A turistáknak nem kellett a Béke

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:55

Fotó: BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA - KLÖSZ GYÖRGY / Fortepan - Adományozó
Az ember azt hinné, ennél egyszerűbb szobor nem létezik. Aztán elolvassuk a szakirodalmat, és rájövünk: bár temérdek cikk és tanulmány foglalkozott az úgynevezett Oroszlános kúttal, a bennük közölt adatok rendszerint ellentmondanak egymásnak. Lássuk tehát azt a történetet, amely jobbára az immár digitalizált korabeli újságokon alapul. Ami biztosnak tűnik, hogy a terézvárosi közkutat Kasselik Fidél tervezte, és az ugyancsak általa épített plébániatemplom előtt állították fel a XIX. század legelején. Jó emberöltővel később, amikor a Belvárosban megszületett a pompás Nereidák kútja, a külvárosban is igény támadt némi szépítésre. Hild József egy híres kortárs műalkotás, az 1816-ban Szentpétervárra készült Canova-szobor, a Béke mását tervezte meg a kút tetejére, bár itt nem oszlopra, hanem vesszőkötegre támaszkodott a kígyót eltaposó, szárnyas nőalak. Úgy tudni, a figurát Bauer Mihály faragta ki mészkőből, a harmincas évek második felében. Aztán az 1890-es évek elején villamosvonalat építettek a Király utcában, majd a templom előtt rákanyarították a Nagymező utcára. Ekkor derült ki, hogy a kút és a szobor nagyon útban van, s mivel ekkorra már vízvezeték szállította a vizet a lakásokba, nélkülözhető is volt. A városi tanács tárgyalni kezdett a lebontásáról, s bár okozott egy kis zavart, hogy egyes tanácsnokok Szent Teréziát vélték felfedezni a kígyós-szárnyas alakban, 1895 februárjára kimondta a képzőművészeti bizottság, hogy „sem művészi, sem egyházi értéke nincs”. A szobrot felajánlották a turista egyesületnek, a kútról pedig úgy döntöttek, kerüljön a Népligetbe.
Hogy a turistáknak végül miért nem kellett a Béke, azt nem tudjuk, de tény, hogy 1896-ban a bontást elvégző Klein H. János építőmester végül az összes elemmel a Népliget felé vette az irányt. Ezen az úton tört össze a szobor: igaz, amikor a városi tanács a helyére állítandó empire váza 150 forintos árát akarta behajtani rajta, Klein kikérte magának, mondván „Szandház szobrász kezdő segéd korában, 1841-ben faragta puha mészkőből, ezért tört össze”. Az 1892-ben elhunyt Szandház Károly faragta, nem Bauer? Klein, aki személyesen ismerte, ezt tőle hallhatta vajon? Talán sosem fogjuk megtudni. Az viszont tény, hogy a szobrot 1986-ban újrafaragtatta a főváros, majd 1998-ban visszavitték a kutat a Terézvárosba. Ma is ott áll, a templom mögött.
Szerző

