Előfizetés

Ködös költség

Megkapjuk a gázszámlát, befizetjük, ennyi. Az érdeklődőbbek vetnek egy pillantást a rezseibokszra, amely narancssárga dicsfényben hirdeti, pártunk és kormányunk 2013 óta milyen sokat takarított meg nekünk. Aztán jön mindenféle zagyvaság, de az kit érdekel. Pedig ha bárki – akár egy liberálbolsevik Soros-bérenc, a napi kútmérgezési penzum részeként – összevetné a számlán (forint per megajoule-ban) található gáztarifát a tőzsde (euró per megawattórában) megadott állásával, hamar rájöhetne: megint át vagyunk verve. Hogy Orbánék a rezsibokszban feltüntetett összeg többszörösét veszik ki a zsebünkből. Évi százmilliárdokat. A tőzsdén ugyanis mostanság körülbelül 30 forintért adják annak a gáznak a köbméterét, amit a kormány nettó 78 forintért ad el nekünk Rezsicsökkentetten. És ez nem kiragadott példa. Míg a lakossági tarifánk a nagy dérrel-dúrral felvezetett 2013-2014-es rezsicsökkentés óta nem változott, a tőzsdei árak az elmúlt hat év során – kisebb hullámzásoktól eltekintve – felükre-harmadukra estek. A helyzettel a Fidesz agitprop sem tud mit kezdeni. Válaszaik többsége flegma, gyermeteg, komolytalan. Például: a szocik 15-ször emelték a gázárat. Ez így persze nem igaz, de nem is ez a lényeg. Bár a 2002-2010 közötti tarifarendszert magam sem tartottam a lehető legjobbnak, alapvetően mégis csak lekövette az – akkor sajnos épp emelkedő – világpiacot. Akár csak a krumpli, a benzin meg a többi termék ára. Ezt törölte el a Fidesz, nyíltan szakítva a mocskos liberális piac figyelésével. Inkább úgymond biztosítják az árak kiszámíthatóságát. Hát kösz. Tehát Orbán Viktor minden áron szeretné megkímélni önt a gázdíj megfeleződésének sokkjától, ellentétben a kumpliár megkétszereződésének lélekemelő hatásával. Fel nem foghatom, hogy ha a 2014-es választásokat a Fidesz a rezsicsökkentéssel nyerte meg, akkor az átlátszó pálfordulás miatt népszerűségük miért nem kerül a föld alá. Aztán: az EU-ban állítólag nálunk a legolcsóbb a gáz. Ez részint Európa egészére már nem igaz, másrészt a többi állam energiaipari korrupciójával foglalkozzon az ottani közvélemény. Az pedig, hogy itt bárki aláígérhetne az állami tarifának, de mégsem teszi, Orbán maffiamódszereinek ismeretében szintén igen cinikus érv. Az elmúlt hetekben azt is megtudhattuk, hogy mindezt miként papírozzák le. Tóth Bertalan MSZP-elnök kiderítette, hogy a lakossági gázárra javaslatot tenni hivatott közműhivatal az elmúlt hat év során egyetlen egyszer sem javasolta a lakossági gázár csökkentését. Ködös érvelésük szerint négy éve kitalálták, hogy a többlethaszonból árcsökkentés helyett inkább töltsenek fel egy tartalékkasszát az esetleges áremelkedés ellensúlyozására. Csak épp ez a megátalkodott, sorosista nemzetközi gázár hat éve nem akar nőni. Pontosabban a közműhatóság ebből csak egy néhány hetes kiugrást vett észre. De sebaj: rájöttek, hogy a kassza mindenféle költségekkel apasztható. A pénz itt is megtalálta az útját. Igaz, a jelek szerint ez sem volt elég, hisz Orbán Viktor a hétvégén elküldte a közműhivatal exfideszes elnökét. Esetleg nem lehetne befejezni ezt a rezsicsökkentést, és végre csökkenteni a rezsit?

