A felvilágosodás helyretéve

Publikálás dátuma
2020.07.25. 19:45

Fotó: Marabu
Néhány kérdés válasz nélkül maradt. Az első: milyen lenne a világ a felvilágosodás eszméi nélkül? Milyen lenne Európa arca, ha az alkotmányos monarchia helyett a királyok-királynők ma is isten kegyelméből uralkodnának? Hol tartanának a tudományok, ha a kutatás-oktatás kereteit a Vatikán határozná meg?
A Magyar Nemzetben a trianoni szerződés századik évfordulójának alkalmával cikksorozat jelent meg a szabadkőművesség állítólagos szerepéről. Talán észszerűbb lett volna, ha mondandóm a Magyar Nemzet hasábjaira került volna, de erre nem adtak lehetőséget. Mivel a támadásokat és rágalmakat Romsics Ignácnak a Népszavában megjelent két írása (Trianon okairól – 2020.01.04. illetve 1920. június 4. – 2020.06.06.) váltotta ki, indokolt, hogy ezekre a Népszava adjon választ. Félreértéseket eloszlatandó: nem hasonlítom magam se Romsics akadémikushoz, aki egyáltalán nem szorul védelemre, se a vitában megszólaló Ungváry Krisztián és Karsai László történészekhez. Bár végzettségem szerint magamat akár történésznek minősíthetném, de három publikációval a nevetségességet kockáztatnám. Hogy mégis „bátorkodom”, arra jó okom, hogy ötven éve szabadkőműves vagyok, meglehetős rálátással mind a magyar, mind a francia szabadkőművesség történetére. Azt sem állítom, hogy valamilyen témáról csak az arra szakosodottak tudósok értekezhetnek – de mégsem árt, ha a vádaskodók legalább elemi ismeretekkel rendelkeznek. A Magyar Nemzetben két nagyhangú senki – sajnálom, de enyhébb jelzőt nem találok – Romsics Ignácnak esik, mert „meseszerű és felelősségáthárító magyarázat”-ként jellemzi az összeesküvés-elméletet, „melynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek”. A Trianont eredményező összeesküvés meséjét Raffay Ernő, történész végzettségű, nyugalmazott egyetemi tanár terjeszti. Bármennyire avítt és groteszk Raffay úr koncepciója, a Magyar Nemzetben ágáló támogatóknál többet érdemel. Megkockáztatnám, hogy ha ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségekre… Raffay úr szerint a XX. század elejének szabadkőművessége „a keresztény magyar állam megdöntésére (…) és a bolsevizmus térhódításának előkészítésére” vállalkozott, az általuk támogatott Galilei Kör pedig „politikai gyilkosságok kitervelésével és kivitelezésével foglalkozott”. Mindez magától értetődő. Ugyan ki merné kétségbe vonni, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök éjt nappallá téve a keresztény magyar állam megdöntésén mesterkedett, Polányi Károly (a Galilei Kör elnöke) pedig szabad idejében orgyilkosokat képzett ? A Magyar Nemzet megnyugtatta olvasóit: a vita végén Raffay Ernő mindent helyretesz. A helyretétel legjobb módja, ha a távolabbi múltba kirándul leleplezni a leleplezendőt. Megtudjuk, hogy „A modern korunkra hatással lévő keresztényellenes ideológia a felvilágosodás és a kultúra sokak által nagyra tartott Franciaországában alakult ki az 1700-as évek második felében.” Az ember mindig tanul valamit. Én például eddig azt hittem, hogy „A felvilágosodás az ember kilábalása a maga akarta kiskorúságból.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? 1784). Kantról sok rosszat lehet mondani, de francia biztosan nem volt. Lessingről is inkább a németség jut eszembe. És ha már itt tartunk. II. Frigyes porosz császárt se nevezném keresztény-ellenesnek. A gond velük inkább, hogy szabadkőművesek (is) voltak. Szerénytelenség magamtól idézni, de már nincs vesztenivalóm: „A felvilágosodást a háborúktól sanyargatott XVII. századi Európa szülte, a felvilágosodás nemzette a szabadkőművességet.” (Előszó Lessing Szabadkőműves párbeszédek című könyvéhez). Eszem ágában sincs Franciaország, Voltaire, Rousseau, az enciklopédisták szerepét kisebbíteni. A forradalomba torkolló felvilágosodás itt (is) hosszú, kanyargós folyamat volt. Egyetlen példa: páholytag volt XVI. Lajos uralkodó, és a fejét követelő Robespierre. Voltaire ugyan a katolikus egyházról leírta: „Taposd el a gyalázatost”, de ateistának nevezni együgyűségbe hajló egyszerűsítés. Halála előtt két hónappal lépett be a Kilenc nővér szabadkőműves páholyba, előtte meggyónt és áldozott. Raffay professzor a francia forradalmat (is) szabadkőműves ármánynak tulajdonítja, de ezzel (sem) mond eredetit. 