A félelem sem „rövid” – Nincs tolongás a budapesti múzeumokban

Publikálás dátuma
2020.03.13. 17:40

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Pénteken még be lehetett jutni több nagy budapesti múzeumba. Nem volt tolongás.
Egy kicsit félünk a vírustól, de a művészet iránti szeretetünk erősebb – állította egy fiatal ukrán pár a pénteken Szépművészeti Múzeum előcsarnokában, miközben gondosan bekenték a kezüket fertőtlenítőszerrel. A ruhatárba érkezők között volt, akit megkínáltak fertőtlenítőszerrel, aminek a használata nem kötelező, ám a múzeumlátogatást többen kézmosással kezdték és zárták. Ám a ruhatári fogasokon még harminc kabát sem lógott. A Szépművészeti összes termében sem voltak százan, egy-egy kiállításon már szinte tömegnek hatott négy-öt látogató. A Márványcsarnok falába vésett latin nyelvű felirat, miszerint A művészet hosszú, az élet rövid (Ars longa, vita brevis), újabb értelmezési lehetőséget kapott: feltehetőleg sokak szerint a múzeum megvár, de az élet túl rövid ahhoz, hogy kockáztassanak. Egy átlagos hétköznapon sincs soha ilyen kevés látogatója a Szépművészetinek, a sok turista mellett sok magyar nyugdíjas is felkeresi. Pénteken már nem jöttek nyugdíjasok, turisták is alig – de csütörtökön még ennyien se voltak a Szépművészetiben, miután a kormány szerda éjféltől vészhelyzetet rendelt el.
Mások szerint viszont az élet ahhoz rövid, hogy ha esetleg hosszabb időre bezárna a múzeum, kihagyjanak egy-egy-kiállítást. Erről beszélt lapunknak arcmaszkban egy magyar látogató a Michelangelo-teremben A Kelet vonzásában című kiállításon, a japonizmust bemutató tárlat eredetileg május 13-ig látogatható. Két berlini fiatalasszony arról beszélt Népszavának: a legszívesebben haza se mennének. A német fővárosban teljesen megállt a kulturális élet. Se múzeum, se színház, se koncert, a klubok is mind bezártak, és a munka is nehezebb lett: egyikük otthonról dolgozik, a másikuk inkább hosszabb szabadságot vett ki. Szerintük a német kormány óvintézkedései késlekedtek, a Szépművészeti Múzeum kiállításai viszont nagyon feldobták a hangulatukat. Az Egyiptomi Gyűjteményt meglátogató, Moszkvában élő fiatal párnak azonban nem volt ennyire derűs hangulata. A fiú ugyanis olasz állampolgár, és ő már nem térhet haza a szerelmével az orosz fővárosban, és igazából nem is tudják, együtt hová mehetnének.
Pénteken nemcsak a Szépművészeti Múzeumba lehetett bejutni, a Magyar Nemzeti Galéria, a Vasarely Múzeum, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum, a Ráth György-villa, valamint Műcsarnok kiállításai is látogathatók voltak. Ezek a múzeumok hivatalosan csak a hétvégén tartanak zárva, elvben kedden már kinyithatnának. Ám nagy valószínűséggel az Emberi Erőforrások Minisztériuma keddtől bezáratja ezeket a múzeumokat is – de lapzártánkig nem hozott ilyen intézkedést.    A bécsi Kunsthistorisches Museum előreláthatólag április 3-ig tartja zárva összes kiállítóhelyét, a római Vatikáni Múzeum bizonytalan ideig. A párizsi Louvre korlátozott létszámban fogadott látogatókat, de péntek este ezt a múzeumot is bezárták.
Frissítve: 2020.03.13. 18:02

Egy ideig a Láng Téka is zárva lesz

Publikálás dátuma
2020.03.13. 16:46

Fotó: Láng Téka Könyvesbolt / Facebook
Szombaton már nem nyit ki a könyvesbolt.
Március 14-én, szombaton nem nyit ki a Láng Téka – közölte pénteken a könyvesbolt. Hozzátették: „mindaddig zárva tartunk, amíg újra biztonságos lesz együtt lenni veletek.” A koronavírus-járvány miatt a kormány szerdán rendelt el veszélyhelyzetet, és megtiltotta a száz főnél nagyobb látogatottságú beltéri és az 500 főnél nagyobb látogatottságú kültéri rendezvényeket. Karácsony Gergely főpolgármester csütörtökön bejelentette: bezárnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtárai és a fővárosi fenntartású múzeumok is.
Szerző

