Európában 102 éve nem volt ekkora járvány, ezért mindnyájunk számára ismeretlen helyzettel találkozunk. Kínában a koronavírus-fertőzéssel kezelt betegek 48 százalékánál volt észlelhető jelentős pszichológiai tünet – ezért, hogy a beteg és a hozzátartozóinak lelkiállapotára is essen figyelem, a Semmelweis Egyetem otthoni ápolási útmutatójában pszichés támogatási segédlet is található.
Mint írják, a megfertőződött családtagot aggodalom, szorongás, düh, pánik, kilátástalanság érzése is hatalmába kerítheti. Ezek túlzott mértéke testi tüneteket, izomfeszültséget vagy -fájdalmat, nyugtalanságot pihenésre való képtelenséget, koncentrációs nehézséget, alvási nehézséget, fáradékonyság is okozhat.
A karantén, az izoláció, a bezártság és a betegség következményeitől való félelem okozta szorongás, bár természetes jelenség, önmagában is kínzó érzelmi állapot, még gyötrőbbé válik, ha beszűkültség, reménytelenség és tehetetlenség érzése is társul hozzá. Hosszabb távon ezek pszichológiai zavarok: depresszió, poszttraumás stressz zavar kialakulásához is vezethetnek, ezért fontos a beteg lelki támogatása is.
Az egészséges életmód nemcsak a hétköznapokban, hanem krízishelyzetekben is jelentősen csökkenti a pszichés tünetek kialakulásának kockázatát is. A pihentető alvás, a tápanyagokban gazdag táplálkozás mellett fontos, hogy a jó állapotú vagy már gyógyulófélben lévő beteg mozogjon is, szigorúan személyre szabottan és a kezelőorvossal egyeztetve. Ha lehet, napozzon a teraszon vagy ablakból. Érdemes a koronavírussal kapcsolatos hírek elérését korlátozni, a szakemberek azt ajánlják, elég, ha naponta egyszer tájékozódik, helyette inkább használja a közösségi média adta lehetőségeket vagy még jobb, ha valamilyen más tevékenységben el tud mélyedni.
A szakemberek tanácsa szerint fontos, hogy minél részletesebben magyarázzuk el a betegnek, mit miért csinálunk, meddig fog tartani, mit teszünk a gyógyulása érdekében, stb. Legyen rendszeresség és kiszámíthatóság a beteg szükségleteinek ellátásában, ezek a leghatásosabb szorongáscsökkentők. Célszerű, ha minél több emberrel tart kapcsolatot a beteg, fontosak a közösségi oldalak, a családtagok, a barátok, de akár önkéntesekkel, lelki segítséget nyújtó szolgálatokkal való telefonos beszélgetések is,
A pszichológiai elsősegély módszerét a tömegeket érintő negatív események gyors kezelésére fejlesztette ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Ennek első lépése, hogy érjük el, hogy a beteg ránk figyeljen. A krízisben lévő személyek hajlamosak elmerülni a saját kétségbeesett gondolataikban, ezért erőfeszítést kell tenni, hogy a figyelmét meg lehessen szerezni. A beteg kifejezetten érzékeny állapotban van, így nagyon fontos, hogy folyamatos elfogadást és együttérzést tapasztaljon. Ez nem magától értetődő, még a legközelebbi hozzátartozóknak is jólesik, ha rendszeresen kifejezzük, még akkor is, ha „biztosan tudja”, hogy számíthat ránk. Nem kell megoldást keresnünk és adnunk, sokszor elég csak meghallgatni a beteget (vagy a másik embert). Éreztessük, hogy nincs egyedül, vele vagyunk. Ha szükséges, vezényeljünk számára lassú, nyugodt légzést.
Kerüljük az üres frázisokat!
Az üres biztatás, például a „minden rendben lesz” szajkózása helyett jobb, ha levezetjük a pontos kezelési és ápolási lépések célját. Ezeket többször is el lehet mondani, ha a beteg igényli. Fontos az érzések elfogadása, a negatívaké is, ezért ne állítsuk le a kifejezésüket, a megélésüket, a panaszkodást, engedjük meg a sírást, a kiabálást. Biztosítsuk, hogy ez teljesen érthető ilyen helyzetben és fejezzük ki együttérzésünket.