1738-ban jelent meg XII. Kelemen In Eminenti című pápai bullája, az első pápai megnyilatkozás a szabadkőművesség ellen. A következő két évtizedben harmincegy kiadvány „leplezte le” a szabadkőművességet, Barruel abbé 1797-ben azt állította, hogy a francia forradalmat jakobinusok és szabadkőművesek készítették elő. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy a terror időszakában a legtöbb páholy tevékenysége szünetelt, csak a konzulátus alatt kezdték újra. A napóleoni korszakot pedig nem csak Franciaországban, de egész Európában a szabadkőművesség aranykorának tartják. A bűnlajstrom itt nem ér véget. Raffay úr szerint „a francia állam szabadkőműves béklyóba került”. Nos, a szabadkőműves Jules Ferry miniszterelnöksége alatt bevezették az általános, ingyenes tankötelezettséget, megszüntették az iskolai vallásoktatást. Az ugyancsak szabadkőműves Émile Combes miniszterelnöksége alatt törvény választotta szét az egyházat és az államot, biztosítva az egyházak közötti békét, a lelkiismereti szabadságot. Raffay fogalmazásában: „Combes lényegében eltörölte a francia katolikus egyházat”. A több mint száz éve „eltörölt” katolikus egyház, köszöni szépen jól érzi magát. A politikai hatalomból valóban nem részesedik többé, de a vallásgyakorlás sértetlen. Ha Raffay úr a politikatörténetet ismerné, bizonyára nem felejtené kifejteni, hogy a katolikus egyház száz egynéhány évvel ezelőtt az isten kegyelméből uralkodó királyság híve volt, a parlament azonban a köztársaság megerősítésében volt érdekelt. A protestáns egyházak és a zsidó felekezet, amely sohasem kívánt a politikai hatalomban osztozni, eleve egyetértett a szekularizációval. A szabadkőműves mozgalom, legrégibb és legerősebb szervezete, a Franciaországi (és nem Francia) Nagyoriens akkor és azóta is a szekuláris állam híve. Véleményét, állásfoglalásait, mint bármely egyesület, ritkán, de határozottan fejezi ki. Vallási kérdésekkel semmilyen formában nem foglalkozik, már csak azért sem, mert tagjai között a hit és gyakorlat különböző formáit éppen úgy megtalálni, mint a közömböst, vagy ateistát. Néhány kérdés válasz nélkül maradt. Az első: milyen lenne a világ a felvilágosodás eszméi nélkül? Milyen lenne Európa arca, ha az alkotmányos monarchia helyett a királyok-királynők ma is isten kegyelméből uralkodnának? Hol tartanának a tudományok, ha a kutatás-oktatás kereteit a Vatikán határozná meg? A második: miféle történész az, aki a valós tényeket környezetükből kiragadva, féligazságokat gyártva, ha ezekkel sem elégszik meg, a múltat mítosszá hajlítva írja le a történteket? A történész szakmából rég kiiratkozott, komoly vitapartnereket nem talál, kénytelen olyan szellemóriások vállveregetésével beérni, mint Boross Péter és Semjén Zsolt. Miért vergődik – kedvenc szóhasználata szerint – béklyóban, amelyet önmaga vert, saját kényszerképzeteiből? A szabadkőműves mozgalom, se Magyarországon, se másutt nem citálja rágalmazóit bíróság elé, nem elegyedik terméketlen vitákba, hallgat, de nem titkolódzik, teszi, amit dolgának tart.

N. Kósa Judit: Tiszta Amerika a körúton

Publikálás dátuma
2020.07.25. 15:54

Három utcája van mindössze Balatonszéplaknak, amelyet ma ugyanúgy hívnak, mint a telep kiépülésének virágkorában, az 1930-as évek közepén. A Hungária, a Zsigmond és a Klára.