Így látjuk Kodályt

Publikálás dátuma
2020.03.13. 11:00

A mi Kodályunk egy olyan film Kodályról, amiben a „módszerről” egy szó sem esik. A gyermek, majd az ifjú Kodály a téma, aki elindul a magyar zeneszerzővé válás útján.
Petrovics Eszter egyfajta dokumentumfilmet alkotott, ami azért játékfilmes elemeket is hordoz. Van két főszereplője, Ránki Fülöp zongorista és Devich Gergely csellista, akik utazásra indulnak Kodály nyomában. Felkeresik a galántai vasútállomást ahol kisgyerekkorát töltötte, Nagyszombatot, ahol gimnáziumba járt és folytatják okos, informatív, bár időnként kissé papírízű beszélgetéseik róla Budapesten is. Mindehhez az apropót az adja, hogy előadásra készülnek, amelynek helyszíne és műsora megegyezik egy 1910-ben tartottéval. Az évben március 17-én a Royal Szálló nagytermében tartotta első szerzői estjét Kodály Zoltán. A hangversenyen a zeneszerző hangszeres kompozícióit, kamaraműveit hallgathatta a közönség. Két nappal később egyébként Bartók Béla is teljes estét betöltő programmal jelent meg a nyilvánosság előtt. A két esten a szereplők azonosak voltak: Bartók Béla és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes, valamint szólistaként, az együttes csellistája, Kerpely Jenő. A kvartett erre a kettős alkalomra alakult, és nyolcvan-száz próbával tanulta meg a két ifjú zeneszerző első vonósnégyesét. Kodály estjén az I. vonósnégyes, a Kilenc zongoradarab és a Szonáta gordonkára és zongorára hangzott el. A művek fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív: voltak olyan kritikusok, akik méltatták az újszerű muzsikát, mégis több lapban elmarasztaló sorok jelentek meg az estével kapcsolatban. A kritikusok a modern hangzású műveket nem igazán értették, értékelték, Bartók viszont egy párizsi ismerősének azt írta: “Kodálynak óriási sikere volt. Valóságos szenzáció volt estélye, hiszen egy eddig teljesen ismeretlen ember tűnt fel benne, mint a legelsők egyike”. Csáth Géza szerint a két este dátumát, amelyeken a két fiatalember bajtársként, sőt harcostársként a pódiumra lépett, fel kell jegyezni. Ekkoriban Kodály, amellett, hogy lépést tart a korral, komolyan gondolkodik azon is, hogyan lehetne ez a zene igazán magyar is. Gyűjtött is már, de gyermekkori emlékei alapján is tudja, hogy létezik, és hogy milyen az a valódi magyar népzene, amely még romlatlan, és amelyben teljes valójában mutatkozik meg a magyar néplélek. A feladat az lesz: ezt a zenét hangversenytermekben is bemutatni, amihez meg kell írni a megfelelő műveket és hozzá meg kell teremteni azt a hangversenyéletet, amely igényli az új magyar alkotásokat. A két fiatal művész a filmben végigjárja azokat a helyeket, ahol annak idején Kodály élete zajlott, beszélgetnek róla egymással, vagy szakértőkkel. Amit csak lehet, látunk a sokszor szépen megkomponált látunk képeken, kiderül a galántai állomáson egy emléktáblán kívül már nincs nyoma Kodálynak, viszont Nagyszombaton őriznek kéziratlapokat a legkorábbi szerzeményekkel. És hajdani diáktársa, Mikuláš Schneider-Trnavský egykori házába is emléktábla került nemrégiben. Azt a 2017-ben többekben felmerült kérdést, hogy ez miért csak a kapualjban kapott helyett nem érinti a film. Sok mindent megtudunk hát a fiatal Kodályról, a dramaturgiai folyamatot viszonylag gördülékenyen viszi a két már jó ismerős fiatal művész, akik tisztelettel viseltetnek Kodály iránt, de nem heroizálják. Különösen Devich értékeli, akinek hangszerére valóban több értékes művet komponált. Az ő beszélgetéseik mellett, amelyekből valóban sok mindent megtudunk, megszólal maga Kodály, emellett írásaiból narrátor hangján hallunk részleteket, és több kortárs, barát, munkatárs is hallható a hangfelvételekről. Láthatunk a hangversenyre készülő zenészekkel próbarészleteket, még Emma asszony egy vonósnégyesének néhány üteme is felhangzik. Valójában azért igazán újat nem tudunk meg Kodályról e kilencven percben, és nagyon mélyre sem szállunk, mint a legtöbb zeneszerző, lelkének legbelsőjébe ő sem igazán engedett betekintést, legfeljebb művein keresztül, amelyeknek mint a rövidke zenei részletekből is kiderül, Ránki és Devich avatott előadói.   

Infó

 A mi Kodályunk Főszereplők Devich Gergely, Ránki Fülöp Narrátor Kaszás Gergő Rendező Petrovics Eszter Forgalmazó Pannonia Entertainment, 2019  

Szerző