Heti abszurd;

2020-04-12 07:30:00

Heti abszurd: Játék diktátor

A járvány egyik pozitív velejárója, hogy ilyenkor megugrik az egy napra jutó tudományos publikációk száma. Az pedig azért jó, mert minden kutatással közelebb jutunk a világunk megismeréséhez.

Itt van például Bolton, Katon és Zwick kísérlete, az úgynevezett diktátorjáték, amelyet épp a napokban idézett fel az egyik tudományos portál, a Qubit. Ez azt vizsgálja, hogy a közösen átélt trauma hatására empatikusabbak és segítőkészebbek lesznek-e egy közösség tagjai, és ha igen, kinek és hogyan segítenek? A játék előtt a résztvevők fele kap egy összeget. Ők lesznek a „diktátorok”, akik eldönthetik, hogy megosztják-e a pénz egy részét azokkal, akik nem kaptak. Az önzetlenség mértékét a szétosztott pénz nagysága mutatja. A kutatás szerint békeidőben a vizsgált alanyok többsége valóban méltányosan és részrehajlás nélkül osztja az ingyenpénzt, ám ha beüt a krach, akkor a mieink kapják a nagyobb lóvét. A mieink lehetnek azonos vallásúak, falunkbeliek vagy akár olyanok, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi.

Bár a kutatók expressis verbis nem mondják ki, de nyilvánvaló, hogy pusztán spirituá­lis szempontból nagyon hasznos dolog, ha egy országnak saját diktátora van. (A saját diktátor egyébként nem ingyenpénzt oszt, hanem azt, amit a többi ember összeadott, és teszi ezt mindig egyes szám első személyben.) A saját diktátor általában előnyben részesíti a faluját, a családját, kedvenc sportját és azokat, akik osztják az ő hitét. Mindezt egy tíz éve tartó kísérletben igyekeznek bizonyítani európai kutatók. A kísérlet lényege, hogy a diktátort beveszik egy régóta zajló játékba, azzal a feltétellel, hogy betartja a játékszabályokat. Aztán hagyják, hogy tegyen, amit jónak lát, és figyelik, hogy mi fog történni. A kísérlet – amint látjuk – pompásan sikerült. Az amerikai kutatók mindössze egyetlen dologban tévedtek: gyakorlatilag semmi különbség nincs a diktátor viselkedése között békeidőben és válsághelyzetben.

Így utólag végigolvasva a fent leírtakat, nem is értem, miért jutott eszembe pont most? Tulajdonképpen először arról akartam írni, hogy az igazságügy-miniszter anyósát nevezték ki a bírói hivatal elnökhelyettesének, és hogy a miniszter, amikor arról faggatták, hogy a kinevezés nem sérti-e a szervezet függetlenségét, azt írta, hogy ha a kinevezést firtató újságíró a vonatkozó jogszabályokat elolvasta volna, pontosan látnia kellett volna, hogy az anyósa „pozícióváltása semmilyen összeférhetetlenségi kérdést nem vet fel”. Előtte pedig arról akartam írni, hogy miközben a legszegényebbek, ha eddig nem tették volna, most aztán tényleg tönkremennek, néhány baráti oligarcha újabb milliárdokhoz jut a gazdaságvédelmi akcióterv nevű játékban.

De aztán úgy gondoltam, szóljon ez a hét inkább a tudományról. És örüljünk, hogy részesei lehetünk egy ilyen fontos és érdekes kísérletnek. Ja, és minél többször mossunk kezet!