Előfizetés

Valódi oktatás helyett a távlecke maradt az SNI-seknek

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.06.12. 07:20

Fotó: Béres Márton / Népszava
Sok fogyatékossággal élő diák semmilyen távoktatást nem kapott, a szülőktől pedig olyan képességeket vártak el, amelyek egy szakember kompetenciájába tartoznak.
Magukra maradtak a fogyatékossággal élő és sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek és szüleik a március 16-tól érvényben lévő digitális távoktatásban, a hirtelen jött átállás ugyanis nem tette lehetővé a pedagógusok számára, hogy a speciális tanterveket és tananyagokat az új helyzethez igazítsák – derült ki a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület online kérdőíves felméréséből, amelyet 770 érintett szülő töltött ki. Bár a kutatás nem reprezentatív, az egyesület szerint a válaszokból jól kikövetkeztethető, hogy a fogyatékossággal élő tanulók szülei milyen kihívásokkal szembesültek az elmúlt időszakban. A válaszok 29 százaléka érkezett Budapestről, a kitöltők gyermekeinek pedig csak 5 százaléka volt magántanuló, 70 százalékban általános iskolás gyermekek szülei töltötték ki a kérdőívet. A legmagasabb arányban (34,2 százalék) az egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási akadályozottsággal) küzdő tanulók szülei vettek részt a felmérésben, őket az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek szülei követték (27,7 százalék). További 81 válaszadó gyermeke él halmozott és súlyos-halmozott fogyatékossággal (10,5 százalék). Kiderült: a gyermekek 8,2 százaléka semmilyen távoktatásban nem részesült, 15,1 százalékuk pedig csak hetente egyszer számíthatott kapcsolatfelvételre a pedagógussal. A válaszadók gyermekeinek 59 százaléka részesült minden nap valamilyen formájú oktatásban. Ugyanakkor mintegy háromnegyedüknél ez azt jelentette, hogy megkapták online a tananyagot, vagyis házi feladatokat küldtek nekik, amit önállóan vagy a szülő segítségével kellett megoldaniuk. A szülőknek csupán 13 százaléka számolt be arról, hogy videóhívásos foglalkozásokon tudtak részt venni. A szülők számára az egyik legnagyobb gond éppen az volt, hogy a tanárok csak küldték a tananyagot, de a tanítás már a családra hárult – sokan erre nem voltak felkészülve. – Megkapjuk, hogy hányadik oldal hányadik feladat, és ennyi, vissza kell küldeni fotózva, de mivel nem vagyok tanár, nekem ugyanúgy fel kell készülnöm a tanórákra, ha értek hozzá, ha nem. Mindez napi nyolc órát minimum kitesz, tehát egy tényleges munkaidőt, ami mellett nem tudok, mint szülő, dolgozni – panaszolta az egyik érintett édesanya. Egy másik szülő azt írta: bár a tanárok jószívűek és kedvesen tartották a kapcsolatot üzenetekkel, feladatokkal, de nagyon nehéz volt számára értelmi fogyatékos gyermekével órákon át matekozni, kézműveskedni, mozgásfejlesztést végezni – utóbbit többek szerint nem is lehet távoktatásban megoldani. – Olyan képességeket vártak el a szülőktől, amelyek egy szakember kompetenciájába tartoznak – erről Csordás Anett, a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület elnöke beszélt lapunknak. Szerinte hiba volt, hogy a döntéshozók nem konkretizálták, mit jelent pontosan a távoktatás. Úgy véli, sokkal több idő kellett volna a felkészülésre és sokkal kevesebb tananyaggal kellett volna a diákokat, szülőket, tanárokat terhelni. Felidézte: bár elvben 2016-tól létezik digitális oktatási stratégia, az SNI-s gyerekek oktatásának tekintetében ez nem jelent segítséget.
Kihívást jelent egyébként az is, hogy évről-évre több az SNI-s gyerek. A Központi Statisztikai Hivatal 2019/2020-as tanévre vonatkozó tájékoztatója szerint tavaly mintegy 2,3 ezerrel több gyereket diagnosztizáltak SNI-vel, mint 2018-ban, így számuk 93,8 ezerre emelkedett. Közülük 10,3 ezren integrált óvodai nevelésben részesültek, illetve gyógypedagógiai intézményben neveltek. Általános iskolába tavaly 56,5 ezer SNI-s diák járt.

