Előfizetés

Jótékonyság

Túlzás lenne azt állítani, hogy terjed, mint a járvány, de azért elő- előfordul: a NER túlárazott állami megrendeléseken és indokolatlan támogatásokon évek alatt (száz)milliárdosra hizlalt oligarchái elkezdtek „jótékonykodni” a vírus ürügyén. Én már Mészáros Lőrinc egymilliárdos, azaz egynapi bevételét kitevő felajánlásán is könnyekig meghatódtam. (Nem beszélve a poklos energiaital-cég húszmilliójáról; csak az elmúlt két évben több mint ötmilliárdot kapott a magyar államtól, azaz tőlünk.) 
De az egészre (stílszerűen) a koronát Tiborcz István, a kormányfő veje tette föl, aki kettő darab lélegeztetőgéppel nevezett be a „legcukibb útonálló” versenybe. Tiborcz úr pillanatnyilag minimum 13 milliárddal tartozik a köznek a szabálytalan Elios-közbeszerzések Brüsszelből visszavont számlái és az egész vircsaft adópénzekből történt kifizetése miatt. Szóval, ha valami igazán szívmelengetőt szeretne produkálni, kezdhetné azzal, hogy visszafizeti a lopott pénzt, aztán majd veszünk belőle mindent, amire a védekezéshez szükség van. Mészárosról nem is beszélve: mindabból, amit Orbán Viktor szomszédja és az Orbán-család állandó üzlettársa az elmúlt években zsebre tett, körberakhatnánk lélegeztetőgépekkel Magyarországot a határai mentén.
Azt tanácsolnánk tehát, hogy hagyják ezeket a feudális gesztusokat. Ha tenni akarnak valamit, ami sürgős, fontos, szimbolikus, és – ha nem is nagyságrendileg, forintban, de valamilyen erkölcsi mérce szerint – talán összemérhető azzal a kárral, amit eddig az országnak okoztak, jelentsék ki, hogy az ő céghálóikban nem lesz elbocsátás, nem lesz fizetés nélküli állásidő, és nem a dolgozókon fogják megspórolni a pénzpumpa átmeneti leállása miatt kieső jövedelmeiket. Ezek az „urak” immár ott vannak az ország legnagyobb foglalkoztatói között: nemcsak a példájuk érne sokat – lehetne mondjuk a multikra mutogatni, ha azok másképp csinálják –, hanem rengeteg magyar érezné a bőrén, hogy a tőlünk kapott temérdek adományért cserébe csináltak végre valami hasznosat.

Vírus Viktor

Rögtön szögezzük le, hogy nem értünk egyet a címmel! Rosszmájú és korai. Semmi más nem indokolja, csupán az előző tíz év, meg az, hogy úgyis ez lesz a vége. Miután a miniszterelnök egyszemélyes irányítási modellt épített ki, amelyben minden döntést magára húzott, természetesen ő felel mindenért. Nem mi akartuk így, hanem ő. Az ország és az ő sorsa teljesen összegabalyodott, együtt emelkedik és zuhan. Ez ellen nincs mit tenni, amikor a vírus jön, akkor az is az ő sara. (Pláne, hogy korona.) 
A 2008-2009-es pénzügyi válság után – mint ahogyan ilyenkor szokott – politikai változások hulláma söpört át Európán és nem is csak rajta. Az Egyesült Államokban például az ország történelmében először választottak fekete elnököt, mi ez, ha nem az inga kilengése? A franciák jobbról balra mozdultak, a britek balról jobbra, a választók mindenfelé megbüntették a hivatalban lévőket. Koalíciók estek szét, új pártok keletkeztek, tudnánk mesélni.
Arról is, mennyire igazuk van azoknak a német közgazdászoknak (Manuel Funke, Moritz Schularick és Christoph Trebesch), akik egy 2015-ös tanulmányukban kimutatták, hogy az elmúlt másfél évszázad (!) gazdasági válságai nyomán rendre előretörtek a szélsőjobboldali pártok, miközben a választók megbüntették a hatalmon lévőket és általában az addigi politikai elitet. A legnyilvánvalóbb példa az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság, amely Hitler hatalomra jutásához és a második világháborúhoz vezetett.
A 2002 és 2010 közötti magyar kormányok nem tehettek arról, hogy Amerikában buborékot fújtak rossz jelzáloghitelekből, de arról igen, hogy a nagy kipukkanáskor a magyar gazdaság legyengült állapotban volt, immunrendszerét felelőtlenül megtépázták, pont akkorra nem maradtak tartalékai, amikor azokra a legnagyobb szükség lett volna. 
Vessük ezt össze a mai helyzettel, amikor nem gazdasági, hanem eredetileg egészségügyi a válság, s a többi csak ennek következménye! Tizenkét éve, ellenzékben a Fidesz népszavazást kezdeményezett a vizitdíj és a kórházi ápolási díj, szélesebb értelemben az egészségügyi reform ellen. Rendben, tudjuk ezt be a hatalomvágy racionalitásának. Csakhogy amióta 2010-ben, nem kis mértékben a referendumnak is köszönhetően, kizárólagos hatalmat szerzett, Orbán Viktor folyamatosan csökkentette a nemzeti össztermékből az egészségügyre jutó hányadot.Tavalyra már olyan mélyre, ahol az előtte több mint két évtizeden át nem járt. Az innen kivont GDP-százalékokat máshová, például stadionépítésre és sporttámogatásra csoportosította át. Inkább vett harckocsit, rakétát, katonai helikoptert, mint mentőautót és lélegeztetőgépet, hagyta lepusztulni a családi orvosi ellátást.
Az elkerülhetetlennek tűnő emberveszteség és gazdasági összeomlás után a magyarok nagyon mérgesek lesznek. Ezt ki is fogják fejezni. Ha lesz még urna, ahová bedobhatják a szavazatukat, akkor azzal. Ha nem lesz, akkor majd másképpen. Eljön az idő, amikor  bármit is csináljon Orbán Viktor, a házfalakon az virít majd, amit a címben írtunk.

