Heti abszurd: Haramiamese

Publikálás dátuma
2020.03.29. 07:17

Fotó: Béres Márton / Népszava
Hol volt, de bár sehol se lett volna, az Óperenciás-tenderen innen, a felcsúti Pénzköteg-hegyen túl, volt egyszer Pandémiában egy valaha fél-ázsiai, manapság kelet-közép-európai operatív törzs, amiről az utókor később egy hasábszerű, szürke kaspót nevez el. De ennek most szinte semmi jelentősége nincsen. Hanem a kósza rémhírnek. Ez a gólyahír nemzetségéből való, sötétben virágzó valódi kétszikű bizony alaposan szárba szökkent haramiaföldi Yodaszarvas-sztyeppén. Ki látta, ki nem, vakuljak meg, ha tudom, de fűbe harapott itt egyszer a négy égtájak felé kiküldött fürkész-portyász, egy szabályos Homo operatívusz, bele éppen a vadul burjánzó rémhírcsokorba. Ettől kezdve csak szelet meg rémhírt tudott vetni, terjeszteni meg pláne, így a családi almáriumában találták meg a következő történetet, tisztelt Vérbíró úr, magam sem értem, hogyan, hogyan nem; más opció nincs. A radai rosseb se kezdi megint a Hol volttal: a 2020-as Nagy Koronavírus-járvány idején, nem sokkal azután, hogy a népek nagyokat örömködtek a naptár különféle számcsodáin, úgymint évek, hónapok, napok és órák 20-as állása, akkor járta az a hír az Operatívuszok földjén, hogy összejöttek Rüszt Basi tanácsadói a Perügyminisztériumban. Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, beszélgetést rögzített a hálás tekintetű Basi-helyettes bekapcsolva maradt mikrofonja, amit napokkal azelőtt ejtett ki sejtelmes köpönyegéből. Rüszt lépett a tetthelyre. – Erőt, egészséget, gyermekáldó tehetséget! – akkoriban ilyeneket mondtak jó napot! helyett, mivel a basiknak eszetlen mennyiségű fűzfahelóta szőtte a szót naphosszat. Hol rímeltek, hol rámoltak, hol rémeltek. – Basi főnök! Hát nem kapta el a vírust! – estek térdre a szolgálati szopnyaloncok. – Nem! Hogy töltenék vékolybélbe a kutyafattyát! Pedig már majdnem megvolt! Mit tudunk? – Oda Buda! Meg az ország! – tajtékoztak a mondtam-kik. – Gond van a koronázással, de nem úgy. Rútul fertőző vírus támadta meg a hont, s kivont szablyával… – Ahogy a csillag megy az égen. Megmondom, mi lesz – huppant a két műszakos forgácsolóbőr huzatú kerevetre Rüszt, szisszent egyet, majd kivette maga alól hétlövetű számszeríját. – Jön tehát a soros ellenség, és ez jó. Tiszta paramilitary! A népek félelemhányadosa szinten van, öt perce mérte a Századbég-osztag. Nincs más teendőnk, mint közzétenni, hogy a megmentett emberéleteket nekem köszönheti széles e kies haza, az elhullottakat pedig mind egy szálig az eb­ugatta ellenzéknek. – Non numerantur, sed puderantur? – igazította meg miniszoknyája immunitását az Örök Igazság minisztere, fényeskedjék. – Akár. Hozunk egy jogszabályt, hogy akkora a veszedelem, mint ide a Lajta és a Csimborasszó, és a parittyák, piráják üzemeltetéséhez folyamatos Veszélyhelyzeti Rendteremtés kell. Ha az ellenzék nem járul hozzá, izibe kiadjuk az ukázt, amit már egy hete kikevert a Szómágia Hivatal. – És ki lesz a főparancsnok? Háborús időben a Nemzeti Küsztársaság elnökére testálja a feladatot a törvényerő – jött a paragrafusszöveg a tizenkettes számú páncélszekrény mellől, ami éppen az egyessel volt szemben, a hetvenkettessel átellenben, de a megszólaló immár tizedik éve takarásban maradt. A bánat látszik ennyi szajré mögül – tartotta a mondás akkoriban és tovább. – A küsztársasági elnök köszvénnyel küszködik sajnos – piszkálta meg az orrát Basi egyszer jobbról, egyszer balról. – Már tegnap közöltem vele, hogy annyira fáj neki, hogy még a gerincsérve helye is kiújult – vinnyogott harsányan. – Halkabban, Rüszt Basi, meghallhatja az összellenzéki Remény Párt! – Eh. A Remény hall meg utoljára. Rüszt nevetése a Hetedhét Rémhírmezőn túl is hátborzongató volt, még a Közel s Távoli Föderáció íróasztala is beleremegett, egy hetes cikkellyel kellett aládúcolni ideiglenest.
Szerző