Furcsa gesztusa ez a sorsnak, mert azok, akik a rendszerváltásokkor az átnevezésekről döntöttek, aligha tudták, kiről-miről keresztelték el pont így ezeket a közterületeket. Nos, a Hungária a magyar szépségkirálynők tiszteletére kapta a nevét; míg a telep első vasúti megállójától a piactérhez vezető főutca, a Zsigmond Szűcs Zsigmond, a belőle kiágazó, Széplak egyik végétől a másikig futó Klára utca pedig felesége, Eckstein Klára emlékét őrzi. Szűcs Zsigmond Kirschnernek született Sümegen, aztán húsz éves korában, 1886-ban Pesten Szűcsre magyarosított. Így járt el mind a négy fiútestvére is, Alfréd, Ödön, Izidor és Béla, míg a két leány, Vilma és Sarolta maradt a régi névnél – ők úgyis a férjükét hordták már. 1893 augusztusában jegyezte el Zsigmond Klárát, „Eckstein Vilmos nagybecskereki gőzmalom-tulajdonos bájos leányát”, akivel ősszel már az esküvőt is megtartották. Az ifjú férj ekkor a Nicholson Fülöp és társa gépgyár hivatalnoka volt, de hamarosan átigazolt vezérképviselőnek a Bächer Rudolf és Melichar Ferenc céghez, akik Bécstől a Balkánig amerikai mezőgazdasági gépekkel kereskedtek: olyasfélékkel, mint a magas kerekeken futó Hollingsworth 27 aczél fogas gyűjtőgép vagy a Johnston-féle fűkaszáló, amelyet változtatható kaszagyorsasággal kínáltak.
Negyed század alatt aztán Szűcs Zsigmond nemcsak a saját mezőgazdasági gépkereskedelmi vállalatát hozta létre, hanem 1913-ban a Caritas Önsegélyező Egyesülettől megvásárolt egy két utcára néző, elegáns bérházat, a Teréz körút 26-ot, ahol a saját lakása mellett az irodáját, sőt később a legkülönfélébb földművelő masinák bemutatótermét is berendezte. (Ekéket, tárcsás boronákat, tengeridarálókat és kapáló gépeket aligha lehetett kisebb helyiségben a nagyérdemű elé tárni, mint az a hatalmas üzlet a mai Teréz körút 28. alatt, amelyet az idősebb budapestiek Kátayként, a maiak Spar áruházként ismernek.) Ennek a biznisznek még a világháború sem ártott, amit fényesen igazol, hogy 1918 novemberében több lap is hírt adott a gyermektelen pár nemes gesztusáról: „Szűcs Zsigmond gépgyáros (sic!) százezer koronát ajánl fel egy balatoni gyermeknyaraló megteremtése céljáért, házasságának 25 éves évfordulóján”. 1921 nyarán pedig belevágott élete addigi legnagyobb üzletébe: a gépkereskedő cég fuzionált a Magyar Földtulajdonosok és Földbérlők Kereskedelmi Rt.-vel, Szűcs Zsigmond az új, Pyramis előnevű részvénytársaság igazgatósági tagja és a mezőgazdasági géposztály irányítója lett. Olyan gyártók bízták meg vezérképviseletükkel, mint a Weiss Manfréd, így nem csoda, hogy az 1922-es árumintavásáron Horthy Miklós kormányzó is figyelemre méltatta az általa árusított vetőgépeket és szecskavágókat, majd „a látottak felett a legmagasabb elismerését fejezte ki”. A Teréz körúti házba bejegyzett részvénytársaság egyre csak bővült, még egy bankba is bevásárolta magát. Ám a jelek szerint a Pyramis név rossz ómennek bizonyult: 1927-ben ráomlott a részvényesekre a rengeteg hitel, és a cég – egyes számítások szerint 60 milliárd (elinflálódott) korona adóssággal – krachot jelentett. Szűcs Zsigmond folytatta ugyan az amerikai gépekkel és vetőmagokkal való kereskedést, de hogy ezen a terepen valamelyest háttérbe vonult, mutatja, hogy a bemutatóteremre a következő januárban játszási engedélyt kapott a fővárostól egy gyermekszínház, Tündérvásár név alatt.