A jövő nemzedékekért

Népszava
Publikálás dátuma
2020.07.11. 08:30
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
„Napjainkban a válságok sora, amiket élünk, és a Covid-19 vészhelyzete, amellyel e pillanatban is küzdünk, bátorságra és hosszútávú gondolkodásra sarkall bennünket, ha azt akarjuk, hogy sikerüljön átvészelni ezt a kritikus időszakot, sőt egy erősebb, jobb Európával kikerülni belőle a végén.” – Ötven európai képviselő kezdeményezése.
Mi, az alulírottak, mindannyian tagjai vagyunk az Európai Unió valamely tagállami nemzeti Parlamentjének, illetve az Európai Parlamentnek. Negyven évvel ezelőtt, július 9-én Altiero Spinelli más EP képviselőkkel együtt létrehozta a „Krokodil Klub” elnevezésű pártközi parlamenti csoportot. Ma ennek a kezdeményezésnek az emlékét szeretnénk feléleszteni, és újra a radikális reform szellemében cselekedni, amely ezt a törekvést inspirálta, és amely később az európai integráció rögös útján tettleg merészebb lépésekhez vezetett. Napjainkban a válságok sora, amiket élünk, és a Covid-19 vészhelyzete, amellyel e pillanatban is küzdünk, bátorságra és hosszútávú gondolkodásra sarkall bennünket, ha azt akarjuk, hogy sikerüljön átvészelni ezt a kritikus időszakot, sőt egy erősebb, jobb Európával kikerülni belőle a végén. Ezért felhívjuk az európai intézményeket és a tagállami kormányokat, és különösen az Európai Tanács július 17–18-i ülését, hogy kössék meg az Újjáépítési Alapról szóló megállapodást: arra is felhívjuk a Tanácsot, hogy a „Next generation EU” kezdeményezés elfogadásakor különös figyelmet fordítson Európa gyermekeire és általában fiataljainkra azáltal, hogy jelentős mértékben fektet be az európai állampolgárságba, a társadalmi mobilitásba, az oktatásba és a kultúrába, valamint a nemek közötti teljes egyenlőségbe. Úgy gondoljuk továbbá, hogy már nem lehet késleltetni a fenntartható fejlődés érdekében az új technológiákba irányuló szövetségi beruházásokat, hogy az európai vezetés fejlődhessen ezen a területen is. Legfőképp az új megosztott adósság összevonásával képzeljük ezt el, amelyet új uniós saját forrásokból, mint például a digitális adó, a pénzügyi tranzakciós adó vagy a szén-dioxid-határérték-adó finanszíroznánk. Az ilyen új költségvetési források csökkentik az adóterheket azokon, akik mindig is fizettek – legyen szó akár munkavállalókról, akár vállalkozásokról –, inkább azoktól várjuk a nagyobb hozzájárulást az új, robusztusabb európai költségvetéshez, akik eddig nem fizettek illetékeket saját nemzeti államukban. Mi, az alulírottak vállaljuk, hogy támogatjuk ezt az erőfeszítést az elkövetkező hónapokban – amely nélkülözhetetlen minden európai polgár jövője szempontjából – azáltal, hogy parlamentjeinken belül és kívül ezért dolgozunk és tevékenyen hozzájárulunk az „Európa Jövője” konferencia céljaihoz. Az Európai Parlament Spinelli Csoportjával együtt olyan közös javaslatokat fogunk előterjeszteni, amelyek országainkon átívelnek, és amelyek hátterében hálózati vagy informális páneurópai parlamenti kapcsolataink állnak. A sok különböző társadalmi szervezet gondolatai és tapasztalatai segítenek bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk egy szövetségi, föderálisabb Európához. A kezdeményezést ötven európai képviselő jegyzi: Alessandro Fusacchia Brando Benifei Pietro Bartolo Tiziana Beghin Gaby Bischoff Franziska Brantner Vittoria Casa Fabio Massimo Castaldo Stefano Ceccanti Ismail Ertug Jonas Fernandes Giosi Ferrandino Lorenzo Fioramonti Francesca Galizia Alexandra Geese Chiara Gemma Dino Giarrusso Raphaël Glucksmann Chiara Gribaudo Alicia Homs Paolo Lattanzio Javi Lopez Juan Fernando Lopez Aguilar Riccardo Magi Pierfrancesco Majorino Pedro Marques Javier Moreno Sanchez Alessandra Moretti Rossella Muroni Tommaso Nannicini Victor Negrescu Erasmo Palazzotto Tsvetelina Penkova Dragos Pislaru Lia Quartapelle Roberto Rampi Daniela Rondinelli Emanuela Rossini Domenec Ruiz Devesa Andreas Schieder Willem-Frederik Schiltz Angela Schirò Filippo Sensi Debora Serracchiani Massimiliano Smeriglio Bruno Tabacci Patrizia Toia  Ujhelyi István  Massimo Ungaro Petar Vitanov 