Csak az ördög nem alszik

Publikálás dátuma
2020.03.28. 17:42

Fotó: Shutterstock
Aludni, aludni, aludni – lehetne akár ez is az otthonmaradás egyik mottója, hiszen a jó alvás az immunrendszer működésének egyik leglényegesebb üzemanyaga. Ha nincs vagy kevés van belőle, azt a védekezőmechanizmusunk sínyli meg legelőbb: egyszeri 4 óra alváshiány például 70 százalékkal csökkenti az immunaktivitást.
Gondoltak már arra, milyen jó lenne ezt az egész vírusmizériát karanténostul, betegségestül, szorongá­sostul, vészhelyzet-intézkedésestül át­­aludni, hogy aztán Csipkerózsikaként felébredve – a királyfi csókjától eltekinthetünk – mindent ugyanott, talán nem ugyanúgy, folytathassunk, ahol abbahagytuk? Ehhez képest az emberek nemhogy át nem alusszák ezt a minimum hónapokban mérhető riadalomvákuumot, de az életet fenyegető vészidőkben a zömük komoly alvásproblémákkal küzd. Számos alváslaboratórium, többek között a Harvard Egyetem Sleeplabja szerint háborúkban vagy járványok idején megnégyszereződik a különféle alvászavarokkal küzdők száma, pedig ilyenkor fokozottan szüksége lenne az emberi szervezetnek a nyugodt pihenésre. A kutatások szerint az alvásminőség ugyanis napi szinten befolyásolja az immunrendszer működését.

Kevés alvás, rövid élet

A védekezőképességünk és alvásunk minősége oda-vissza hatással van egymásra. A Brain, Behavior and Immunity című szaklap tanulmánya szerint az álmosságot és az alvás mélységét részben az immunrendszer szabályozza – többek között ez is oka a vírusfertőzések tüneteként jelentkező kóros fáradtságnak, aluszékonyságnak. A Harvard Medical School pszichiáter és infektológus kutatói Mark R. Zielinski vezetésével kimutatták, hogy az immunrendszer, amikor például fertőzés következtében magasabb fokozatra kapcsol, a központi idegrendszerben termelődő immunfehérjék segítségével takarékra tekeri a test egyéb funkcióit, ami álmossághoz és normál esetben mélyebb alváshoz vezet(ne). Csakhogy a szorongás, az aggodalom vagy az állandó bizonytalanságérzet, a félelem, hogy esetleg mi magunk is belefuthatunk a lehető legrosszabb forgatókönyvbe, afféle készenléti állapotba hozza a szervezetet, aminek legnagyobb ellensége épp az alvás. Ördögi kör. Matt Walker agykutató, alvásszakértő afféle missziójának tartja, hogy felhívja a figyelmet a jól alvás fontosságára – világszerte igyekszik ébresztőt fújni a témát érintően. Tavaly nyári TED-előadása, melyben közérthetően, immunfehérjék, T-sejtek és az átlagember számára érthetetlenül hangzó inflammaszóma NLRP3-ak említése nélkül mesél az alvás szupererejéről, közel 4,5 milliós megtekintésnél tart. Walker azt állítja, nem ismer kártékonyabb mondást nagyszüleink gyakran felemlegetett ősi (anti)bölcsességénél: majd alszunk a föld alatt. Erősen és kíméletlenül, finomítások nélkül fogalmaz: „milliókon végzett kórbonctani és járványügyi tanulmányok egyértelműen mutatják, hogy minél kevesebbet alszunk, annál kevesebb ideig élünk. A rövid alvás következménye bármely okból bekövetkező halálozás lehet – járvány idején a kialvatlanság többszörösére növeli a megfertőződés esélyét.”