Még nagyobb hátrányban

A hátrányos helyzetű településeken élők sem jártak jól a digitális tanrenddel, sok helyen teljesen megszakadt a kapcsolat az intézmények és a családok között – írta a 24.hu egy tanodákat, roma közösségi vezetőket kérdező felmérésre hivatkozva. A tanodás gyerekek kétharmada tudott bekapcsolódni a távoktatásba, de a lemaradás így is nagy, s egyelőre sem a szülők, sem az iskolák nem tudják, hogyan tudnák pótolni a hiányosságokat.

Nem látszik a kiút a Jobbik számára

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.06.12. 07:00

Fotó: Jani Martin / Népszava
Fölényesen győzött az ellenzék közös jelöltjeként induló jobbikos Kálló Gergely a Dunaújvárosban tartott időközi országgyűlési választáson. Nem volt olyan rég, februárban, de a Jobbikon belüli sorozatos botrányok azóta elhalványították a siker emlékét. Pár hete Sneider Tamás volt pártelnök, valamint Farkas Gergely és Varga-Damm Andrea is kilépett a parlamenti képviselőcsoportból. A 2018-ban még 27 főt számláló jobbikos frakció létszáma mára 17-re csökkent. Az előző parlamenti választáson a Jobbik még a legerősebb ellenzéki párt volt – emlékeztetett Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. A Jobbik mintha az LMP-t másolná. A viszonylag jó erőben lévő LMP is rövid időn belül került lejtmenetbe: népszerűsége zuhant, elvesztette ismert politikusait. A Jobbiknál többféle konfliktus jelentkezik – mondta Virág Andrea. Az egyik ideológiai természetű. Jakab Péter pártelnökké választásával végképp eldőlni látszik a küzdelem a radikálisabb jobboldali és a mérsékeltebb irányzat között (az utóbbi javára), nyom nélkül aligha tűnt el a párt még megmaradt tagságából a korábbi időszak. Minderre rárakódnak a személyi ellentétek. A legutóbbi kilépők már elsősorban nem a politikai irány, hanem a pártelnök vezetési stílusa miatt hagyták el a frakciót. Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője szerint általános érvénnyel kívülről nem lehet pontosan meghatározni, hogy egy adott pártban kívánatos-e, ha igen, milyen mértékben a centralizáció. Elvileg érthető és szükségszerű, ha egy pártelnök – jelen esetben: Jakab Péter – olyanokat szeretne pozícióban látni, akikben megbízik, akikkel együtt akar dolgozni. Ügyelnie kell azonban arra is, hogy megőrizze a párt egységét, helyet és fórumot biztosítson a véleménykülönbségeknek. Jakab Péter ezzel szemben azt a taktikát választotta, hogy teljes mértékig perifériára szorítja belső ellenzékét. A fejlemények ismeretében – állapította meg Hunyadi Bulcsú – rosszul döntött. Különösen annak fényében igaz ez, hogy megválasztásakor a párton belüli stabilitás megteremtését jelölte meg egyik legfontosabb feladatának. A markánsan szélsőjobboldali időkben a Jobbik a legkevésbé sem volt szimpatikus párt, de elemzői szempontból elmondható, hogy kialakított egy jól körülhatárolható, jelentős szavazóbázist – folytatta Hunyadi Bulcsú. A mostani Jobbik folyamatosan gyengülő, morzsolódó pártként jelenik meg, amely a hitelességét is mindinkább elveszíti a választók szemében. Nem látszik az új célközönség. Jakab Péter a rendszerváltás veszteseire – a rossz anyagi helyzetben lévő, ideológiailag heterogén összetételű választói tömegre – próbál fókuszálni. Ebből egyenesen következik, hogy a Jobbik főként szociális kérdésekkel igyekszik foglalkozni. A baj csak az, hogy az ellenzéki térfélen ezzel egyáltalán nincs egyedül – jegyezte meg Hunyadi Bulcsú. Nincs kitalálva, hogy a Jobbik kikhez és mivel akar szólni. Jakab Péter kemény, odamondós stílussal akar kitűnni, de ebben is erős a verseny. Hasonlóan látja Virág Andrea is. A leginkább a Jobbik lógott ki az ellenzéki pártok sorából, de ma nem látni azt a stratégiát, amely megkülönböztetné a többiektől. Nehéz lenne a közelmúltból felidézni olyan, a választókat megmozgató témát, amely kifejezetten a Jobbikhoz kötődik. Vona Gábor volt pártelnök a minap közzétett facebookos bejegyzésében hangsúlyozta, hogy azok, akik temetik a Jobbikot, jobb, ha nem kapkodják el. Hiszen a politika szerencsekereke kiszámíthatatlan. Ezzel a lapunknak nyilatkozó két politológus is egyetértett: „politikában soha ne mondd azt, hogy soha”. A Jobbik még mindig öt százalék fölötti támogatottsággal rendelkezik – mondta Virág Andrea. A párt azonban nincs könnyű helyzetben – tette hozzá –, egyszerre kell ismert politikusokat és pártpolitikai karaktert építenie. Virág Andrea osztja Vona Gábor véleményét: pillanatnyilag csekély az esély arra, hogy a következő parlamenti választásra a Jobbik az LMP-vel és a Momentummal együttműködve külön listát állítson. A Jobbiknak így azon kell dolgoznia, hogy a közös ellenzéki oldalon minél jobb pozíciókat szerezzen. Csakhogy ehhez gyenge az alkuhelyzete. Hunyadi Bulcsú szerint a Jobbiknak politikailag nem előnyös egy közös listán indulni az összes ellenzéki párttal. A nagy kérdés valóban az, hogy marad-e más lehetősége.  

