Deform

Én most nem igazán kertelnék, bár az igazat megvallva nem csak most, már jó ideje nincs nekem kertelhetnékem semennyire: ez a kormány egészen penetráns elegye a sehonnai zsarolónak és az ájtatos maffiózónak. Volna úgy egy tucat történet, amiről ez eszembe szokott jutni, de most Pintér Sándor rovancsolása lesz a példabeszéd. A kórházfőparancsnok belügyminiszteré, aki ezekben a napokban világítja át az egészségügyet, és akkor most ne egy kulturált röntgent tessék elképzelni a nyugállományú rendőr vezérezredes pisztolytáskájában, hanem sokkal hatlövetűbbet.

Mert mi is a helyzet? Ez a kormány tíz éve nem kormányoz, hanem hatalmaz, minden erejét a bársonyszékbe kapaszkodás köti le, amit a nemzet igazságérzetére alapozott propagandával old meg. Így ad (éltetve az udvartartást), és így vesz el (jogokat a „nem a nemzethez tartozó” ellenállóktól). Mindeközben bármit tesz, nemzetmentő háborúságnak álcázza, mert a békéhez nem ért. Ez a ketrecharcos kormányzás nem tud mit kezdeni az olyan társadalmi alrendszerekkel, mint az egészségügy, már csak azért sem, mert az észszerűsítés akut népszerűségvesztést okozna.

Ám mire nem jó a korona, a vírus. Sorosra, Brüsszelre vagy a pomogácsokra aligha foghatnák az átszervezés fájdalmait, ám a rendkívüli jogrendben minden elférhet, megszűnés és profiltisztítás is. A tanulságok levonása Gulyás kadét szerint sem elképzelhetetlen. Amivel éppen nem volna sok baj, ezt hívnák kormányzásnak, a gond a módszerrel van. Miközben pr-videókban istenítik a többet dolgozó és másodállások híján kevesebbet kereső (katonásan vezényelt és olykor ugyanígy kirúgott) hétköznapi hősöket, aközben a rendőrminiszter az egészségügyi kabinet mellőzésével előszobáztatja az ágazatot. Semmi jele egyeztetésnek, nyílt diskurzusnak, csak bakancsos készlet-, erőforrás- és információgazdálkodás van. Aminek a végén felsejlik pár senki „a legbátrabb 133 közül”, és egy nyári éjszakán behajítja a sunyi csonkolás paramétereit Kövér szanitéc ablakán.

Persze, parancsot teljesít mindahány – de ez már a védőbeszéd.