A turistáknak nem kellett a Béke

Az ember azt hinné, ennél egyszerűbb szobor nem létezik. Aztán elolvassuk a szakirodalmat, és rájövünk: bár temérdek cikk és tanulmány foglalkozott az úgynevezett Oroszlános kúttal, a bennük közölt adatok rendszerint ellentmondanak egymásnak. Lássuk tehát azt a történetet, amely jobbára az immár digitalizált korabeli újságokon alapul.

Ami biztosnak tűnik, hogy a terézvárosi közkutat Kasselik Fidél tervezte, és az ugyancsak általa épített plébániatemplom előtt állították fel a XIX. század legelején. Jó emberöltővel később, amikor a Belvárosban megszületett a pompás Nereidák kútja, a külvárosban is igény támadt némi szépítésre. Hild József egy híres kortárs műalkotás, az 1816-ban Szentpétervárra készült Canova-szobor, a Béke mását tervezte meg a kút tetejére, bár itt nem oszlopra, hanem vesszőkötegre támaszkodott a kígyót eltaposó, szárnyas nőalak. Úgy tudni, a figurát Bauer Mihály faragta ki mészkőből, a harmincas évek második felében.

Aztán az 1890-es évek elején villamosvonalat építettek a Király utcában, majd a templom előtt rákanyarították a Nagymező utcára. Ekkor derült ki, hogy a kút és a szobor nagyon útban van, s mivel ekkorra már vízvezeték szállította a vizet a lakásokba, nélkülözhető is volt. A városi tanács tárgyalni kezdett a lebontásáról, s bár okozott egy kis zavart, hogy egyes tanácsnokok Szent Teréziát vélték felfedezni a kígyós-szárnyas alakban, 1895 februárjára kimondta a képzőművészeti bizottság, hogy „sem művészi, sem egyházi értéke nincs”. A szobrot felajánlották a turista egyesületnek, a kútról pedig úgy döntöttek, kerüljön a Népligetbe.

Hogy a turistáknak végül miért nem kellett a Béke, azt nem tudjuk, de tény, hogy 1896-ban a bontást elvégző Klein H. János építőmester végül az összes elemmel a Népliget felé vette az irányt. Ezen az úton tört össze a szobor: igaz, amikor a városi tanács a helyére állítandó empire váza 150 forintos árát akarta behajtani rajta, Klein kikérte magának, mondván „Szandház szobrász kezdő segéd korában, 1841-ben faragta puha mészkőből, ezért tört össze”.

Az 1892-ben elhunyt Szandház Károly faragta, nem Bauer? Klein, aki személyesen ismerte, ezt tőle hallhatta vajon? Talán sosem fogjuk megtudni. Az viszont tény, hogy a szobrot 1986-ban újrafaragtatta a főváros, majd 1998-ban visszavitték a kutat a Terézvárosba. Ma is ott áll, a templom mögött.