Az óraátállítás infarktust okozhat

Azt is mondja, hogy például azoknak a férfiaknak, akik rendszeresen csak négy-öt órát alszanak, alacsonyabb a tesztoszteronszintjük, vagyis a fizikai erőnlét és a nemzőképesség terén tíz évvel öregebbek a koruknál. Az alváshiányból adódóan hasonló károsodás figyelhető meg a női szaporítószervekben is – a legújabb kutatások többek között a krónikus rossz alvással hozzák összefüggésbe a mellrák kialakulását. Walker szerint az éjszakáink minősége olyannyira szoros kapcsolatban áll a keringési rendszerünk állapotával is, hogy akár egyetlen órányi változás hatással lehet rá: tavasszal, amikor egy órával kevesebbet alhatunk, másnap 24 százalékkal nő a szívrohamok száma. Ősszel viszont, amikor egy órával több jut pihenésre, 21 százalékos csökkenés figyelhető meg. Pontosan ugyanez érvényesül karamboloknál, közúti baleseteknél, sőt az öngyilkosságok számánál is. Az elmúlt évek kutatási eredményei során Walker és csapata arra is rájött, hogy az öregedéskori alvás­zavarok megjelenése, különösen a mély fázis romlása, hatással van a memória állapotára, ami arra engedett következtetni, hogy az időskori demencia egyik rizikófaktora az alvásmennyiség és -minőség romlása. Mára teljesen biztos benne, hogy a mély alvás megzavarodásának jelentőségét alábecsüli az orvostudomány: szerinte jelentősen hozzájárul a kognitív képességek és a memória hanyatlásához az öregedés során, és amint legújabb kutatásaik igazolják, az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét is fokozza.

Törött cső a lakásban

Szinte nincs olyan élettani kórkép, melyet ne lehetne egy kiadós alvással valamelyest orvosolni. Ha mást nem, közérzetileg. Az biztos – állítja Walker –, hogy az immunrendszer stimulálásának egyik legegyszerűbb és legalapvetőbb eszköze. Ellenkező esetben pillanatokon belül drámai állapotba kerülhetnek az immunrendszer titkos ügynökei. Míg a cél az volna, hogy egy regimentnyi immunkatona álljon harcra készen, ha nem alszunk eleget, épphogy lefegyverezzük a csatasorban felsorakozó gyalogságot. Egy kísérletben nem egész éjszakára vonták meg, csupán 4 órára korlátozták a tesztalanyok alvását, hogy megnézzék, hány százalékos csökkenést szenved el az immunsejtek aktivitása. Az eredmények magát Walkert is megdöbbentették: a természetes ölősejtek, vagyis T-sejtek tettrekészségében 70 százalékos romlást eredményezett 4 órányi alváshiány. Már ennyitől kóros immunhiányos állapot állt be, még ha csak pillanatnyilag is, ezek az immunoló­giai üresjáratok azonban kifejezetten kedveznek akár a vírusoknak, akár a sejtszaporulatok beindulásának. Az alvás­hiány és a rák közti kapcsolat ma már olyan egyértelmű – mondja a kutató –, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lehetséges rákkeltő hatásúnak minősítette az éjszakai vagy váltott műszakban végzett munkaköröket, ezek ugyanis megzavarják az alvás és az ébrenlét ritmusát. „És ha a rák kialakulásának kockázata, az Alzheimer-kór vagy a vírusfertőzések fokozott esélye még nem hangzana elég nyugtalanítóan – teszi hozzá Walker –, már azt is felfedeztük, hogy az alváshiány a biológiai élet alapszövetét, a DNS genetikai kódját is károsítja. Volt egy kutatásunk, melyben egy csoport egészséges felnőtt vett részt, egy héten keresztül nem alhattak többet hat óránál egy-egy éjszaka. Ezek után megmérték a változást génaktivitási profiljukban, összehasonlítva olyan időszakokkal, amikor végigaludták a minimálisan szükséges nyolc órát. Két kirívó eredményünk született: 711 jelentős és fontos gén aktivitása károsodott az alváshiány következtében: a géneknek csaknem fele fokozott aktivitást mutatott, a másik fele pedig csökkentett üzemmódba került. Az alváshiány következtében kikapcsolt gének az immunrendszer alulműködésével állnak kapcsolatban, velük ellentétben, a túlszabályozott vagy megnövekedett gének a tumorképződéssel, a testen belüli hosszú ideig tartó krónikus gyulladással, valamint a stresszel függnek össze, és mindezek következményeként a szív- és érrendszeri betegségekkel. Egyszerűen nincs olyan része az egészségünknek, ami elbújhatna az alvásmegvonás elől, és sértetlen maradna. Olyan, mint egy törött cső a lakásban. Az alváshiány fiziológiánk minden zugába és repedésébe beszivárog, még a DNS nuk­lein­szekvenciáját is megzavarja, ami alapvetően meghatározza általános egészségünket – zárja a kutató.

