Nem szabad eltagadni, hogy Trianonból máig megoldatlan problémák is adódnak. A baloldal eddig hátat fordított ezeknek a problémáknak, nem akart tudomást venni róluk, így teljesen átengedte a terepet a jobboldalnak – nyilatkozta Pulai András, a Publicus Intézet igazgatója. Pedig a hallgatás nem tartható álláspont. A baloldalnak olyan stratégiát kell kidolgoznia, amely tekintettel van az érzékenységekre, a konfliktusok kiélezése helyett a feszültségek tompítására fókuszál.
Pulai András ezt még 2018 nyarán mondta a Népszavának. Az MSZP mintha komolyan vette volna a bírálatot. A szocialista párt új stratégiáját tartalmazó vitaanyag, amely majd a kongresszus döntése után válik véglegessé, külön fejezetben foglalkozik Trianonnal.
A magyar társadalmat a XX. században jelentős traumák érték: Magyarország korábbi területének felosztása és így a magyar lakosság egyharmadának a szomszédos országokba kerülése, a világháborúk hatalmas embervesztesége, valamint a magyar zsidóság négyötödének megsemmisítése. Ezek a traumatikus hatások két világháború szörnyű veszteségei közepette érték a magyarságot. Hatásuk mai napig fontos és meghatározó életérzés minden családban, legyenek akár érintettek, vagy gondolják magukat nem érintettnek – olvasható a „Magyarország ott van, ahol magyar ember van” című fejezetben.
Az MSZP osztja mindazok keserűségét, fájdalmát, akik a XX. században Trianon, a holokauszt, a világháborúk áldozataiként szenvedtek. A szocialisták azt tekintik fő céljuknak, hogy ilyen szörnyűségek soha ne ismétlődhessenek meg és mindenki szabadon élhesse meg nemzetiségét, vallását.
Trianonért a felelősség nem a korabeli polgári demokratákat és szociáldemokratákat terheli, szemben az elmúlt száz évben hangoztatott jobboldali vélekedésekkel. Trianon Magyarországot sújtó igazságtalan nagyhatalmi döntés volt, és a mai napig megoldatlan a kisebbségbe szorult magyarság jogainak maradéktalan érvényesítése – hívja fel a figyelmet az MSZP.
A szocialisták szerint Trianon traumáját az Európai Unión belüli valós nemzetegyesítéssel, a határok jelképessé tételével lehet meghaladni. Emellett szükség van a szomszédos országok pozitív kisebbségpolitikájára, Magyarország részéről pedig aktív magyarságpolitikára. Az MSZP fellép a többség és a kisebbség megegyezésén alapuló közösségi autonómiaformák megteremtéséért, jogszabályban kívánja rögzíteni, hogy a költségvetés mindenkori kiadási összegének meghatározott részét határon túli támogatásokra kell fordítani. A szocialisták szeretnék elérni, hogy a határon túli magyarok a saját jelöltjeikre szavazhassanak, „valós képviselőt” juttathassanak be a magyar Országgyűlésbe.
Ismét megkérdeztük Pulai Andrást. A Publicus igazgatója szerint az MSZP legalább már azt felismerte, hogy a probléma létezik, és megtette az első fontos, de egyelőre még csak „szégyenlős lépést” abba az irányba, hogy foglalkozzon azzal.
A párt stratégiájának vitaanyaga nem önmagában nézi Trianont, hanem hangsúlyosan beemeli a holokauszt tragédiáját is. Elvileg ezt úgy is lehetne értékelni, hogy az MSZP próbálja történelmi összefüggéseibe helyezni a kérdést, Pulai azonban inkább arra hajlik: a szándék mögött bizonytalanság húzódik. A jobboldal rendre a vészkorszak és a kommunizmus áldozatai között von párhuzamot. Ehhez hasonlatosan a baloldal szintén nem akar, vagy nem tud kifejezetten Trianon ügyével előállni.
Pulai ezért nevezi „szégyenlősnek” az MSZP lépését. Ugyanakkor az is látszik, hogy miközben a jobboldali terminológiában visszatérő kifejezés a „békediktátum” és az „országcsonkítás”, a szocialisták új, saját szókincs kialakítására tesznek kísérletet. Az MSZP az említett szavakat egyáltalán nem használja, jóval pacifikáltabb nyelvezet meghonosítására törekszik – állapította meg Pulai András.
A Népszava nemrég ismertette a Publicus Intézet felmérését, amelyből kiderült, hogy nőtt azok száma, akik szerint Trianon a magyar történelem legnagyobb tragédiája: 2018 nyarán a megkérdezettek 73 százaléka értett egyet (vagy „inkább egyetértett”) az állítással, a most februárban megismételt vizsgálat alapján már 83 százalékuk. 45-ről 54 százalékra növekedett azok aránya is, akik úgy gondolják, hogy „soha nem szabad belenyugodni” a trianoni döntésbe.
A vélemények polarizálódtak az elmúlt években. Azok aránya is nőtt ugyanis (43-ról 46 százalékra), akik azt az álláspontot képviselik, hogy „semmi értelme nincs ma már Trianon kérdésével foglalkozni”.