Előfizetés

Beindult a PIM agytrösztje

Hompola Krisztina Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.01.27. 09:20

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Irodalmi ösztöndíj, a támogatottak kötelezettségei és online tévéműsor: a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kezdeményezéseit a NER nem is annyira diszkrét bája lengi körül.
Múlt héten megszületett a döntés, ki az a negyvenöt középgenerációs (35-65 év közötti) író, akinek a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a Digitális Irodalmi Akadémia Alkotói Életpálya Programja keretében Térey János-ösztöndíjat biztosít legfeljebb öt évre. Az ösztöndíj összege havi bruttó 320 ezer forint – adta hírül honlapján a PIM. Egy tizenkilenc tagú szakmai zsűri választott több, mint 330 jelölt közül 30 írót, további 15-öt pedig tartaléklistára javasolt. A tartaléklistát látva a PIM főigazgatója – a magát 200 százalékos orbánistaként jellemző − Demeter Szilárd javaslatára a Térey Ösztöndíjbizottság úgy döntött, két évre mind a 45 kiválasztott író megkapja a Térey-ösztöndíjat” – írta a múzeum. A zsűri elnöke a júniusban elhunyt Térey János özvegye, Harmath Artemisz volt, tagjai az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia, a PIM és írószervezetek delegáltjai. Így Térey-ösztöndíjat kaphat a kormányközeli, az elmúlt években milliárdokkal támogatott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nkft. íróakadémiája, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kilenc oktatója, illetve vezetője, Orbán János Dénes is. Az akadémia honlapja szerint itt tanít a PIM főigazgatója, Demeter Szilárd is. 

Nem kérnek belőle

A hír bejelentése után nem sokkal Bartók Imre író a közösségi oldalán közölte: nem kér az ösztöndíjból. „Enyhén szólva aggályosnak találom a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk. Mindannyian tudjuk, hogy ami történik, nem normális. Ebből az idiotisztikus és nyomasztó összegből – fejenként 16-17 millió forint – meg lehetett volna menteni a József Attila Kört” – írta többek között, megemlítve, hogy 34 éves, meg sem kaphatta volna az ösztöndíjat. Bartók Imre ösztöndíját végül Bartis Attila kapta meg. Az ösztöndíjból Csehy Zoltán költő sem kért. „Részint azért, mert nem pályáztam rá, jelölés alapján kaptam, és sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak” – indokolt. „Miután a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek »irodalmi« tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették. Ez a szélsőséges széttartás egyszerre komikus és ijesztő: olyan, mint az Andersen-mesében, amikor a ganajtúró bogár azt hitte, máris nemes lett, mert az istállóban a császár fenekéhez férkőzött. Pedig alighanem a saját halálához került közelebb” − írta döntése kapcsán.
Csehy Zoltán a Baumgartner-díj átvételén
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