Történelmi praktikák

Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés, hogy rendben van, értjük, aludni kell, de mi a teendő, ha az ember nem akarja nyakra-főre kapkodni az altatókat? A XVI–XVII. században a nyugalmas éjszaka első számú zálogának még a tudományos, orvosi értekezések is az esti imát tartották. Thomas Browne orvos és lelkész 1643-as Religio Medici című művében úgy fogalmazott, hogy „az alvás az a halál, amely által mondhatni naponta meghalunk (…) így hát hasonlóan a halálhoz, nem merek bízni benne ima nélkül”. Browne azért féltette testét és lelkét a haláltól éjszaka, mert ekkor volt hite szerint a legnagyobb az ördög hatalma. A korabeli hiedelmek szerint az ördögnek és csatlósainak hatalmában állt borzalmas dolgokat művelni éjjel, a test megszállásától a rettenetes rémálmokon át a test fizikai megkárosításáig. Széles körben elterjedt nézet volt, hogy az ördög éjszaka el tudja lopni vagy meg tudja csonkítani a férfiak péniszét, elragadva nemzőképességüket és férfiasságukat is. Minden háztartás patikájának fontos elemei voltak a házi altatószerek, a legtöbb álmatlanságot otthoni körülmények között, nemzedékről nemzedékre hagyományozott receptek segítségével kezelték. Egy bizonyos Elizabeth Jacobs nevével ellátott 1654-es angol receptkönyv négyféle altatót is tartalmazott: az egyik szerint mákot kellett keverni sörbe, fehér- vagy likőrborba, a fogyasztó életkorától függően. A kevésbé erélyes megoldások kamillából, rózsaszirmokból, levendulából, uborkából vagy fejes salátából készült főzetek voltak, amelyeket vagy megittak, vagy kívülről a fej, a nyak vagy a has hűtésére alkalmazták. Egy 1710-ből származó recept szerint a piros rózsa szirmait és szerecsendiót kellett egy textildarabra varrni, majd tejbe mártani és lefekvés előtt mindkét halántékhoz érinteni. A szárított rózsaszirmokat a párnahuzatokba és a matracokba is helyezték sokan, de a takarók közé szórni is szokás volt az illatuk miatt. Matt Walker ezzel szemben elsősorban a rendszerességre esküszik: szerinte a test számára reflexszé tett időbeosztás a szorongást is felülírja. Illetve kiemeli még a szoba hőmérsékletét is – a legtöbb nyugati ember számára 18 Celsius-fok az ideális.

Szerző

Így tervezd a járványodat!