Egy bizonytalan kimenetelű krízisben nagyon fontos, hogy folyamatosan reagáljunk a beteg pillanatnyi érzelmi és testi szükségleteire, ez képes a legjobban csökkenteni a lelki szenvedést. Rendszeresen kérdezzük meg, mit szeretne most a legjobban, kivel szeretne kapcsolatba kerülni, mire volna most a legnagyobb szüksége. Ha nyilvánvalóan teljesíthetetlent mond, például „arra van szükségem, hogy azonnal meggyógyuljak…”, kérdezzük meg mi az a pillanatnyi szükséglete, amit teljesíteni is tudunk.
Az érzelmi terheket jelentősen csökkenti, ha el tudjuk terelni a beteg figyelmét a betegségről és a gondolatait más területekre tudjuk irányítani. Próbáljuk meg az életének jól működő területeit felidéztetni vele: ilyen lehet a munka vagy a támogató baráti és rokoni kapcsolatok. Fontos lehet valamilyen aktivitás, az olvasás és a zenehallgatás sokszor nem elég, jobb, ha a beteg azt tudja megélni, hogy tett valamit. Jó állapotban lévő beteg dolgozhat otthonról, de más problémamegoldó tevékenység is jó jöhet: közös jövőbeli célok tervezése vagy egy gondolkodtató társasjáték.
Fontos folyamatosan beszélni azokról a dolgokról, amelyek a betegnek fontosak a hétköznapokban: társas kapcsolatok, munka, háziállat, a kert stb. A hangsúlyt érdemes arra fektetni, hogy mások miben számítanak a betegre és mi az, amihez elengedhetetlenül szükséges. A legtöbb embernek voltak már nehéz helyzetek az életében, ezért ezek felidézése is segíthet. Ha visszaemlékszik, nő az önbizalma, a magabiztossága, oldódik a beszűkültsége és esetleg kiderül, hogyan birkózott meg korábban a reménytelenség és tehetetlenség érzésével, amit akár most is tudna alkalmazni. Erős negatív érzelmek, önveszélyeztető állapot - a jó halál vagy az öngyilkosság említése – esetén célszerű külső segítséget kérni – olvasható az összefoglalásban.
Együttélés a bizonytalansággal és a szorongással
A következőket a szakemberek mindenkinek ajánlják a bizonytalan helyzet okozta szorongás oldására. Reggel keljünk fel, ébresztőre és legyen munkahelyünk a lakásban. Az ágyat csak alvásra használjuk, illetve akkor, ha ledönt a betegség. Legyen rendszeres napirendünk a fizikai szükségletek kielégítésére, azaz nagyjából azonos időben együnk és aludjunk. Támogató emberekkel online és telefonon is tartsunk kapcsolatot, beszéljünk olyan bizalmi személlyel is, akinek „lehet” panaszkodni is, ez ugyanis enyhíti a lelki feszültséget. Végezzünk kikapcsoló tevékenységeket. Fontos a fizikai aktivitás, ha vallásosak vagyunk, az imádkozás is. Ha ismerjük a mindfulness meditációt vagy más relaxációs módszert, használjuk. Ezek ugyan gyakorlást igénylő technikák, de már a tanulás folyamata is segít elterelni a figyelmet a kínzó gondolatokról és a szorongásról. Napozzunk, a kertben, a teraszon vagy akár az ablakban.
A légzőgyakorlatok, főleg a négyütemű légzés, amely mély belégzésből, a lélegzet benntartásából, lassú elnyújtott kilégzésből és szünetből áll, segíti a feszültség távozását. Hatásos lehet a biztonságos hely elképzelésének módszere is. A felidézett helyszín lehet egy emlék, de képzeletbeli is. Minél részletesebben, illatokkal, fényekkel, színekkel „álmodjuk meg” és próbáljunk egy hívószót, például menedék, kötni hozzá. Stresszteli helyzetekben ennek segítségével „áthelyezhetjük” magunkat oda, ahol, ha csak pár percig is, de megpihenhetünk és megnyugodhatunk.
Kerüljük a drog- és alkoholfogyasztást, orvosi utasítás nélküli gyógyszerszedést és a dohányzást. Ha nem vagyunk betegek, ne feküdjünk, aludjunk, egész nap, de ne is dolgozzunk túl sokat. Ha lehet, ne hanyagoljuk el magunkat, a külső ápolása a lelket is segíti. Próbáljuk meg nem másokon levezetni a feszültséget. Ez a helyzet mindenkinek nehéz, de bízhatunk abban, hogy hozzátartozóinkkal, barátainkkal összefogva könnyebben túljutunk rajta, és szerencsés esetben lelkileg megerősödve kerülünk ki belőle.