A magyar arc hete

Azt állította Orbán Viktor (a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutatóján): „nem vagyunk messze attól, hogy azt tudjuk mondani, hogy ma egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban”. Ezzel szemben a tény az, hogy de igen, messze vagyunk tőle. Csak egy példa: Budapesten a havi átlagkereset 317 ezer forint, Szabolcsban meg 176 ezer. Nem szólva a mindennapi életminőség ezer más összetevőjéről. Attól viszont tényleg nem vagyunk messze, hogy azt tudjuk mondani: nem vagyunk messze… Azt állította továbbá a miniszterelnök (arra utalva, hogy a könyv szerkesztője és egyik szerzője Fazekas Sándor volt agrárminiszter), hogy „egyetlen embernek tudunk e tekintetben a Sándoréhoz hasonló elismeréssel adózni, az Matolcsy miniszter úr, aki mindent megírt, sőt még annál is többet”. Ezzel szemben a tény az, hogy Matolcsy György már régen nem miniszter, hanem a Nemzeti Bank elnöke, de annyira nem írt meg mindent, sőt annál is többet, hogy minden héten gyarapítja összes műveinek számát. Neki a mindennél több is kevés. Azt is állította Orbán (ugyancsak a könyvbemutatón): „örülök, hogy láthatom itt – remélem, nem értik félre, amit mondok – ezeket a magyar arcokat és székely lófőkre emlékeztető fejeket, akik itt szembenéznek velem a nézőközönség soraiból”. Ezzel szemben a tény az, hogy bár nem tudhatjuk, ki milyen arcokat lát maga előtt, a magyar arcról folytatott vita 1890 és 1903 között zajlott, és egészen furcsa konklúziókkal zárult. Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója 1893-ban úgy beszélt egy parlamenti felszólalásában, hogy a keveredés és a változások nyomán „az utolsó magyar szabású ember is évszázadokkal ezelőtt eltűnt a föld színéről”. Míg Hermann Ottó, a híres néprajztudós 1902-ben kiadott, A magyar nép arcza és jelleme című könyvében arra jutott, hogy a magyar jegyet leginkább a szem kifejezése mutatja ki, valamint a szájé, amelyet azonban gyakran elfed a bajusz, az arcot díszítő szőrzet. Mellesleg a székely lófők a székelységnek eleve csak kis részét alkották, a kiváltságaikat és a rangot pedig 1847-ben eltörölték. Ettől persze még ott ülhettek a Karmelitában Orbánnal szemben. Ellentétben azokkal a nem magyar arcú magyarokkal, akik nem ültek ott. Remélem, nem értettem félre. Azt állította ezen kívül a miniszterelnök (szintén a könyvbemutató alkalmából), hogy „nehéz nekünk, vidékieknek megérteni a Lánchíd körüli szerencsétlenkedést. Mert egy hídról nem beszélni kell, ha rossz állapotban van, hanem meg kell fogni, ki kell írni a közbeszerzést, és meg kell csinálni”. Ezzel szemben a tény az, hogy a pechjére nem vidéki Tarlós István már 2011-ben tudatában volt annak, hogy a Lánchíd felújításra szorul, a munka elvégzését azonban sokáig halogatta, míg végül a 2019-ben kiírt közbeszerzési pályázat eredményét a túl magas árak miatt nem tartotta elfogadhatónak. Nem fogta meg a Lánchidat, és nem csinálta meg. Talán ha a miniszterelnök kiküldött volna néhány magyar arcú embert, hogy fogják meg és vigyék, minden másképp lenne. Egyébként még kiküldhet.