszert az E.ON-tól. Orbán szerint igen. Az iparág azóta is bizonyítási vágyban ég. (Ugyanez igaz a sose használt biztonsági gáztartalékolásra.) Kapóra jött hát tavaly az az - addig is ismert - "hír", hogy az oroszok nem vergődnek zöldágra az ukránokkal a gázuk nyugati továbbszállítására kötött, év végén lejáró szerződés meghosszabbításáról. Igaz, Moszkva és Kijev is fogadkozott, nem lesz gond. Nem csak azért, mert még nem készültek el az Ukrajnát elkerülő csövek. De azért is, mert az oroszok csipcsup viták miatt a tél közepén még egyszer már nem hagyhatják gáz nélkül a vevőiket.

Nem így Szijjártó Péter! Külügyérünk a helyzet drámaiságát ecsetelve vagy tucatszor ismertette gázfelhalmozási vészforgatókönyvünket. Az oroszoknak mindegy volt: vegye, vigye, azért van. Aztán persze az év végén a két állam megegyezett. Bár energiaállamtitkárunk még ezután is szállítási bizonytalanságokkal riogatott, máig vígan érkezik hozzánk az orosz gáz. A tavalyi évet végigpánikoló Orbán-kormány nem ünnepel, nem szomorkodik, nem szervezkedik, csak hallgat.

Hogy mit hozott ez az egész? Többletpénzt biztos nem, hisz a tárolásért az állam fizetett az államnak. Az energialobbi viszont ismét kimutatta a foga fehérjét. Ráadásul megint forgott a pénz, amiből sokszor leesik ez-az. Politikusok kezeltetéséről nincs hír.

Mindenesetre szomorú, hogy Orbán ennyire nem bízott Putyinban.