Publikálás dátuma
2020.03.28. 17:31

Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Lépten-nyomon számításokba, függvényekbe, becslésekbe botlani a világhálón, akad sok professzionális és rengeteg önkéntes munka is. Karanténban idő mint a tenger. Kutatnak a kormányok is. A hazai operatív törzsnek is dolgoznak matematikusok, statisztikusok, virológusok, forgatókönyveket gyártanak. Ezek – ismerve a törzsi közlésvágyat – tuti nem „mutiba készülnek”, és legfeljebb a krízis előrehaladtával fogjuk megismerni őket. Ha ugyan. A Koronamonitor becslése szerint a március 25-én ismert adatok szerint két hét múlva 4401, egy hónap múlva 175 977 ezer (nem csak igazolt) fertőzött lehet Magyarországon (változatlan kapcsolatszám mellett, aminél azonban ma az önkéntes karantén miatt sokkal jobb a helyzet). Az emberi kapcsolatok 50 százalékos csökkentése lelapítaná a görbét, így május 1-jén 894, majd lassú emelkedés után október 1-jén 230 093 fertőzött lenne. A 75 százalékos kontaktuscsökkenés megfordítaná a járványgörbét, de ez aligha kivitelezhető. A becslés nem számol új fejleménnyel, amiben azért érdemes reménykedni.
A kormányoknak elengedhetetlen eszköze, az emberek méltányolható igénye az előrelátás, és nem csak krízis idején. De akkor nagyon. Szerencsések azok a nemzetek, ahol békeidőben nem tekintik legyőzendő ellenségnek az ország ellenzéki felét, mert ott most egységre lehet alapozni az életbevágó bizalmat, a rendkívüli jogrend hosszabbítását vagy az adatok közlését. Az emberek szeretnének tisztán látni – hol mennyi a fertőzött és hogy áll a védekezés – és kicsit a jövőbe is: az ismert adatokból következtetésekre jutni, mennyi beteg várható, meddig tart a járvány. Az egyik legnépszerűbb információs platform a Koronamonitor, amelyet az ATLO adatújságírásra és adatalapú vizuális tartalmak elkészítésére szakosodott csapata készít. A projektet az Átlátszó.hu finanszírozza. „Az első szándékunk az volt, hogy vizuális eszközökkel, számokkal és grafikonokkal bemutassuk, a kormány által közölt és az ezekből származtatott statisztikák milyen tendenciát írnak le – mondja Bátorfy Attila szerkesztő. – Semmi olyan nincs az adatainkban, amit a hivatalos kormányzati tájékoztatás ne tudna ábrázolni, ha akarna. Szerencsétlennek tartom, hogy az európai országok többségével szemben Magyarországon bizonyos típusú, így például a fertőzöttség területi megoszlásának adatai nem érhetők el. Európában legalább megyei szintű információt mindegyik ország ad, még Oroszország is szolgáltat területi adatokat. Nálunk a polgármesterek, önkormányzatok által közölt és a médiában megjelent hírek alapján térképen próbáljuk feltüntetni az érintett településeket, de az esetek többségét nem tudjuk beazonosítani. Szeretnénk hozzászokni ahhoz, hogy minden adat folyamatosan és azonnal elérhető.”  A projekt március 13-án indult, két nappal később a Belügyminisztérium­hoz és a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz fordultak területi, valamint nemre és életkorra vonatkozó információkért. A válasz az volt, hogy „ezen adatok kiadására nincs lehetőség”. Az adatszolgáltatást az operatív törzs később újságírói kérdésekre, éktelen értetlenséget szimulálva, személyiségi jogokra hivatkozva tagadta meg. A Koronamonitor szerkesztője szerint három oka lehet egy kormány titkolózásának: félelem a nyilvánosságtól (amivel esetleges hibákat próbál elfedni), az adat hiánya (ami a tervezést meghiúsító súlyos mulasztás volna) vagy az adathasználók félreértéseinek az elkerülése (ezt kommunikálhatnák). Persze, tesszük hozzá, lehetne más méltányolható oka is a titkolózásnak, például, hogy nem szeretnék, ha az ország egyik fele a másikba menekülne rémületében. Olaszországban ez is megtörtént, de a magyarok is minden további nélkül bekvártélyoztak vidéki ingatlanjaikba; szigorú karanténnal elvileg így sem lesz gond, a bezártság pedig mégiscsak elviselhetőbb. Egyébként, ha Európában valahol elapadt az adatközlés, annak olykor a teszthiány volt az oka: ez a motívum a sok sebből vérző (hetekig háziorvosi és kórházi védőfelszerelés-hiányos) magyar pandémiakezelésnél sem kizárt.