Nem volt nyilvános pályázat

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát hívták a Térey-ösztöndíj a jelölő szervezetek közé, de nem fogadták el a felkérést. - Magyarországon a művészeti díjak és ösztöndíjak nincsenek elválasztva a politikától. A Térey-ösztöndíj sajátos keveréke az évjáradéknak és ösztöndíjnak: osztják, de utólag konkrét műre kell szerződni. Azonban az egész rendszer nincs rendben. A megosztottság, amelyet a díj keltett, jól mutatja ezt. Az állam adjon kitüntetéseket az ország szolgálatáért, de művészeti kérdésekben nem illetékes. Ha elő akarja mozdítani a művészi alkotómunkát, olyan rendszert alakítson ki, amely a lehető legtávolabb van a pártpolitikától. Ehelyett 2010 után az állami díjak jelölési rendje olyan módon változott meg, amely világossá tette, hogy nem tisztán szakmai döntésről van szó. A Térey-ösztöndíj esetében az is probléma volt, hogy a felkérés nem tartalmazta a jelölés és döntéshozatal szabályzatát. Legfőképpen azonban nem legitimálhatjuk a díjosztások olyan rendszerét, amellyel nem értünk egyet – válaszolta a Népszavának Ferencz Győző, a Széchenyi Akadémia ügyvezető elnöke, aki hangsúlyozta személyes meggyőződését, hogy senkinek nincs joga ítéletet mondani azokról, akik személyes okokból elfogadták vagy visszautasították az ösztöndíjat.  - Zajlott belső vita, amikor megkaptuk a jelölésre való felkérést, de mivel senki nem kap Térey-ösztöndíjat anélkül, hogy irodalmi szervezet vagy intézmény nominálta volna, vállaltuk a feladatot – válaszolta a Népszavának Szkárosi Endre, a Szépírók Társasága elnöke. - Az általunk jelölt 30 íróval egyeztettünk, mielőtt elküldtük volna a neveket, voltak, akik már előre, hárman-négyen pedig a jelölés után jelezték, hogy nem fogadnák el az ösztöndíjat, így ők már nem is szerepeltek a Szépírók Társasága névsorában – reagál arra, ez még értelemszerűen és jóval azelőtt történt így, hogy a PIM egyeztetést kért volna. - Úgy tudom, hogy anno Térey János kezdeményezése volt, hogy a középgenerációs írók életét támogatással könnyítsék, ezért lett ő a névadó, és bár valóban kissé kutyafuttában alakult az ösztöndíj, menet közben mind jobban tisztázódtak a részletek, attól kezdve pedig, hogy a Szépírók Társasága igent mondott a felkérésre, folyamatos volt az egyeztetés, legfőképpen azért, hogy világosan lássuk, illetve ha lehet, alakítsuk is a részleteket. Nyilván szerencsésebb lett volna, ha nyilvános pályázatot írtak volna ki, de arra nem volt elég ennyi idő – mond részleteket Szkárosi Endre, aki szerint az öt éves „futamidő” annak köszönhető, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum kulturális stratégiai intézetként öt éves költségvetéssel tervez. 
Térey János özvegye, Harmath Artemisz − az ösztöndíjat odaítélő bizottság elnöke, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum igazgatója – a Népszavának elmondta: minőségi szempontok szerint választották ki az ösztöndíjasokat. „Szeretnénk a középgeneráció jó szerzőinek nyugodt környezetet biztosítani, hogy folytathassák a munkájukat és ne kelljen egyéb ügyekben – amit esetleg csak anyagi okokból vállalnának – szétaprózódniuk. De nem szeretném értékelni a bizottság döntését. Mindenkinek egy szavazata volt, tehát mindenki legbelül a saját szavazatáért vállal felelősséget. Az ügymenet jogszerű és demokratikus volt, többkörös és titkos, tehát konszenzusra törekvő.”
Demeter Szilárd
Fotó: Népszava

Kötelező szereplés

Demeter Szilárd a Spirit FM Keljfeljancsi című műsorában azzal kapcsolatban, hogy Bartók Imre a korhatári feltételeknek nem felelt meg, így reagált: „Bartók Imre munkásságát nagyon értékelte Térey János, és Artemisz azt mondta, hogy ha valakinek adna János, akkor az ő lenne. Azt kértem a jelölő szervezetektől és a kuratóriumtól, hogy mindenki a saját jelöltjeivel egyeztesse le, hogy elfogadja-e a szereplést. Egész addig, amíg Bartók Imre el nem kezdte az ámokfutását a Facebook-on, abban a tudatban éltem, hogy vele is egyeztetve volt.” Demeter arról is beszélt, hogy neki miért volt (van) vétójoga. „Fenntartói logika, ha már kibulizok egy ilyen ösztöndíjat és felelős vagyok érte és én írok alá papírokat, akkor jogom van ahhoz, hogyha a végső listában látok olyan szereplőket, akik nem érdemesültek a Térey-ösztöndíjra, azokat ne fogadhassam el” – mondta. A PIM főigazgatója ugyanakkor arra már nem tért ki, hogy a Térey-ösztöndíj nem egy egyszerű alkotói ösztöndíj. A szerződésben ugyanis − amit sürgősen alá kell írni, mert az ösztöndíjat február 1-től folyósítják − ez is szerepel: „a Szerző jelen szerződés időtartama alatt aktívan részt vesz a magyar irodalom népszerűsítésében, amelynek körében – felkérésre, külön díjazási igény nélkül – részt vesz az alábbi rendezvények valamelyikén:
  • a) a PIM-ben vagy PIM által szervezett irodalmi fesztivál;
  • b) a PIM által szervezett bármely felolvasóest, író-olvasó találkozó, kötetbemutató, stb.;
  • c) a Petőfi Irodalmi Ügynökség által szervezett »Írókaraván« rendezvénysorozat."
Vagyis a szerződésben az ösztöndíjasnak vállalnia kell, hogy azon kívül, hogy megírja, amit meg kell írnia, még részt is vesz valamin, de nem tudni, hányszor, kikkel, hol. A PIM ráadásul azonnali hatályú felmondással élhet abban az esetben, ha az ösztöndíjas „méltatlanná” válik, olyan „magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az Ösztöndíj tekintélyét vagy jó hírnevét, súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a PIM az Ösztöndíjat továbbra is folyósítsa Szerző részére”. Ami a méltatlanságot illeti, minden jel szerint ezzel kapcsolatban is a Térey-ösztöndíjat "kibulizó" Demeter Szilárdé lesz a végső szó.