Halvány ígéret a szociális munkásoknak a pluszjuttatásra

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.06.12. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az Emmiben azon dolgoznak, hogy a szociális ágazatban dolgozók is megkapják az egészségügyiseknek megígért félmilliós pluszjuttatást.
„Tudjuk, hogy van egy nagyon komoly feszültség, higgyék el, mi is látjuk, ezért az államtitkár úr és a miniszter úr nevében is mondom: az, hogy a Semmelweis-napon a szociális ágazatban dolgozók nem kapnak semmilyen juttatást – nagyon óvatosan mondom -, de ez nem jelenti azt, hogy a dolog nincs az asztalon. Dolgozunk azon természetesen, hogy a szívből jövő köszönöm mellé anyagi megbecsülést is tudjunk a szociális ágazatban dolgozóknak juttatni.” A koronavírus-járvány kezdete óta megfeszített munkát végző szociális szakembereknek szóló üzenet - valójában az első halvány ígéret - Simon Attila István helyettes államtitkár szájából hangzott el tegnap a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) által szervezett videokonferencián, ahol az önkormányzatok idősellátási feladataival foglalkoztak. 
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára, Fülöp Attila a közelmúltban azt nyilatkozta, a területen 84 ezren dolgoznak, így ha mindenki megkapná a 160 ezer egészségügyi alkalmazottnak járó bruttó 500 ezer (nettó 332 500) forintot, az 42 milliárdjába kerülne a költségvetésnek. A tárca helyettes államtitkára azonban ilyen részleteket még nem említett, a jövőről csak azt árulta el, hogy a bentlakásos otthonok szigorú zárlatának oldása óvatosan megkezdődött, és fokozatos nyitásra készülnek a nappali ellátást nyújtó intézményekben is, az első napokban csak a férőhelyek 50 százalékának használatával. Kiemelte ugyanakkor, hogy egy intézmény fenntartója vagy vezetője a teljes nyitás után is bármikor szigoríthat a helyi szabályokon, ha ezt indokoltnak tartja.

Járványlista

A legveszélyesebb járványügyi gócpontnak számító 1602 hazai bentlakásos szociális intézmény közül 946-ban gondoznak 58 590 idős embert. Az otthonok legnagyobb részét az önkormányzatok tartják fenn, a 381 települési idősotthonban 21 400 gondozott él. A helyettes államtitkár egyértelművé tette, hogy az állam fokozatosan kihátrál ebből a gondozási formából, az intézmények 14 százalékát, a férőhelyeknek pedig mindössze 9 százalékát működteti a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF). A létszámadatok azért fontosak, mert a május végi összesítés szerint a több mint 1600 intézményben 895 lakó fertőződött meg koronavírussal, közülük 123-an haltak meg, a hajléktalanszállókon pedig 40 beteget találtak és hárman haltak meg. Az idősek mellett a fogyatékosok és pszichiátriai betegek bentlakásos intézményeiben, továbbá a hajléktalanszállókon dolgozókat is ide értve a szociális gondozók, ápolók között 142 fertőzöttet találtak, de közülük senki nem halt meg május végéig.