Az MTVA legnagyobb közszolgálati ajándéka minden bizonnyal az volt, amikor 2013-ban elindította az M3 csatornát. Sokan pótcselekvésnek tartották ezt a lépést: ügyes, előveszik az archívumi anyagokat, a régi műsorokat, filmeket, és van még egy csatornájuk. Pedig teljesen mindegy, mi volt a motiváció. A lényeg, hogy egy óriási kultúrkincs vált elérhetővé a nézők számára, amely saját értékein túl olyan átélhető és elemezhető közelségbe hozta az elmúlt fél évszázad (s főleg a szocializmus-korszak) arculatát, szellemi-politikai mozgásait, amire egyetlen történelmi munka sem lehet képes.
Akik éltek a lehetőséggel, és elkezdték kóstolgatni az egyre bővülő kínálatot, kis idő múlva tapasztalhatták, hogy mind gyakrabban kapcsolnak az M3-ra. Afféle biztos pontjává vált a tévézésnek. Ha nem találsz sehol semmit, mert nincs focimeccs, unod a B kategóriás filmdömpinget, a gagyi sorozatokat, eleged van a politikai locsiból, ódzkodsz az ismeretterjesztő programoktól, gond egy szál se: ott az M3! Nézz meg egy régebbi tévéfilmet, klasszikus adaptációt, színházi közvetítést, legendás műsort! Amelyik nem olyan jó, az is tartalmas lesz, vagy legfeljebb csak érdekes.
Kétségtelen, hogy a biztos célközönséget a nyugdíjasok, az ötven felettiek tábora jelentette. Ők bármikor örömmel ringatták bele magukat a nosztalgiázásba. Újra végigélhettek pár Ki mit tud?-ot, táncdalfesztivált, vetélkedőt, mélyinterjút, megint bekopogott hozzájuk Vitray Tamás, Egri János, Szegvári Katalin és sok más műsorvezető kedvenc. Sok emlékükben bizonyára csalódtak. De így sem jártak rosszul. Megkapták, amit ők várnak el a televíziótól: a szórakoztató művelődést.
De a fiatalabbakat vagy a korszakot mindenestől elutasítókat is érhette meglepetés, ha nem ugrották át a csatornát, vagy kíváncsian belepillantottak az apák-anyák szórakozásába. Felfigyelhettek rá, mennyi történelmi témájú tévéjáték, irodalmi adaptáció látható a képernyőn. Megérthették valamennyire, miért mondják a szüleik, hogy ők akkor is biztosan tájékozódtak az irodalomban, ha egyetlen művet sem olvastak el. És amire a kívülállók igazán mereszthették a szemüket: a színészi játék, amely a nehézkes technika és a régies művészeti szemlélet ellenére is megőrizte varázsát. Láthatták, mit jelent, amikor egy országnak vezető színészgárdája van, amelynek tagjait százféle figurává lehet gyúrni a hercegektől a falusi kocsmárosig. Miközben markánsan egyéni az alkatuk, a hangjuk, a játékstílusuk. És tehetségükhöz méltó feladatokat kapnak folyamatosan.
Mondhatjuk persze, hogy akkoriban más volt a kultúra helyzete, más szerepet töltött be a televízió az emberek életében. Meg hogy könnyű volt egyetlen csatornán értékeket közvetíteni az embereknek. Ez így van. Csakhogy ami könnyű, azt is meg kell csinálni. Ahhoz is kell tudás és akarat. Aki egykor nézett például szovjet tévécsatornát, tudja milyen, amikor a kultúrpolitika „az inkább kevesebbet, de nem jobban” álláspontján van. A Magyar Televízió ezzel szemben kreatívan kihasználta csaknem teljes mozgásterét, és műsor-szerkezetével, produkcióival nemzetközi szinten sem vallott szégyent.
Nagyjából egy éve az M3 csak interneten érhető el az MTVA archívum oldalán. Bizonyára ésszerű döntés volt a sugárzás beszüntetése. De nem igazán nézőbarát. Hiszen pont az volt az M3 érdekessége, hogy beépült a teljes csatornakínálatba, és archív anyagával élő választási lehetőséget kínált. Amikor a televíziós felületet böngészi valaki a fotelből vagy éppen ágyban fekve, ott keres műsort. Így tágíthatja ki az időt, hogy amikor elkapcsol a Barátok közt-ről, az Abigélre vagy a Megtörtént bűnügyekre bukkan. Interneten tévéműsort nézni egész más tevékenység. Előre megfontolt döntés kell hozzá: este 7-kor bekapcsolom a laptopomat, mert meg akarom nézni A gyávát Tordai Terivel. Lehet ezt csinálni, csak elég nehézkes.
Interneten nyilvánosság elé tárni archív anyagokat akkor érdemes igazán, ha a szolgáltatás valóban archívumként működik. Lehet a felületen élő műsor is, de a lényeg, hogy (legalább) a már bemutatott filmeket, adásokat a néző bármikor elérhesse. Akár előfizetési díjért. Még a tévés M3 műsorait is lehetett rögzíteni, összerakva belőlük egy kisebb gyűjteményt. Most semmi hasonlóra nincs lehetőség. Nemhogy letöltésre. Néhány nap után az anyagok lekerülnek az oldalról. Mire jó ez? Miért kell ilyen óvatosan bánni az egyik legnagyobb nemzeti kulturális kinccsel? Valami ésszerű üzleti számítás lenne mögötte? Gátolja mondjuk a Családi kör eladási lehetőségeit a nemzetközi médiapiacon? Vagy abból gazdagszik meg valaki, hogy kalózformában terjeszti Fejes Endre Kéktiszta szerelemének adaptációját? De hát kérhetne az MTVA is pénzt a letöltésért, az archív kínálat használatáért!
Most eljött a fájdalmas lehetőség. Otthonunkba kényszerített a szeszélyes természet. A határok lezárva. És az MTVA nem várt sokat gesztussal, elviselhetőbbé téve a helyzetet, számtalan klasszikus értékű műsort tett szabadon elérhetővé, s a kínálat bővülni fog. Kiderülhetnek az igények, sokan tölthetik kellemesen, esetleg hasznosan is az időt. Föl lehet újból fedeztetni kiváló írókat, nagy színészeket, a kultúra gazdagságát, a művelődés örömét. És közben érezni a történelem lüktetését.