A „legszabadabb” műsor a PIM-től

Jobb, ha az ösztöndíjas sem az ösztöndíjról, sem a PIM-ről nem tesz kritikai megjegyzést – kérdés, a népirtásról való viccelődés, a rasszista megjegyzések is rombolják-e a PIM tekintélyét. A Kreatív portál szúrta ki a múlt héten: a PIM Hajónapló címmel egy nyolc órás műsorfolyam első adását indította el a YouTube-on. A Hajónapló lapigazgatója Megadja Gábor, a Századvég kutatója, a 888.hu szerzője, a műsor főszerkesztője Szepesfalvy Anna, Budafok-Tétény fideszes alpolgármestere. Az A38-on felvett műsorba slammerek mellett az irodalom, a film területéről is érkeznek megszólalók. A műsorfolyam végi kerekasztal-beszélgetésben Megadja mellett az Echo TV-ből antiszemita megnyilvánulása miatt egykor kitiltott Ambrózy Áron, illetve Vésey Kovács László és Takács Áron, a Pesti Srácok szerzői szerepelnek. „A magyar nyelvterület egyik legszabadabb szerkesztősége, amely se nem objektív, se nem független, viszont szabad” – így jellemezte a Hajónapló című online műsorfolyamot Demeter Szilárd, a PIM igazgatója mint megrendelő. Arról már a Magyar Hang írt elsőként: a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján, január 19-én közzétett műsor Gumiszoba című blokkjában Ambrózy Áron egy „történelmi” eszmefuttatás közben kijelentette: „Nagy lehetőséget szalasztott el Európa a békésebb jövő felé vezető úton a németség teljes likvidálásával.” A Hajónapló nem maradt reakció nélkül, közleményben tiltakozott a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. Az Azonnali portál cikke szerint közös közleményben jelentette be két országgyűlési képviselő − a jobbikos, német nemzetiségű Brenner Koloman és az LMP-s Keresztes László Lóránt −, hogy feljelentést tesznek a PIM gondozásában megjelent műsor miatt. A feljelentéshez csatlakozott még két Baranya megyei német nemzetiségű politikus is: az LMP parlamenti frakciójában ülő újkezdetes Hohn Krisztina és Schwarz-Kiefer Patrik jobbikos megyei közgyűlési képviselő. 

