Hiller István: Trianon hatása csak a mohácsi vészhez mérhető

Trianon kérdésében nem szabad defenzívába vonulnia a magyar baloldalnak, hiszen a nemzeti sorstragédia sokkal többet jelent, mint amennyit a jobboldal kiemel belőle – állítja Hiller István, az MSZP képviselője, az Országgyűlés alelnöke.

Születési helye: Ödenburg. Hogy hangzik?

Mennyivel más, hogy Sopron! A családunknak amúgy különleges a kapcsolata az 1921-es népszavazással, amelyen a soproniak úgy döntöttek, továbbra is Magyarországhoz akarnak tartozni. Az egyik felmenőm, aki részt vett a referendumon, ránk hagyott egy német nyelvű, gót betűs cetlit: A nevem Karl Graf, Magyarország a hazám. Mert ugyan német anyanyelvű soproni polgár volt, de Magyarországot vallotta büszkén a hazájának, s nem lehetett kérdés, hogy azokban a decemberi napokban hogyan voksol. Ezzel persze nem voltunk egyedül Sopronban, hiszen minden helyi családnak volt valami kapcsolata Trianonhoz, illetve a népszavazáshoz. Nálunk, amikor kisgyerek voltam, bevett programnak számított, hogy édesapámmal végigjártuk a belvárost, s mindig a Tűztoronytól, a Hűség kapujától indultunk.

Az édesapja a soproni egyetem könyvtárának vezetőjeként több tanulmányában foglalkozott az egyetemi ifjúság korabeli szerepével, illetve jelentőségével.

Olyan forrásalapú kutatások alapján hozta fel többször is a témát, s olyan megállapításokat tett, melyek abban az időben meglehetősen szokatlannak számítottak. Természetesen otthon is többször előkerült a népszavazás, illetve a referendumot kiváltó események sora, így rendszeresen ellátogattunk az ágfalvai csata emlékhelyére. S a helyi temetőben ma is meg tudom mutatni az összecsapás áldozatainak sírját: a magyar egyetemistákét és az osztrák csendőrét, mert egymáshoz közel temették el őket, ami a mának is komoly üzenetet hordoz.

Teljes félreértelmezése a nemzethez és Európához tartozásnak, ha olyasmiből akarnak kiemelt eseményt, ünnepet csinálni, ami egy másik ország, egy másik nemzet számára tragédia. Ezt meg kell értenie a magyar baloldalnak is: ezt a terepet ostobaság és szellemi gyengeség átengedni a jobboldalnak. Emlékszik rá, mikor és mivel kapcsolatban mondta?

Tavaly ősszel, amikor a román baloldal felvetette, legyen nemzeti ünnep Romániában június 4.

Szűk hónapja a bukaresti parlament meg is szavazta A trianoni szerződés napját. A pártjából érdemben csak ön tiltakozott, egyben üzent a hazai baloldalnak is.

Én mondtam ki, de vannak társaim, egyre többen. Évtizedes gondolatom, hogy Trianon kérdésében nem szabad defenzívába vonulni. Vállalni kell a véleményünket, persze nemcsak érzelmileg, hanem szakmailag is. A magyar történelemben Trianon hatása csak a mohácsi vészhez mérhető, ráadásul a két esemény között szoros a kapcsolat, ám ennek belátása történelmi feladat. Minden, ami elvezetett Trianonhoz, az oszmán behatolással kezdődött, ahogyan ezt Szakály Ferenc történész is feltárta: a török által meghódított területeken jelentősen csökkent a magyarság létszáma, s a betelepítések és betelepülések következtében radikálisan megváltozott az ország nemzetiségi-etnikai összetétele, aránya, s ez a XIX. században már politikai téren is megnyilvánult.

Az MSZP-ben sokáig tabunak számított Trianon, a párt év elején megfogalmazott új stratégiájában viszont külön passzust kapott a téma. Új megközelítést, új hívószavakat ígértek.

A történeti folyamatok feltárása a történészek dolga. Hiba, sőt bűn, ha a politika összekeveri a szerepét a történelemtudománnyal. Viszont egy politikai közösségnek kell, hogy véleménye legyen. Éppen ezért ellenzem, hogy baloldalnak nem kell megnyilvánulnia Trianon ügyében. A baloldali emlékezetpolitika kialakítása rendkívül fontos. Nem igaz, hogy Trianonnal kapcsolatban csak a bezárkózó, önmarcangoló, kirekesztő megközelítés lehetséges, a magyarság és az európaiság oldaláról, kapcsolata felől is foglalkozni kell vele. Trianon nemzeti sorstragédia, de ennek kimondása nem elég, alakítani kell a jelent és a jövőt. Európai Uniós tagságunk igenis nemzeti érdek. A szabad anyanyelv használatot, az önrendelkezést, a kisebbségi elvek gyakorlati érvényesülését itt kell elérni és megerősíteni, a lehetséges bővítéssel pedig kiterjeszteni, hogy ott is érvényesüljön, ahol ma még nem ez a helyzet.

A csütörtöki parlamenti megemlékezés megfelelő alkalom lehetne, hogy mindezt elmondják, csakhogy jelen állás szerint erre nem kapnak lehetőséget, ahogy a többi ellenzéki párt sem. Sőt, az előzetes tervekkel és egyeztetésekkel ellentétben a trianoni centenáriumáról megemlékező határozatot sem az összes párt jegyzi, hanem csak kormánypártok.

Éppen ezért a szerdai plenáris ülésen napirend előtti felszólalásban akarom elmondani az MSZP álláspontját, véleményét a békediktátumról. Az, hogy a hivatalos megemlékezésen erre a parlamenti többség nem ad lehetőséget, jelzi, mit jelent a Fidesz-KDNP-nek a nemzeti összetartozás napja. Június 4-én pedig társaimmal, Tóth Bertalannal, Molnár Zsolttal és más szocialista politikusokkal elmegyünk Ady Endre szobrához és a főpolgármester felhívásának ott teszünk eleget.

Mikor lehet Trianonból valóban össznemzeti konszenzus?

Érzelmi feloldásra szerintem nincs lehetőség. Az évszázados klisékből azonban ki lehet és ki is kell lépni. Az össznemzeti konszenzus nem olyasmi, ami előírható. De érdemi emlékezetpolitikai és szakmai vitáknak van jelentőségük, ezek közelebb hozhatnak. Olyan viták, amelyek túllépnek a XX. század kudarcos sablonjain, és képesek összekapcsolni magyarság és európaiság ügyét. Az a meggyőződésünk, hogy ez a jövőkép a nemzet érdeke.