Színház az áramátalakító helyén

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:47

Fotó: Jani Martin / Népszava
Reális esély van arra, hogy a budapesti Városháza udvarán szendergő Merlin Színház ismét előadásoknak adjon otthont. Az art deco stílusú épület felújítása még idén megkezdődik. A 2011 óta üresen álló épület sorsa iránt aggódók tehát fellélegezhetnek: a főváros vezetése elvetette azt a tervet, hogy a házat lebontják, s helyén a Városháza Park bővülhet. A Városháza északi tömbjében már a 19. században rendeztek kulturális eseményeket. Az épület helyén korábban a Károly-kaszárnya működött, amelynek az egykori Rostély (ma Gerlóczy) utcára néző egyik félemeleti termében 1871-ben nyitották meg a Carlé Varieté nevű orfeumot, azaz zenés kávéházat. Ennek művészeti vezetője a szórakoztatóipar kiemelkedő alakja, Somossy Károly volt, aki azzal írta be a nevét a magyar színháztörténetbe, hogy későbbi a Nagymező utcában létrehozta a róla elnevezett Orfeumot, így lényegében a mai Budapesti  Operettszínház alapító-igazgatója lett. Anno egy ilyen szórakoztatóipari intézmény korántsem volt ritkaság egy kaszárnya szomszédságában. Időközben az Elektromos Művek a budapesti transzformátorállomások tehermentesítése érdekében 1925-ben úgy döntött, hogy a Központi Városháza Károly körút felé eső telkén felépíti a Belvárosi Áramátalakító Állomást. Az 1927-ben átadott kétemeletes trafóház jellegzetessége volt az elliptikus ívű gépterem,  ahol három Ganz gyártmányú, egyenként 1500 kilowatt teljesítményű motorgenerátort helyeztek el. Az irányítóközpontot üvegtetővel fedték le. Komoly fejtörést okozott a tervezőknek, miképpen sikerülhet egy ipari létesítményt úgy megépíteni, hogy belesimuljon a Belváros hangulatába. A vasbeton váz komor voltát úgy igyekeztek ellensúlyozni - egyébként sikerrel -, hogy az íves záródású hosszú ablakok felső részének félkör alakú megosztása olyan hatást keltsen, mintha a szecessziós stílust követné. Feljegyezték, hogy az áramátalakító tulajdonosai azzal is megelőzték korukat, hogy a létesítménybe  havonta egyszer bárki szabadon beléphetett, s meghallgathatta a szakértő mérnökök előadását arról, hogyan is működik a főváros áramelosztása. Ez a villamosüzem egészen az 1950-es évek második feléig működött. Az épületet ezt követően 1989-ig a Fõvárosi Tanács klubjaként és házi kulturális rendezvények lebonyolítására használták. (Érdekes, hogy Budapesten az áramátalakítók, épületei milyen kedveltek színházi körökben, mint az ismeretes: a ferencvárosi Trafo a Tűzoltó és a Liliom utca sarkán működik, tavaly ősztől pedig a Radnóti színház egyik játszóhelye lett a Kazinczy utcai Tesla Labor, amelynek helyén egy hasonló célú energetikai ipari üzem működött.)
Jelentős fordulatot hozott az épület életében, hogy 1993-ban födémet húztak át a géptermen, így lehetővé vált, hogy az ingatlant színházként is lehessen használni. Az ötlet Jordán Tamás és Marton András fejében fogant meg, akik egykor így fogalmazták meg elképzeléseiket: "A „Merlin Budapest legújabb színháza - de nem csak az. Művészeti központ, angol nyelvű színház, színi iskola, jazz klub, nyelvi laboratórium magyarul tanulók számára, valamint képzőművészeti kiállítóterem és angol könyvesbolt. Mindezeken túl, színháztermünk befogad minden olyan értékes belföldi és külföldi előadásokat, amelyek otthont keresnek.” A nyelvi laboratórium és az angol nyelvű könyvesbolt nem valósult meg. A jazz klub egy ideig működött ugyan, de később számos alternatív játszóhely nyitott kaput, melyek közül a legjelentősebb a Hollán Ernő utcai Budapesti Jazz Klub mint önálló intézmény. Így történt, hogy a volt transzformátorházat az 1991-ben alapított Merlin befogadó színház vette bérbe. A Merlin szó kelta eredetű szó, s az utóbbi évek kutatásai kiderítették, hogy a 6. században élt - korábban Myrddin-nek nevezett  - személyt takar, aki a mai Skócia területén honos piktek törzsének vezetője volt. Harcosai az ő irányításával arattak fényes győzelmet a betolakodó ír hódítók felett 573-ban, az arderydi csatában. A névválasztás korántsem véletlen: nem csak a színház harcosságára utal, hanem azt a törekvést is tükrözi, hogy kezdetben főleg angol nyelvű előadásokat tartott itt a Merlin (a sikeres magyar produkciók mellett). Szerepelt itt a Derevo, a The Royal Shakespeare Company és Susannah York filmszínésznő is. Számos koncert mellett kiállításokat is rendeztek. Ez a kulturális mix akkor egyedülállónak számított, és manapság sem lehet hasonlóra sok példát találni. A Merlin 19 éves fennállása alatt a nemzetközileg elismert Krétakör Színház számára is fellépési lehetőséget nyújtott - ők a kiköltözésük után egy darabig még felléptek az Átriumban, de azután leálltak.
Szerző
Témák
színház