Könnyű regisztrálni, de nő az idegenellenesség az Egyesült Királyságban

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.01.24. 10:00

Fotó: NIKLAS HALLE'N / AFP
Vegyes benyomást gyakorolt a Brexit a kint élő magyarokra akadt, aki tüntetett az újabb népszavazásért, mások hazaköltöztek, de olyan is akad, akit hidegen hagyott az egész.
Lívia a Brexit-folyamat megindításának küszöbén költözött ki Londonba. Alig két hét volt az EU-tagságról szóló népszavazásig, a lány ekkor még nem is sejtette, hogy az Egyesült Királyság történelmi fordulópont előtt áll. A lány pénzügyi területen dolgozik, de itthon hiányoztak neki a karrierlehetőségek. "Úgy láttam, hogy megyek egyik cégtől a másikhoz, de nem jutok előre." - magyarázta kivándorlásának okait. A brit főváros kifejezetten vonzotta pezsgő kulturális életével. Még javában állást keresett, amikor június 23-án a brit lakosság 52-48 arányban az unióból való kilépés mellett döntött. Az eredmény megijesztette, mert akkor még nem tudta, hogy mi lesz. Úgy emlékezett vissza, hogy “érezhetően rosszabb lett a hangulat” Londonban, amelynek lakói 60 százalékban a bennmaradást választották. Nem sokkal később a lánynak sikerült elhelyezkednie szakmájában, így valamelyest megnyugodott. A felbolydult metropolisz azonban nem tudott megbarátkozni a Brexittel. EU-párti aktivisták sokáig szerveztek demonstrációkat, amelyek általában egy második népszavazást követeltek. A tüntetési kedvet növelte, hogy a kilépési folyamat egy időre megtorpant. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság hosszas tárgyalások után 2018 novemberére megállapodott ugyan az elválás feltételrendszeréről, de az egyezmény a brit parlamentben elakadt. Még benne volt a levegőben, hogy bármi történhet - akár egy újabb referendum is. Az egyik legnagyobb, tavaly március 23-ára meghirdetett tömegfelvonuláshoz Líviai is csatlakozott. Mint fogalmazott: “ekkor még úgy tűnt, hogy van értelme tüntetni”, ő pedig fontosnak tartotta, hogy kinyilvánítsa a véleményét. Ha a britek egy kisebb, de nem jelentéktelen része nem is, Lívia azóta már beletörődött a Brexitbe. Munkahelyén megnyugtatták, hogy nincs oka aggódni. A HR-osztály már 2018-ban külön tájékoztatókat szervezett az uniós állampolgárok teendőiről. Lívia már tavaly szeptemberben igényelte az előzetes letelepedési engedélyt. Szerinte egyszerű folyamatról van szó, csak egy okostelefonos alkalmazásra van szükség. "Letöltöd az applikációt, leadod az ottani társadalombiztosítási számod, fényképet készítesz magadról, az útlevelet befotózod és még egy-két adatot megadsz magadról." Neki az egész csupán tíz percbe tellett. A már öt éve az Egyesült Királyságban élő Leila ugyan még nem regisztrált, de azt mondta, hogy nem is ideges, hiszen a határidő 2020 vége, addig pedig még rengeteg idő van. Ő arról beszélt, hogy teljesen el tud vonatkoztatni a Brexittől, mert az nincs igazán befolyással életére - a sorsdöntő referendum másnapján az akkori cége biztosította róla, hogy nincs miért aggódnia. Azóta kétszer is munkahelyet váltott, de a jelenlegi vállalatnál is hasonló ígéretet kapott. Leila azért elismerte, hogy szakmailag azért érintette a brit kilépés: utazási irodában dolgozik és az időnként kaotikus Brexit-folyamat miatt “kicsit kiszámíthatatlanabbá vált a britek utazási kedve”. A 2013-ban kivándorolt Zoltánra és Enikőre viszont mély benyomást gyakorolt a népszavazás kimenetele. “Reggel felkeltünk és nem hittük el” - idézte fel Enikő. A bankban dolgozó Zoltán arról beszélt, hogy többnyire tanultabb, nyitottabb emberek a kollégái, szinte mindegyikük bennmaradáspárti volt és “senki sem számított az eredményre”. A fiatal pár számára csalódást okozott a britek döntése, ezért is fogalmazódott meg bennük az elhatározás, hogy akkori lakhelyükről Manchesterből, az Egyesült Királyságon kívülre költözzenek. Mivel rövid időn belül nem találtak ilyen lehetőséget, átmenetileg London mellett döntöttek. A kinti közhangulat azonban aggasztotta őket. “Rossz volt látni, hogy mennyire tájékozatlanok, mennyire mérgesek az emberek” - vallotta be Enikő. Szerintük a népszavazás felszínre hozta az idegenellenességet. Zoltán úgy látta: sok brit “felhatalmazva érezte magát, hogy nyilvánosan felvállalják xenofób nézeteiket, mert azt gondolták, hogy ha már az emberek több mint fele a Brexitre szavazott, akkor már lehet nyíltan tuskónak lenni.” A sokszínű Londonban Enikő első kézből is megtapasztalta az idegengyűlöletet - két különböző alkalommal is azzal próbálták kiosztani, hogy “menjen vissza a saját országába.” Végül a pár tavaly augusztusban hazaköltözött - többek között a híresen borús angliai időjárás, és a Brexit miatt is. Azért továbbra is külföldön képzelik el jövőjüket, néhány hét múlva már Barcelonában fognak lakni. A Brexit ellenére sem lehet azt mondani, hogy az Egyesült Királyság elvesztette volna vonzerejét a magyar fiatalok körében. A kertészmérnök mesterszakon tanuló Betti február elején - éppen a brit kilépés hivatalossá válása utáni napokban - tervez kivándorolni a szigetországba. “Harry Potter-rajongó voltam mindig is érdekelt Anglia” - magyarázta. Kiköltözésének azért praktikus okai is vannak: szeretné elmélyíteni nyelvtudását és maga mögött hagyni “ezt a pesszimizmust, ami itthon van, hogy mindenki panaszkodik, de senki nem tesz semmit.” A lány Bristolba megy ismerősökhöz, villamosmérnök párja már kiköltözött és egy héten belül munkát is talált - pincérként. Mindketten azt tervezik, hogy átmenetileg a vendéglátásban dolgoznak, hogy fenntartsák magukat és gyakorolják az angolt. Reményeik szerint ezt követően szakmájukon belül is el tudnak helyezkedni. Betti saját bevallása szerint nem fél a Brexit esetleges negatív gazdasági hatásai miatt, de azt hangsúlyozta: nem örökre mennek ki, minden hónapban meg fogják beszélni, hogy érdemes-e maradni.