Információszűkében

A kormány minimalista kommunikációs szándékaival „szembemenő” Koronamonitort az indulás utáni harmadik napon felfedezte a Pesti Srácok, és érkezett is a kérdés: milyen megbízásból és célból kezdtek el statisztikát gyártani? És ha eltérnek a központi tájékoztatás által közölt adatoktól, látják-e annak a veszélyét, hogy emberéletek kerülnek veszélybe a nem egységes tájékoztatás miatt? A pártsajtó hamar leleplezte önzetlen érdeklődésének célját. Mint írták: a közvéleményt érdekelné, miért készít statisztikákat a részben a Soros-féle Open Society által finanszírozott Átlátszó a koronavírusról, ami az ellenzék fő támadási felülete a kormánnyal szemben. Aztán kifejezték őszinte nagyrabecsülésüket, hiszen szerintük a visszafogott terjedés „a járvány kordában tartására felállított operatív törzs és a központi döntéshozatal munkáját dicséri”. „Mivel tájékoztatni szeretnénk az embereket, nem gondoljuk, hogy ne lehetne legitim kérdéseket feltenni ezzel kapcsolatban. Ezek sem olyan kérdések voltak, amelyek ne merülhetnének föl. Csak ugye ott van a hiteltelenítési szándék, ahol lehet, bele kell rúgni a »Soros-szervezetekbe«” – mondja az ATLO szerkesztője. Szerinte ebben a helyzetben rossz irányba sütötték el a fegyvert, még a kommentelők egy része szerint is félrement a nagy PS-akarás. Bátorfy Attiláék a szabadidejükben, munka mellett frissítik az adatokat. „Éppen a napokban éreztem, hogy kezd túlnőni rajtunk a projekt. Napi 30-35 e-mailt kapunk, számos ötlet, kérés, állampolgári megkeresés érkezik. Az igényekből az látszik, iszonyatos az információszűkösség. Elkezdtünk más fejlesztéseket is. Most információt és megjelenítést közlünk, amit a látogatók vagy elfogadnak, vagy nem, viszont most dolgozunk egy olyan alkalmazáson, ahol maguk tudnak grafikonokat összeállítani. A Koronamonitor előrejelzését is fejlesztjük, hogy a felhasználók maguk állíthassanak be bizonyos paramétereket, »mi lenne akkor, ha« típusú szcenáriókat.”

Bizonytalan becslések

Az ATLO-val Nepusz Tamás, a norvégiai Molde University College kutatója is megosztotta a számításait. A bioinformatikus készítette el azt a statisztikai modellt, amely a járvány lefutásának forgatókönyveit rajzolja meg. „Jelenleg két nagy bizonytalansági faktor van, amivel ez a statisztikai modell nem tud számolni – írta kérdésünkre a kutató. – Az egyik a látencia: a fertőzések többségéről nem tudunk. Egy agresszív betegség esetén ez nem probléma, hiszen feltételezhetjük, előbb-utóbb minden fertőzött orvoshoz fordul. A koronavírusnál viszont még konzervatív becslések szerint is a fertőzések fele tünetmentesen vagy orvost nem igénylő enyhe tünetekkel fut le, így nem kerül be a hivatalos statisztikákba. Amikor azt látjuk az információs oldalakon, hogy az országban 187 fertőzött van, akkor az azt jelenti, ennyiről tudunk. Itt szeretném megemlíteni, hogy az egyszerű statisztikai modellekre alapuló előrejelzések (mint az általam használt SIR-modell – Susceptible = fogékonyak, Infected = fertőzöttek, Recovered = gyógyultak – is) a hivatalos számokból indulnak ki, de a kivetített görbék már az összes esetszámot jelzik. Ezért a hivatalos statisztikákban soha nem lehet majd olyan nagyságrendű számokat látni, mint egy ilyen előrejelzésben. A bonyolultabb modellek (mint például a SEIR-modell, amelyben az E = exposed/fázis a lappangási időszakban még nem fertőző betegek paramétere) pontosabb előrejelzést adnának, de több adat is kell hozzájuk. Részletesebb tudással kellene rendelkeznünk a vírus lappangási és a fertőzési jellemzőiről és a járvány terjedéséről.”

