Ha beleszólnak, lemondunk, de ez a Facebooknak sem lenne érdeke – interjú Sajó András jogászprofesszorral

Nem tisztán jogi probléma, amikor egy magáncég etikai, erkölcsi szabályai találkoznak az alkotmánnyal - véli Sajó András, a Facebook működését ellenőrző tanács tagja.

Van Facebook-profilja?

Nincs.

Most, hogy a Facebook működésének ellenőrzése lesz az új feladata, nem tervezi, hogy regisztrál?

Nem tervezem. A Facebook-on való jelenlét attól is függ, hogy ki mennyire extrovertált.

Pedig nem csak szakmai, hanem generációs kihívás elé is néz.

Vannak korombeliek, mint a The Guardian korábbi főszerkesztője, de sok a középkorú és a fiatal is. Együtt fogjuk kialakítani a döntéseink szempontrendszerét. Megjegyzem, annyira friss még a dolog, hogy eddig mindössze két online videokonferenciánk volt.

Hogyan keresték meg önt? Maga Mark Zukerberg hívta fel a Facebooktól?

Dehogy! Nagyon meglepne, ha valaha beszélnék vele, nem úgy tűnik, hogy a jövőben erre szükség lenne. Egy e-mailben keresett meg a Facebook által létrehozott felügyelőbizottság vezetése, hogy érdekelne-e egy ilyen feladat. Pontosan nem láttam a folyamat mögé. Utólag úgy értesültem, hogy a szervezet arra próbált ügyelni, hogy különböző szakterületekről, különböző országokból válogassanak. Azon se lepődnék meg, ha fejvadász cég segítségét vették volna igénybe, amint az nagyvállalatoknál szokás. Az új szervezet feladatköre miatt kerestek alkotmányjogi tapasztalattal rendelkező személyeket, akik politikailag nem elkötelezettek, így kerülhettem ebbe a körbe.

Árgusan figyelik majd az önök munkáját, ugyanis sokan kritikát fogalmaznak meg amiatt, hogy a Facebook nem biztosít korlátlan lehetőséget a szólásszabadságnak, noha az egy alkotmányos alapjog. A Facebook felhasználási feltételei hogyan kerekedhetnek a szólásszabadság fölé?

Az Egyesült Államokban egyszerűbb a helyzet, mert ott csak az államnak kell korlátlanul tisztelnie a szólásszabadságot, a magánszektor bizonyos korlátozásokat bevezethet, így a Facebook is. Aki nem akarja ezeket a feltételeket elfogadni, az nem fogja használni a Facebookot.

De Európában, illetve Magyarországon ez már problémába ütközik. Egy magáncég etikai, erkölcsi szabályai találkoznak az alkotmánnyal.

Igen, ez nem egy tisztán jogi probléma. Németországban például az állam mélyebben beavatkozhat és komolyabban is szabályozhatná a Facebookot, ami persze a cégnek lehet sérelmes. Eközben így is nehezen egyensúlyozik a Facebook, hogy milyen tartalmakat engedjen a felületein, hiszen azok miatt esetleg felelősségre vonható lesz. Gyakorlati példával élve, Indiában vagy Pakisztánban a vallással szembeni tiszteletlenség azonnal zavargásokhoz vezethet, de Európa legtöbb országában nem lenne ilyen következménye. Nincs egyetlen etika, egyetlen jog, amit mindehol egyformán lehet érvényesíteni, erre ügyelnünk kell majd.

A másik legnagyobb problémája a Facebooknak az álhírek és az összeesküvés-elméletek terjedése. Hogyan látja, ezt miként lehet ellenőrizni majd?

Ami az egyik embernek álhír, az egy másiknak – például egy újságírónak – egy eltitkolt hír is lehet. Nagyon óvatosan kell ezzel bánnunk. Az álhír kifejezést sokan bunkósbotként használják. A sajtómunkások közt sokan tapasztalhatják, hogyha megírnak valamit, azt a sértettek vagy a versenytársak álhírként aposztrofálják.

Ez valóban gyakran előfordul, de a sajtó dokumentumokkal, igazolható adatokkal alá tudja támasztani az állításait. Hogyan kezelhető, ha valaki cáfolhatóan, tudatosan terjeszt álhírt, mint ami számos esetben előfordult a legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány során is? Van tervük erre?

Sajnos tartalmi kérdésekről még nem beszéltünk egymás között, így erről nem tudok mit mondani.

Amikor hoznak egy döntést, hogy egy bejegyzést miért tiltottak le, akkor azt magyarázattal is el kell látni. Hogyan magyarázná el egy idegenellenes tartalmat posztoló embernek, hogy az ő véleménye miért elfogadhatatlan? Elvégre ő meggyőződéssel cselekedett, a véleménye pedig elvileg szabad.