2020 végéig még biztosan semmi sem változik

Ugyan jövő pénteken az Egyesült Királyság hivatalosan is kilép az Európai Unióból,  a mindennapi életre ennek egyelőre nem lesz hatása. A londoni parlament által ratifikált megállapodás értelmében elvileg 2020 végéig tartó, de meghosszabbítható átmeneti időszak kezdődik, amely alatt az uniós állampolgárok szabadon utazhatnak, kiköltözhetnek és egyszerűsített módon igényelhetnek letelepedési engedélyt. A regisztráció ingyenes, számítógéppel vagy akár okostelefonnal is elvégezhető. 

Megbukott a nagy budapesti metrócsalás

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.01.21. 06:00

Fotó: Népszava
A BKV menedzsmentje gyakorlatilag beismerte az igazgatótanács rendkívüli ülésén, hogy az oroszoktól vett szerelvények többsége valójában új – értesült lapunk.
A kocsik közötti átjárók ajtajai – ezt válaszolta kínjában a BKV egyik vezetőségi tagja a cég legutóbbi igazgatótanácsi ülésén, amikor arról kérdezték, hogy végül is mi maradt meg a hármas metró vonalán korábban közlekedő, Oroszországba felújításra kiszállított metrókocsikból. Vagyis lényegében beismerte azt, amit a kormány és Tarlós István korábbi főpolgármester éveken át tagadott: a szerelvények zömében nem felújítottak, hanem újak. A beismerés valójában véletlen elszólásként hangzott el az Igazgató Tanács (IT) rendkívüli ülésén, amelyet eredetileg a Demokratikus Koalíció (DK) két delegáltjának kezdeményezésére a metrókocsik extrém rozsdásodása miatt hívták össze. A BKV vezetésének képviselői azt próbálták bizonygatni a testület tagjainak, hogy nincs ok az aggodalomra, csupán a prototípusként leszállított első három szerelvény rozsdásodik. Az új városvezetés által kinevezett, a korábbiaknál sokkal kevésbé kezes IT-tagok kétkedését végül azzal hárították: a BKV metrókocsi felújítási tenderét 2015-ben megnyerő orosz Metrowagonmash az első három kiszállított szerelvény szétszedése után arra jutott: azok annyira szétrohadtak, hogy nem érdemes a javítással bíbelődni és inkább új kocsiszekrényeket gyártanak, az IT megnyugodhat, azok nem fognak rozsdásodni. Az egyik tanácstag kérdésére, miszerint, ha a kocsiszekrény, a hajtás, a fékrendszer, a forgóváz, az „elektromos csatlás”, vagyis gyakorlatilag minden lényeges elem új, akkor mi van ezekben a kocsikban a régiekből? Mitől felújítottak és nem újak? A kérdés jelentősége jogi, pénzügyi és talán büntetőügyi szempontból is nagy: ha a tendert új szerelvényekre írták volna ki, nem pedig felújításra, akkor a Metrowagonmash európai piacon korszerűtlennek számító járművei labdába sem rúghattak volna.
Amikor mindezek után a rendkívüli igazgatósági ülésen az IT-tagok azt kérdezték, hogy akkor mégis mi felújított a szerelvényeken, ha mindent újra cseréltek, a BKV menedzsmentje először azt válaszolta: a járműveken található AVR vontirányítási rendszer régi. Ez igaz, csakhogy a vonatirányítás rendszer fedélzeti egységeit a Népszava információi szerint ki se vitték, Budapesten szerelték le a kiszállítás előtt, majd fel a visszaérkezés után a kocsikra. Második nekifutásra a BKV illetékesei a kocsik közötti átjárók ajtaját említették régi elemként. Erre az egyik IT-tag felhívta a figyelmet, hogy a régi ajtók kulccsal nyíltak, az újak pedig távirányítással. Mindezzel a BKV menedzsmentje gyakorlatilag elismerte azt, amit a metrókocsik visszaérkezése után az azóta bezáratott Népszabadság már 2016-ban megírt: a Metrowagonmash nem a kiküldött szerelvényeket újította fel, hanem zömében újakat szállított. A BKV mostani közlése