A SIR epidemiológiai modell

A SIR-modell a járványok terjedésének becslésére használható. Az előrejelzésbe belekalkulálja a fogékonyak, az aktív fertőzöttek és a gyógyultak számát. Ez egy egyszerű és nem mindenható modell, az új adatokkal naponta korrigálni kell. A modellhez az úgynevezett reprodukciós rátát (R0=) használja (amely március 26-án R0=2,5271±0,19). Ez azt jelenti, hogy az eddigiek alapján egy fertőzött átlagosan hány embernek adhatja át a vírust. Ez a szám az újszerű koronavírusra R0=2 és R0=5 közötti intervallumban van. A Koronamonitor 95 százalékos valószínűségi intervallummal kiszámolt egy jobb és egy rosszabb forgatókönyvet is (ha megváltoztatjuk a járvány paramétereit, a becsült fertőzésszám ezen a tartományon belül mozog). A számítást kiegészítették a távolságtartás 25, 50 és 75 százalékos távolságtartás melletti kalkulációjával is. Ez a potenciális fertőzöttek számának csökkentésével „nyomja le a görbét”. Ha egy átlagos nap 100 embernek adhatnánk át a fertőzést, akkor 75 százalékos távolságtartással ez 25 kapcsolatra csökken. A SIR-modell az ismert, múltbéli adatokkal számol, és a becslésnél azt feltételezi, hogy minden változatlan marad.

A másik bizonytalansági tényező jelenleg az, hogy még nem ismert a korlátozó intézkedések (iskolák bezárása, részleges boltzár stb.) vírusterjedés-csökkentési hatása. Nagy bizonytalansági tényező az is, hogy az emberek mennyire követik az otthon maradásra szólító felhívásokat. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása bárhova eltolhatja a görbét. Arra a kérdésre, hogy a modell megalkotásakor mit tud határozottan vállalni, Nepusz Tamás úgy fogalmazott: paradox módon leginkább azt tudja megígérni, hogy ami az előrejelzéseken látszik, az nagy valószínűséggel nem fog bekövetkezni. „Ha bekövetkezne, az olyan mértékben terhelné túl az egészségügyi rendszert, amelyre egyetlen ország sincs felkészülve, de amelyet értelemszerűen egyetlen ország vezetése sem fog felvállalni.” Az adatmennyiség (például a már bekövetkezett fertőzések száma) értelemszerűen befolyásolja a becslés pontosságát. Szigorúan elméleti szempontból nézve a bioinformatikus szerint négyszer annyi adatpontból körülbelül kétszer pontosan lehet becsülni e függvény paramétereit. „Ennek a jelenlegi helyzetben azért nincs túl nagy jelentősége, mert ez arra az esetre vonatkozik, ha senki nem tesz semmit a vírus terjedése ellen. A valóságban mire négyszer annyi adatpont összegyűlik, az intézkedések miatt annyit változik a helyzet, hogy az eredeti becslésnek már nincs relevanciája.”