Bár a kisrészvényesek követelésére indult vizsgálat ólomlábakon közelített a per felé, Szűcs Zsigmond alighanem jónak látta valami egészen mással foglalkozni egy ideig. Az amerikai életérzésen nevelődött lelke a szűz földek feltörésére és a reklámra is igen fogékony volt, ráadásul villatulajdonos lévén már jó ideje jeleskedett a siófoki fürdőegyletben. Nem csoda hát, hogy miután Kelenföldön, a „Gellértfürdőtől 6 percnyi villamos távolságra” kitanulta a parcellázás csínját-bínját, páratlan üzletbe fogott: megállapodott a veszprémi székeskáptalannal, hogy a Zamárdi fürdőtelep és Siófok közé ékelődő, Kilitihez tartozó 220 ezer négyszögölnyi homokbuckás zsombékot lakhatóvá teszi, parcellázza, és telkenként eladja. A terület egyik része a Balatonújhely, a másik a Balatonlidó nevet kapta Szűcs keresztségében. Balatonlidó – egy szigorú levéltári főigazgató vétója miatt: végül Balatonszéplak – megszületéséről már meséltem önöknek (Missek a Lidón, 2017. október 7.), akárcsak arról az elképesztően nagyszabású reklámkampányról, melynek keretében Szűcs a korabeli Miss Hungáriáktól a reklámipar tehetségein át Európa autóklubjaiig mindenkinek telkeket ajánlott föl, a pesti középosztályt pedig arra bátorította, hogy négyszögölenként egy pengő kezdőrészlettel csak vigye a házhelyeket, és építkezzék. A ma is látható épületekből úgy tűnik, két afféle házi építészt is tartott: Göbl Miklós a konzervatív ízlésűeknek kis neobarokk nyaralókat, Rathing Ferenc a modern gondolkodásúaknak Bauhaus beütésű bungalókat és emeletes házakat tervezett. 1935-re már egészen jól alakultak a dolgok, Siófokról sínautó szállította a nyaralókat a 124-es őrházhoz, kezdtek nőni a fák, épültek a házak, lett kaszinó és fürdőegyesület, és bár a látványterveken szereplő kikötő, strand és parkfüzér megépítését a beruházó ráhagyta az új tulajdonosokra, nem panaszkodott senki, mert Szűcs Zsigmond elnézte a részletekkel való késlekedést, és a Balaton is lágyan hullámzott. Azonban épp, amikor a nagy reklámértékkel bíró Albrecht királyi főherceg is feltűnt a széplaki nyaralók között (A siófoki pilóták emléke, 2017. október 28.), végkifejletéhez érkezett a Pyramis-per. A tárgyalás annyira megviselte Szűcs Zsigmondot, hogy még a felmentő ítéletet is kénytelen volt a lakásán, a betegágya mellett ismertetni vele a bíró. A kereskedő, aki ekkor már a főváros legnagyobb adófizetői között volt, egy évvel később azt a nyolchengeres, hatüléses Packard túraautót is dobra verte, amelyen korábban a szépségkirálynőket furikázta Balatonlidón. 1941 augusztusában, „hosszú betegeskedés után” hunyt el, „eszményi férjét” és „legboldogabb házasságukat” siratta vele Eckstein Klára. Őróla ezen túlmenően már csak egy adattal rendelkezünk. 1945. január 3-án jelent meg a Szabadságban az az apróhirdetés, amelyben feleségét és sógornőjét keresi Langer Simon. Mint írja, Eckstein Margit Kovács Mihályné, Eckstein Klára pedig Pacsinta Zsuzsi néven szerepelt, amikor december 28. és 31. között egy este, kilenc óra tájban a Kossuth Lajos utca 3-ból elhurcolták őket a nyilasok.
Szerző
Témák
lelőhely

Hegyi Iván: Bomba jó nyolcvanas

Publikálás dátuma
2020.07.25. 13:42

Fotó: ANDREW PARSONS / AFP and licensors
Befutása óta sok víz lefolyt szülőhelye, Pontypridd folyóján, a Rhonddán, de még mindig nem öreg szivar.