értelmében a Budapesten futó 37 orosz metrószerelvény 222 kocsija közül csak az első három – prototípusként visszaszállított – szerelvény 18 kocsija számít felújítottnak, a többi új jármű. A BKV a Népszava kérdésére, miszerint a visszahozott szerelvényeknek pontosan hány százalékát tették ki az újonnan beépített, illetve kicserélt alkatrészek, a főváros közlekedési cége azt válaszolta: „A pontos adatokat a felújítást végző vállalkozó ismeri, az ő hatásköre volt az, hogy mely elemeket cseréli ki újra, ez akár metrókocsinként is eltérő lehet.” A kérdéshez fontos adalék lehet a metrókocsik azonosítását szolgáló pályaszám és az alvázszám. Az orosz Metrowagonmash által Budapestre szállított kocsikon nem voltak kocsiszekrénybe beütött pályaszámok. A számokat csak a járművek oldalára ragasztott matricákon tüntették fel. A másik szám az alvázon található. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) kikötötte, hogy a vasúti jármű alvázszámát az alváz legalább két átellenes helyén, jól azonosíthatóan és olyan módon kell elhelyezni, hogy az roncsolásmentes eljárással ne legyen eltávolítható. Csakhogy az M3-as vonalon futó kocsikon a forgóváz és a kocsiszekrény mellett a jelentős korrodálódás és elhasználódás miatt zömében az alvázat is kicserélték. Tarlós István, Budapest előző főpolgármestere hivatalosan semmit nem kívánt erről mondani a Népszavának, mondván ez a BKV és a hatóságok feladata volt, utóbbiak ugyan nem azt figyelték, hogy régiek vagy újak a kocsik, de folyamatos gyártásközi ellenőrzést végeztek. A városvezetésnek nem volt dolga a metrókocsik átvétele, ő maga a tenderrel sem foglalkozott, meg kell nézni a kormányhatározatot, a közgyűlési döntéseket, a BKV-tendert és az átvételi és az üzembe helyezési jegyzőkönyveket. Vágó István, a BKV Vasúti Járműjavító Kft. felügyelőbizottságának egyik újonnan megválasztott DK-s tagja a rozsdás metrókocsiknál tett látogatása után Facebook-posztban vetette fel: ha bebizonyosodik, hogy ezek új kocsik, akkor ez súlyos bűncselekmények gyanúját vetheti fel: hivatali hatalommal és közpénzzel való visszaélés, a tenderkiírási szabályok megsértése, uniós előírások kijátszása, vám- és áfacsalás. A Népszava a fentiek nyomán arra is rákérdezett a BKV-nál, hogy pontosan mennyi vámot és általános forgalmi adót fizetett a főváros vagy cége, a BKV a Metrowagonmash által felújított orosz szerelvények után. A BKV első körben azt válaszolta, hogy a BKV Zrt. nem fizetett áfát és vámot a felújított orosz szerelvények után, mivel az orosz gyártóval kötött vállalkozási szerződés szerint ez a kötelezettség a Metrowagonmash-t terhelte. A vámkezelés lebonyolítására és az áfa kezelésére az orosz cég közvetett vámjogi képviselőt vett igénybe. Népszava pontosító kérdésére, miszerint a BKV 2017-es évről szóló pénzügyi beszámolójában akkor miért írták azt az 1,995 milliárd forint közvetített szolgáltatási érték mellé magyarázatként, hogy az összeg növekedésének oka „az M3-a járműfelújítások közvetített szolgáltatási többlete”, amely a metró szerelvények vám, eljárási és egyéb hatósági díjait tartalmazzák? Másrészt a szerződés megjelölt pontja csupán a hatósági költségekről szól, szó sincs benne vámról és adóról? A BKV újabb válaszában elárulta, hogy a közvetett vámjogi képviseletét valóban a BKV látta el, a költségeket viszont megfizettették az oroszokkal. Az Alstom szerelvények vásárlásakor egyébként ezek a kérdések fel sem merültek, hiszen az ügylet Európai Uniós beszerzésnek minősült, így se adót, se vámot nem kellett fizetni. 