Háztartási adathalászat

Számos laikus áll neki adatokat rögzíteni és grafikusan ábrázolni, ami azt igazolja: óriási igény van az információra, és nemcsak arra, amit titkolnak, hanem az elérhető tudás szemléletes ábrázolására. Pál építészmérnök, aki miután nem talált, maga rajzolt logaritmikus függvényt, ahol a 20. esettől, 100 ezer lakosra vetítve vitte föl az adatokat. Ez az ábra – egyfajta közös nevezőre hozva a különféle lakosság- és esetszámokat – a görbe ívében mutatja meg, miként állunk más országokhoz viszonyítva. Éva tolmács, aki munka nélkül ápolja rákbeteg édesanyját. A járvány elején egy ismerőse megosztott egy képet az olasz és a német esetszámokról, ebből látszott, a progresszió hasonló. Kíváncsi lett, és elkezdte gyűjteni az adatokat. „Az itthoni hivatalos adatokról inkább ne is beszéljünk, szerettem volna minél hamarabb látni, mire is lehet számítani. Bármilyen rossz is lesz a helyzet, nyugodtabb vagyok, ha látom előre, mi jön, akkor is, ha nem tudok ellene tenni. Tudom, hogy mindenki másképp próbál megbirkózni a feszültséggel és nyugtalansággal, de én nem tudom a fejemet a homokba dugni” – mesélte Éva. Hogy jobban lássa a trendeket, grafikont készített az adatokból. Kiderült, hogy bár az esetszámok hasonló vonalat követnek, a halálozásiak országonként nagyon eltérnek. Ezért azokról is csinált egy táblázatot. „Közben jöttek Trump ostobábbnál ostobább nyilatkozatai, és rájöttem, Amerikában hamarosan nagyon gáz lesz a helyzet. Ezért hozzátettem egy táblázatot, ami Európa és az USA adatait hasonlítja össze. Szerintem a hét végére az USA meg fogja haladni nem csak Olaszország, de Kína esetszámát is, és ez még messze nem a vége lesz…” (Igaza lett, szombat reggel már 20 ezerrel több igazolt fertőzött volt az USA-ban, mint egész Kínában.)

Legrosszabb esetben a lakosság 85 százaléka betegszik meg

Ha a vírus gond nélkül terjedhetne (nyájimmunitás-elmélet), akkor a magyar vírusterjedési görbe csúcsa 2,4 millió (éppen aktuális, de teszttel nem igazolt) fertőzöttnél lenne a SIR-modellben. Ennél a pontnál már nem tudna tovább terjedni a járvány, mert már nem volna elegendő fertőzhető ember. Emögött az a feltételezés áll, hogy a fertőzésen már átesettek nem fertőződnek meg ismét. A 2,4 millió fertőzött az aktuális betegek száma volna, eddig az időpontig már négymillióan átesnének a fertőzésen (a járvány végéig a lakosság 85 százaléka). Ebben a becslésben is van bizonytalanság, a gyógyulások száma ugyanis nem érte el azt a pontot, hogy a gyógyulási rátára pontos becslést lehessen adni. A modell készítője így nemzetközi adatokból dolgozott.

A 75 százalékos távolságtartás szinte lehetetlen

A fertőzőképességet rövid távon az emberi kapcsolatok számának csökkentésével tudjuk alacsonyan tartani. Nepusz Tamás azonban hangsúlyozza: a karantén és a távolságtartási intézkedések csak arra jók, hogy időt nyerjünk, megoldást nem jelentenek. Kínában például már visszaszorították a járvány terjedését, de most az ellen küzdenek, nehogy újra behozzák a vírust a külföldiek, tehát a probléma globális szinten korántsem oldódott meg. A kontaktusok 50 százalékos csökkenése esetén a modell még mindig azt mutatja, hogy egy fertőzött átlagosan 1,26 további fertőzést okoz (ez az R0-érték, az alap reprodukciós, sokasodási ráta). Ezért ez a szint Nepusz Tamás szerint a járvány időbeli szétterítésére elegendő csak, a következő három hónapban az aktív esetek száma így mindennap 5000 alatt maradna. Ez kímélné az ellátórendszert, de gazdasági károkat okozna. Pusztán utilitárius (haszonelvű) szempontból akkora mértékben kellene „elengedni” a járványt, hogy még minden beteg ellátható legyen, és közben megkezdődhessen a vírus elleni oltóanyag kifejlesztése, amivel hosszú távon le lehet szorítani a vírus terjedési rátáját 1 alá. „A 75 százalékos távolságtartással az alap reprodukciós ráta önmagában, további intézkedések nélkül 1 alá csökkenne, azonban a szakember kétli, hogy ez megvalósítható lenne. A létfontosságú közszolgáltatásokat, az egészségügyet, a rendfenntartást, az áruszállítást ugyanis működtetni kell, így nem lehet oly mértékben csökkenteni a találkozások számát, ahogy szükség lenne rá.”

Szerző
Frissítve: 2020.03.29. 14:48