Húsz évvel ezelőtt egy hatvanéves fiatalember ismét felkerült a slágerlistára. Méghozzá olyan dallal, amelyet viszonylag ritkán énekelnek hatvanasok. Sex Bomb volt a nóta címe, és tökéletesen passzolt az előadóhoz. Amikor néhány hete nyolcvan lett, azt mondta: „Lehet, hogy még van bennem egy Sex Bomb. Mit lehet tudni?” Ez Tom Jones. Aki már ötvenöt évvel ezelőtt listavezető volt Nagy-Britanniában az It's Not Unusuallel. A walesi bányász családban senki nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen magasra jut. Maga Thomas John Woodward, a későbbi Tom Jones sem, amikor kesztyűszabászként, papírgyári munkásként vagy porszívóügynökként kereste a kenyerét. Walest sosem felejtette. Már hatvanhatban az otthon zöld füvéről zengett, hetvenöt évesen pedig arról beszélt: „Van egy Jerry Lee Lewis-szám, én is szívesen énekeltem, a Things That Matter Most to Me. Azért hozom elő, mert magam is gyakran tűnődöm, mi a legfontosabb. S mindig ott lyukadok ki, hogy szeretnék újra a mama kis fia lenni, ami persze csak illúzió.” Nem kevesebb, mint 150 millió lemeze kelt el, pályája során vagy száz filmben énekelt. Az Alul semmiben előadott You Can Leave Your Hat On-ért a legjobb filmzenei Oscar-díjat is eltehette. A dalt Randy Newman írta és vette lemezre még 1972-ben. Nem sokan figyeltek rá. Aztán Joe Cocker feldolgozta 1986-ban, s felhangzott a 9 és fél hét című filmben. Legalább akkora feltűnést keltett, mint az erotikus dráma főszereplőjének finom érzékkel kiválasztott Kim Basinger. Majd jött a „Kalap” kabát nélkül a derék sheffieldi acélmunkások vetkőző show-jához. A You Can Leave Your Hat On nem szerepel Tom Jones legkeresettebb tíz dala között. A Top Ten:
  • 1. It's Not Unusual 13,7 millió példány,
  • 2. Delilah 8,8 millió,
  • 3. Green Green Grass of Home 6,52 millió,
  • 4. Baby It's Cold Outside 6,47 millió,
  • 5. Sex Bomb 6,2 millió,
  • 6. She's A Lady 5,8 millió,
  • 7. Mama Told Me Not Come 4,43 millió,
  • 8. I'll Never Fall in Love Again 3,21 millió,
  • 9. What's New Pussycat 2,67 millió,
  • 10. Help Yourself 2,65 millió.
Olyan számok nem férnek be a legkurrensebb tízbe, mint az I'm Coming Home, a Help Yourself vagy a Love Me Tonight. Az utóbbi különösen emlékezetes a számomra: hetvenkettőben, nyári munkán, a balatoni kerthelyiségek egyikében magam is játszottam. Pardon, próbáltam játszani. Az Országos Szórakoztatózenei Központtól leküldtek három vendéglátózenész mellé Siófokra. A billentyűssel próbáltam két keserves délelőttön át. Amikor a Love Me Tonight először megszólalt szerény közreműködésemmel, este kilenc tájban, zsúfolt ház, vagy kétszáz ember előtt, a zongorista döbbenten búgta a mikrofonba: „Iván, valami mást!” Tom Jones is meghökkentette a világot a Satisfaction, a Something 'Bout You Baby I Like vagy a Kung Fu Fighting előadásával. (Kicsit másképpen, mint csekélységem a magyar tenger sorra egymásnak ütköző táncos üdülővendégeit.) Magyarországot is sokszor hódította meg személyesen. A Kisstadionban kezdte, aztán beköltözött a Papp László Sportarénába, talán a névadó iránti tiszteletből is, mert mindig imádta a bokszot. De akadt olyan koncertje a győri városháza előtti téren, amelynek során végig szakadt az eső, ám nemcsak az elemek tomboltak: legalább 25 ezren végigcsápolták a bulit. Több esernyőt számoltak 2014-ben a Rába partján, mint fél évszázaddal korábban – Tom Jones befutása előtt egy esztendővel – Cherbourgban... A Magyar Narancs 2009-ben azt írta: „Ha tíz év múlva járókerettel jön fel a színpadra, akkor is ott lesz a helyünk.” Ott volt, Jones nálunk járt 2019-ben is. Akkor az jelent meg róla: CD-minőségben énekel. Valójában T. J.-minőségben. Nem csoda, ha Gálvölgyi János felidézte hozzá fűződő élményét: „Régi, nagy kedvencem, örülök, hogy sikerült látnom, hallanom őt. Úgy oldottam meg a közlekedést, hogy már délelőtt otthagytam az autómat az egyik zuglói utcában. A koncert után mondhatni kényelmesen haza fuvaroztam magam.” A nyolcvanadikon arról érdeklődtek Tom Jonestól, miként őrizte meg parádés hangját. „Sok víz, kevés szivar” – felelte röviden. Befutása óta sok víz lefolyt szülőhelye, Pontypridd folyóján, a Rhonddán, de még mindig nem öreg szivar.
Szerző
Témák
Tom Jones