Jazz;Turi Gábor;

2020-04-02 11:30:00

Ha jazz, akkor Amerika

Zenét persze hallgatni a legjobb, de aki nagyon szereti, az olvasni is akar róla. A kettő között mindig van némi bosszantó feszültség, olyasmi, mint amikor a rádióban beszélnek egy fényképről. Ez különösen a jazz esetében igaz, hiszen ez a pillanat művészete, és mégis, mi biztatót vagy vigasztalót lehet írni arról, ami elmúlt és már soha nem lehet megismételni? Itt jön a képbe Turi Gábor, aki képes megállítani az időt és rögzíteni, hol tartunk. Az Amerikai jazz napló immár a harmadik könyve a témában. Az első, a 37 évvel ezelőtti Azt mondom: jazz című interjúkötet volt, amiből a műfaj minden valamirevaló hazai barátja fejből tud passzusokat idézni és ami már az antikváriumban is hiánycikk. A második (A jazz ideje) is már jó húsz éves, és a kor magyarországi dzsesszéletének pillanatfelvételeként írható le.

Turi volt újságíró, diplomata és Debrecen alpolgármestere, de ami mindig érdekelte, az a jazz. A levegőnek ez a furcsa, lüktető, néha első hallásra zavaros, sőt, idegesítő rezgése, ami olyan, mint a kutya: lehet nélküle élni, de minek. Bárhol lakott, bármivel kereste a kenyerét, a dzsesszt kereste, az meg folyton megtalálta őt. És hát hol is lehetne többször találkozni ezzel az eredendően amerikai műfajjal, mint az Egyesült Államokban? Itt lehet igazán lubickolni benne, koncertekre, stúdiókba, múzeumokba járni és beszélgetni zenészekkel, rádiós műsorvezetőkkel, kritikusokkal, történészekkel, producerekkel, klubtulajdonosokkal, ugyanolyan jazzmániásokkal, mint Turi, aki mindent lejegyez és mindent ért abból, amit mondanak neki. Pedig az utóbbihoz nem elég angolul tudni...

Az amerikai napló olyan, mint egy jó jazzlemez, sodró, sokszínű és megunhatatlan. Olvasható tisztán, egy szuszra vagy jéggel, kis kortyokban, minden második percben rákeresve egy-egy számra, lemezre vagy muzsikusra. A zene világában Turi Gábornál keresve sem találnánk jobb idegenvezetőt.   

Infó:

Turi Gábor: Amerikai jazz napló

Gramofon könyvek, 2019

387 oldal