A védelem hete

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádióban): nem igaz, hogy nincs elegendő védőeszköz az egészségügyben, mert mindenből van elég a jelenlegi fertőzési szinthez, de mivel nagyobbra kell készülni, többet kell vásárolni belőlük.
Ezzel szemben a tény az, hogy sem a háziorvosoknak nincs megfelelő védőmaszkjuk, sem a mentősöknek nincs elég védőfelszerelésük, ezért az egyszer használatos eszközöket is többször használják, fertőtlenítés után. Igaz, hogy erre a vészhelyzetre még olyan országokban sem készültek fel, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, de a védhetetlent felesleges védeni. A tanulságokat kellene levonni.
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy „van egy rendes katonai tervünk a védekezésre, felállt az ország a védekezés logikája szerint”.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár a védekezésnek lehet katonai része is, puskával nem lehet vírusokra lövöldözni. Vagyis a védelemnek egyszerre kell, hogy legyen egészségügyi, gazdasági és logisztikai-biztonsági terve és logikája. Máskülönben a levegőbe fognak lőni. 
Azt is állította a miniszterelnök (szintén a Kossuth rádióban a hiteltörlesztések felfüggesztésének elrendelésével kapcsolatban arra a kérdésre, hogy a bankok partnerek-e), hogy „ezt nem kérdeztem meg, de a reakciókból úgy látom, hogy igen”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez elképzelhetetlen. Nemcsak azért, mert kizárt, hogy ebben a súlyos gazdasági válsághelyzetben Orbán nem konzultált legalább Csányi Sándorral, a legnagyobb magyar bank, az OTP elnökével, hanem azért is, mert a Magyar Nemzeti Bank, amely már hétfőn kezdeményezte a lépést, közölte, hogy egyeztet a bankokkal. Ezt egyébként Varga Mihály is megtette még azelőtt, hogy Orbán nyilatkozott volna. De persze ha a miniszterelnök úgy akarja láttatni a világot, mint csatateret, ahol ő vezénylő tábornokként állandóan háborúkat vív, és közben csak parancsokat osztogat, akkor mindent értek. Csak nem hiszek el mindent. 
Azt állította az Igazságügyi Minisztérium (közleményében), hogy az Európai Bíróság főtanácsnokának minapi állásfoglalása a CEU működésének ellehetetlenítéséről „a Soros György által finanszírozott civil szervezetek érvelését tükrözi”. A magyar kormány szerint ugyanis a felsőoktatás tartalmának és szervezeti felépítésének szabályozása kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik, ezért nem sért uniós jogot.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar felsőoktatási törvény mást szabályozott: azt, hogy csak olyan külföldi intézmény működhet nálunk, amelynek van otthoni egyeteme is, illetve amelynek kormányával megállapodnak. A CEU eleget tett mindkét feltételnek, ám a magyar kormány mégsem engedélyezte, hogy továbbra is amerikai diplomákat adjon ki. Ezt nemcsak Soros és civil szervezetek kifogásolták, hanem az Európai Unió Bizottságától kezdve vezető nyugati politikusokon át az egész nemzetközi tudományos világig rengetegen. De mivel ezek szerint Soros őket is mind meg tudta venni, nem csoda, hogy az Európai Bíróság is a markában van. Csak Orbán és kormánya nem eladó.