Jótékonyság

Túlzás lenne azt állítani, hogy terjed, mint a járvány, de azért elő- előfordul: a NER túlárazott állami megrendeléseken és indokolatlan támogatásokon évek alatt (száz)milliárdosra hizlalt oligarchái elkezdtek „jótékonykodni” a vírus ürügyén. Én már Mészáros Lőrinc egymilliárdos, azaz egynapi bevételét kitevő felajánlásán is könnyekig meghatódtam. (Nem beszélve a poklos energiaital-cég húszmilliójáról; csak az elmúlt két évben több mint ötmilliárdot kapott a magyar államtól, azaz tőlünk.)

De az egészre (stílszerűen) a koronát Tiborcz István, a kormányfő veje tette föl, aki kettő darab lélegeztetőgéppel nevezett be a „legcukibb útonálló” versenybe. Tiborcz úr pillanatnyilag minimum 13 milliárddal tartozik a köznek a szabálytalan Elios-közbeszerzések Brüsszelből visszavont számlái és az egész vircsaft adópénzekből történt kifizetése miatt. Szóval, ha valami igazán szívmelengetőt szeretne produkálni, kezdhetné azzal, hogy visszafizeti a lopott pénzt, aztán majd veszünk belőle mindent, amire a védekezéshez szükség van. Mészárosról nem is beszélve: mindabból, amit Orbán Viktor szomszédja és az Orbán-család állandó üzlettársa az elmúlt években zsebre tett, körberakhatnánk lélegeztetőgépekkel Magyarországot a határai mentén.

Azt tanácsolnánk tehát, hogy hagyják ezeket a feudális gesztusokat. Ha tenni akarnak valamit, ami sürgős, fontos, szimbolikus, és – ha nem is nagyságrendileg, forintban, de valamilyen erkölcsi mérce szerint – talán összemérhető azzal a kárral, amit eddig az országnak okoztak, jelentsék ki, hogy az ő céghálóikban nem lesz elbocsátás, nem lesz fizetés nélküli állásidő, és nem a dolgozókon fogják megspórolni a pénzpumpa átmeneti leállása miatt kieső jövedelmeiket. Ezek az „urak” immár ott vannak az ország legnagyobb foglalkoztatói között: nemcsak a példájuk érne sokat – lehetne mondjuk a multikra mutogatni, ha azok másképp csinálják –, hanem rengeteg magyar érezné a bőrén, hogy a tőlünk kapott temérdek adományért cserébe csináltak végre valami hasznosat.