Előre készültek az oroszokra

A BKV jóval a metrótender kiírása előtt, már 2013-ban megbízta az első Orbán-kormány Honvédelmi Minisztériumának államtitkárát, a Perenyei Tamás által vezetett ügyvédi irodát az oroszokkal megkötendő szerződés előkészítésével. A Népszava 2017-ben írta meg a BKV közlése alapján, hogy a Perenyei és Társa ügyvédi iroda 2013 és 2017 között, évente átlagosan 19,2 millió forintot kapott erre. Miközben a Fővárosi Közgyűlés csak 2014 augusztusában döntött arról, hogy pályázatot ír ki a szerelvények felújítására. Az sem kevésbé érdekes, hogy az orosz céget később Illés Géza Márton, a Fidesz-közeli háttéremberként nyilvántartott Tombor András ügyvédje képviselte a szerelvények felújításáról szóló szerződés megkötésekor.

Mi szükség volt a trükkre?

Ha a főváros és a kormány nem trükközik a tenderrel, akkor nem lehetett volna nyélbe ütni az orosz üzletet. Ha a közbeszerzést új szerelvényekre írják ki, akkor a Metrowagonmash európai piacon korszerűtlennek számító járművei labdába sem rúghattak volna. A városvezetés az Alstom-fiaskó okán egyébként is félt egy teljesen nyílt uniós tendertől. Azt remélték, hogy a szűkebb, felújítási tenderre csak oroszok jelentkeznek. Alaposan meglepődtek a vártnál nagyobb érdeklődésen, azon meg még inkább, hogy az észtek még ajánlatot is tettek. Őket végül kizárták. De miért baj az, hogy új? – kérdezett vissza a botrány 2016-os kirobbanásakor értetlenkedve, az egyébként műszaki végzettségű akkori főpolgármester, Tarlós István, aki szerint a Nemzeti Közlekedési Hatóság tiszte vizsgálni a járműveket. Csakhogy az engedélyezés során a hatályos szabványoknak és előírásoknak való megfelelőséget vizsgálják, ezeknek pedig akár a felújított és az új kocsik is eleget tehetnek. A közbeszerzési törvény értelmében a győztes ajánlatban szereplő műszaki paramétereknek megfelelően kellene szállítani. Ugyanakkor a polgári törvénykönyv ismeri a „mással való teljesítés” fogalmát, amely nem minősül jogellenes szerződésmódosításnak, ha azt mindkét fél elfogadja. A BKV pedig láthatóan nem élt kifogással a régiek újra cserélése matt. Ilyenformán legfeljebb a 2014-es metrókocsitenderen a Metrowagonmash­ mellett ajánlatot tevő észt Skinest Rail perelhetne. Az előző városvezetés legfőbb érve az orosz üzlet mellett az volt, hogy az új metrókocsik sokkal többe kerülnének. Csakhogy eredetileg a főváros is ezt tervezte, de a kormány határozatban tiltotta ezt meg Tarlóséknak. Ezután kezdtek lázasan érveket keresni a felújítás mellett. A BKV 2015-ös összehasonlító táblázata szerint az új kocsik beszerzése 30 milliárddal került volna többe. Ebben a felújítás 62,5 milliárddal szerepelt, de ez végül 69 milliárd lett. Másrészt a különbség tetemes részét az új automata vonatirányítási rendszer (AVR) beszerzésére szánt 15 milliárd tette ki. Ráadásul a francia Alstom 65 milliárdért szállított 170 kocsit, ami 222 kocsira vetítve akkor 85 milliárdra jött volna ki. Csakhogy egy valódi tenderre több, ennél akár kedvezőbb ajánlat is érkezhetett volna. Másrészt az új járművek eleve korszerűbb technikával és klímával felszereltek lettek volna – erre most külön költenie kell a BKV-nak –, a karbantartási igényük pedig a BKV által is elismert módon jóval kevesebb lett volna. Ráadásul saját forrás híján Budapestnek 60 milliárd forint hitelt kellett felvennie a felújításra, amelynek kamata 15 milliárd forintra rúg. Mindent összeadva lassan az új kocsik áránál vagyunk.
A kocsik átadásakor Tarlós István még hevesen tagadta, hogy új lenne a felújított
Fotó: Népszava