Megágyaztunk a járványoknak

Amióta a tudomány a klímaváltozással riogatja az emberiséget, azóta szerepel a prognózisok között az új fertőző betegségek megjelenése vagy a régiek feléledése.

A Stockholm-paradigma a kevésbé ismert, de ijesztő klíma-jóslatok közé tartozik: lényege, hogy a földi éghajlat megváltozásával szükségszerűen együtt jár az emberre és a háziállatokra veszélyes járványok gyakoribbá válása, és ezek olyan nyomás alá helyezik az emberi társadalmat, amely vagy kikényszeríti a civilizáció és a termelési folyamatok alapos átalakítását, vagy beláthatatlan következményekkel jár a humán népességre nézve (röviden: mind meghalunk). Viszonylag friss teóriáról van szó – a szerző, Daniel R. Brook „The Stockholm Paradigm” című könyve tavaly jelent meg –, a járványok viszont ténylegesen gyakoribbá és kiterjedtebbé váltak az utóbbi évtizedekben. Ázsiában a SARS és a madárinfluenza, Afrikában az ebola, Dél-Amerikában a Zika, Európában pedig a korábban csak a trópusokról ismert betegségek sora kopogtatott az ajtón, jelezve, hogy az első ízben 1992-ben a riói klímacsúcson megjósolt új világ immár elérkezett. A mostani koronavírus-pandémia pedig mintha csak a Stockholm-paradigma alátámasztására született volna.

Korántsem szükségszerű, hogy az ember csak a klímaváltozás vesztese lehet: volt olyan átalakulás a történelemben, amellyel kifejezetten jól jártunk. Annak, hogy ma az egyik legelterjedtebb faj vagyunk a Földön (a nagy testű emlősök közül pedig biztosan a legelterjedtebbnek számítunk, hiszen egyedüliként az összes kontinensen jelen vagyunk), jó eséllyel egy korábbi éghajlatmódosulás az oka: megváltozott valamelyik külső környezeti feltétel, és az új paraméter az ember(elődök)et előnyösebben érintette, mint a táplálékért és az élőhelyért velük folyamatos versengésben lévő vetélytársakat. Csakhogy az evolúciós verseny azóta is tart, és ezt most többek között a járványos betegségek kórokozóin látjuk: az éghajlat megváltozása némelyikük számára új élettereket jelent, és ami nekik lehetőség, az a mi számunkra sokszor halálos veszély.

A környezeti feltételek módosulása a kórokozó (vírus, baktérium, prion stb.) mutációját is okozhatja, de az is új helyzetet teremthet, hogy a kórokozó gazdát vált, vagy a gazdaállat illetve a hordozó/terjesztő újfajta környezetbe kerül. A mutációnak, illetve az elterjedésben bekövetkezett változásnak pedig sokféle következménye lehet: egy állatbetegség átléphet az emberre, megnőhet a fertőzőképessége, vagy egyszerűen olyan területen is megjelenhet, ahol korábban nem fordult elő.

Mindez talán a szúnyogok által terjesztett betegségek esetében mutatkozik meg a leglátványosabban. Hogy az egzotikus kórokat terjesztő szúnyogok eljussanak a mérsékelt égövre, annak az utazás és a kereskedelem változásai miatt eleve megnőtt az esélye (a leghatékonyabb utazó szúnyogbölcső az autógumi, de a konténerektől a gyümölcsökig rengeteg tárgy képes szállítani a petéket vagy a kifejlett rovarokat). A felmelegedés ehhez annyit tesz hozzá, hogy a forró klímától távolabb került példányok az enyhébbé váló teleket képesek az új lakóhelyükön túlélni, és ott önfenntartó, szaporodó állományokat tudnak kialakítani.

A nyugat-nílusi lázat a hasonló nevű, afrikai eredetű vírus okozza, a legtöbbször enyhe tünetekkel járó (de akár halálos gerinc- és agyvelőgyulladást is eredményező) betegség kórokozója szúnyogcsípéssel terjed. Az első számú kórterjesztő a terjesztője az egyiptomi csípőszúnyog; ugyanaz a faj, amely a Chikungunya-láz, valamint a Zika-vírus terjesztéséért is felel. Afrikában a múlt század 30-as éveiben írták le, Magyarországon a 60-as években bukkant fel először szórványosan, 2018-ban viszont már 200 fölötti igazolt megbetegedést és számos halálesetet is regisztráltak, a becslések pedig tízezres nagyságrendű fertőzöttről szóltak (tavaly megint lényegesen kevesebb volt a fertőzött). A magas lázzal és esetenként súlyos ízületi panaszokkal járó Chikungunya-láz fő terjesztője egyébként az ázsiai tigrisszúnyog, amely 2015 óta a magyar fauna része (akkor a Dunántúlon azonosították, azóta az ország más pontjain is felbukkant, és a század közepére az egész országban elterjedhet).

A maláriát szintén szúnyog terjeszti, a trópusi világban népbetegségnek számít, a valódi kórokozó négyféle egysejtű parazita, de számunkra sokkal fontosabbak a hordozók, vagyis a szúnyogok. A malária terjesztésének szintén megvan a „saját”, bevált szúnyogfaja, de egyrészt arra is igaz, ami az egyiptomi csípőszúnyogra (vagyis könnyebben eljut Magyarországra, és a jövőben nagyobb eséllyel élheti túl a telet, mint mondjuk 30 éve), másrészt az sem kizárható, hogy más őshonos, vagy friss bevándorlóként elterjedtebb szúnyogfajok is beszállnak a terjesztésébe. A magyar járványügy egyelőre csak behurcolt, azaz külföldről importált megbetegedésekről tud, azokból viszont egyre több van.

Az usutu vírus ugyancsak afrikai eredetű, szúnyogok közvetítésével kerülhet át madarakról az emberekre – a nyugat-nílusi lázhoz hasonló betegségnek 2018 óta szintén vannak igazolt magyar esetei. Új, terjedő betegség a lepkeszúnyogok által terjesztett leishmaniasis. Az ostoros egysejtűek által okozott betegség a trópusokról érkezett hozzánk a mediterrán térségen keresztül, és a legkülönfélébb szerveket képes megtámadni, a bőrtől a nyirokcsomókig. Maga a lepkeszúnyog már jelen van, és háziállatokban a betegség is megjelent.

A rágcsálók által terjesztett hantavírus a 90-es évek óta a lakótársunk, a fertőzések esetszáma mostanában indult növekedésnek. A hazai kisrágcsálókban már jelen van, embert azonban idehaza még nem fertőzött meg a halálos kimenetelű krími-kongói vérzéses láz (az alapesetben kullancsok által terjesztett víruskórról, illetve hazai előfordulásáról februárban írtunk részletesebben).

A mostani koronavírus-járvány figyelmeztetésnek meglehetősen erős, a higiénés és a járványügyi szabályok újragondolását azonban mindenképpen ki fogja kényszeríteni. Ez szükséges, de nem elégséges az újabb járványok ellen: a legbiztosabb védekezés a klímaegyensúly helyreállítása lenne.