Mini Macondo Újlipótvárosban

Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:46

Fotó: Népszava
December óta parkja van Budapesten Gabriel Garcia Marqueznek, aki éppen ma, azaz március 6-án lenne 93 éves. A közterület ugyan sok szempontból varázslatos, mégis inkább mintapéldája a hazai realitásnak, mint a mágikus realizmusnak.
Ahol a XIII. kerületi Pozsonyi út összefut az Újpest rakparttal áll egy benzinkút, a jobbján némi zölddel (értsd: úgy nagyjából egy tucat fával). Soha senki nem gondolt rá önálló térként, még kevésbé parkként – embert nemigen látni a fák alatt ténferegni. Akik mégis használják valamiképp, leginkább a mellette kanyargó járdáról figyelik, amint kutyáik gondos munkával hozzájárulnak a terület aknásításához. Benzinszaggal és -gőzzel átitatott, Budára panorámás, nevenincs liget volt sokáig, a figyelmet előle elhappoló Duna terasz átellenében. Aztán tavaly valamikor – ahogy a decemberi parkavatón Carmenza Jaramillo, Kolumbia magyarországi nagykövete fel is idézte – Vámos Miklós egy beszélgetésben felvetette, mi lenne, ha Budapesten lenne valahol egy Marquez-terecske, afféle mini Macondo (a Száz év magány képzeletbeli faluja), ahol legalább névleg legitimizálva volnának a csodák. A gondolat, úgy tűnik, nem hagyta nyugodni a kolumbiai követséget, mert a XIII. kerületi Önkormányzattal összefogva hamarosan meg is álmodták – miképpen José Arcadio Buendía Macondót – a park lehetséges helyét. Van mellette víz, magas házak, akár csak az álombeli Macondóban. „José Arcadio Buendía álmot látott azon az éjszakán: egy lármás város emelkedett körülötte tükörfalú házakkal. (…) Egy folyó partján építették fel, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött.” Miután kiírták egy táblára Macondo nevét, a másikra pedig, hogy Van Isten, José Arcadio javaslatára mandulafákat ültettek a főutcájára, mely hosszú életű lévén, no meg, mert sokszor az időjárási viszonyokra rácáfolva is kivirágzik, az állandóságot és a változó életet egyként szimbolizálja. Hogy a Marquez-park vérbeli mini Macondo legyen, a névadó ünnepségén egy – a közlemény szerint – magyar nemesítésű oszlopos mandulafácskát is ültettek a közepére, majd felavattak egy az eseményt megörökítő emléktáblát. Bár az avatóra az ötletgazda Vámos Miklóst „elfelejtették” ugyan meghívni, azért a szerepét a kezdeményezés létrejöttében többször és nyomatékosan kihangsúlyozták. Vámos nyomán, a Marquez meg én című regényéből tudjuk azt is, hogy a Nobel-díjas kolumbiai író nevét nem nagyon illik csak Márkezként (szigorúan á-val) emlegetni. „Megtudtam az egyik vendégünktől – írja a műben –, aki filmeknek a szövegét fordítja, rajzfilmekét egy csomó nyelvből, hogy azt nem helyes mondani, hogy Márquez, ők ottan latin-amerikában (vagy naggyal kell?) sose mondanák, hanem vagy Gabriel, ha olyanba vagyunk vele, vagy García Márquez.” Így az utcatáblára is egész név kellett, hogy kerüljön. És alakult egy egész csinos tábla is, csak éppen „Van Isten”-felirat helyett a park rendeltetésszerű használatát taglalja ikonikus félreérthetetlenséggel. Bár Gabriel Garcia Marquez nagysága előtt nemzetünk egyként fejet hajt, a róla elnevezett, benzinkút melletti terecskén sem koccintani, sem egy jó szivart elszívni nem lehet a tiszteletére, és valamiért a focilabda is tiltólistás. A kutyusok viszont továbbra is szabadon végezhetik a dolgukat a mandulafácska és az emléktábla tövében. Egyedük a fehér foltosokkal érdemes vigyázni! Ha emlékeznek, A szerelemről és más démonokról című Marquez-klasszikusban egy ilyen fehér foltos veszett kutya harapja meg Sierva María bokáját, aki kicsivel később, a kisváros határán lévő Santa Clara-kolostorban, azaz az élve eltemetés épületében bele is hal a harapásba…
Szerző