Ha valaki például azt követeli, hogy sortűzzel fogadják a határátlépőket, ezzel azt állítja, hogy másokban kárt lehet tenni. Ez helytelen kijelentés és az állítás helytelenségét, például az embertelenségre hivatkozva, el lehet magyarázni. Egyébként a bírói beidegződésem azt mondatja velem, hogy minden helyzetet egyedileg kell vizsgálni. Ha valaki csak arról ír egy sajátos politikai környezetben, hogy minden baj okozói a bevándorlók, az már nehéz eset. Ha azonban ez a kijelentés az adott körülmények közt azzal jár, hogy másnap emberek kerülnek veszélybe, akkor továbbra is egyértelmű a döntés.

Van olyan ügy a közelmúltból, amire úgy tekint, hogy várhatóan sok hasonlóval lesz dolguk?

Nem kitérni szeretnék a kérdés elől, de nem lenne szerencsés, ha már most előre, néhány esetet kiemelve kijelenteném, hogy mivel és hogyan kell majd foglalkoznunk. Nyitottnak kell lennünk, ez alapvető. Sokszor kérdezik, mit fogunk javasolni a soron következő amerikai választásokkal kapcsolatban. Nagy a vita a közéletben arról, hogy milyen hamis állításokat engedhetnek majd meg maguknak a jelöltek idén. Nekünk erről nem szabad előre dönteni. Ha ez a jelenség valóban nagy méreteket ölt, foglalkoznunk kell vele, de akkor is konkrét ügyek mentén, sok elemző munkával.

Kirajzolódik az a dilemma, hogy míg egy bíróság letisztult keretek között működik és hoz ítéleteket, a Facebookon sok a mozgó célpont. Például egy bejegyzésnek az utóélete teljesen eltérhet a közzététel eredeti szándékától: annak megosztása vagy az alatta megjelenő kommentek teljesen új helyzetet teremtenek. Különösen igaz ez akkor, mikor tudatos akciókkal trollok jelennek meg egy bejegyzésnél, hogy érdekeik szerint alakítsák a témákat. Ezekkel a változókkal számol?

Sok álság munkálkodik a világban, ezzel tisztában vagyok. Bizonyos esetekben utat mutatnak általános etikai normák. Aki például hamis azonossággal jelenik meg, azt ennek megfelelően kell kezelni. A szólásszabadság általános, közlést védő felfogásától eltérő elbírálás alá esik az, aki robot kommentelőket, botokat működtet, s az különösen, ha egy állam egyik erőszakszervezete fedőprofilokkal terjeszt hamis információkat.

A munkájuk része lesz, hogy akár egy állam ilyen aktivitását figyeljék?

Meglepne. A Bizottság másképp működik. A kezdetben letiltásokkal kapcsolatos panaszokkal foglalkozunk. Ha valakinek egy közlését letiltja a Facebook, akkor az nálunk kereshet jogorvoslatot. Valószínűtlen, hogy egy állam titkosszolgálata az általa használt hamis profil „nevében” bejelentést tenne, mert akkor lelepleződne.

Később bővülni fog az önök elé kerülő ügyek köre?

Ősztől - pontos dátumot nem tudok még mondani - egyelőre csak a letiltott közlésekkel fordulhatnak hozzánk a felhasználók. Az elképzelések szerint később majd azoknak is lesz ilyen lehetősége, akik le szerették volna tiltatni másvalaki bejegyzését, de arra a Facebook valamilyen megfontolásból nemet mondott.

A független működésüket várhatóan meg fogják kérdőjelezni. Bár közvetetten nem a Facebooktól kapják a fizetésüket, de az általa létrehozott alapítvánnyal lesznek munkakapcsolatban. Hogyan készül arra, hogy pártatlanságát megvédje a nyilvánosság előtt?

Nem alkalmazottak leszünk, hanem egy sajátos megbízási szerződés keretében fogunk döntéseket hozni. Ez garantálja, hogy senki se utasíthasson bennünket, ha nem az érdekeik szerint cselekednénk. Ha megnézi a kollégák listáját, nem olyan emberekről van szó, akik ilyesmit eltűrnének. Feltételezem, de jó okkal, hogy bármilyen nyomásgyakorlás esetén a legtöbben, de jó eséllyel az egész testület lemondana, ami a Facebooknak aligha lenne érdeke a nyilvánosság előtt.

Politikusok, állami szervezet keresték-e, mióta felkérték a munkára?

Abszolúte nem.

Azt nem lehet kihagyni a képből, hogy ön a Közép-európai Egyetem (CEU) korábbi dékánja, illetve oktatója. Amennyiben a CEU és a kormány vitájáról szóló Facebook-bejegyzés kerül a testület elé, akkor ön milyen szerepet vállalhat?

Ez egy teljesen egyértelmű helyzet: elfogultságot kell jelentenem és nem vehetek részt az eset vizsgálatában.

Ez megkönnyíti a helyzetem, hogy mint alkotmányjogásztól megkérdezzem: a lex CEU körül több mint két éve húzódó vitáról mi a véleménye?

Jogászként csak azt tudom mondani, hogy az Alkotmánybíróság remélhetően néhány hónapon belül dönt az ügyben, az ítélet fog választ adni erre a kérdésre.