Előfizetés

Lopott lambéria

„Egy halmajugrai lakos tett bejelentést a rendőrségre 2020. július 27-én 10 óra 20 perc körül, miszerint a településen visszatart egy helyi férfit, aki feltehetően lopott faanyagot visz egy babakocsival. A kiérkező rendőrök elfogták a 19 éves férfit és előállították a Gyöngyösi Rendőrkapitányságra. A gyanúsított beismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, mely szerint a nyitott ajtón jutott be egy halmajugrai lakatlan házba, ahol az egyik szoba faláról lefeszítette a lambériát.” Ennyi a hír. Néhány hónappal ezelőtt jártam ebben a faluban, egy idősödő cigányasszony hívott, nézzem, meg, milyen körülmények között lakik, rádől a háza, és senki nem segít. S jártam itt bő negyedszázada is, amikor a lignitbánya terjeszkedése miatt húsz-egynéhány házat egyszerűen eldózeroltak a föld színéről, pénzzel váltva meg múltat, kötődést, gyökereket. A falu azóta is nyögi a bánya közelségét, holdbéli táj veszi körül, olykor munkagépek zaja nyomja el a rigótrillát, s ha a nemzet gázszerelőjének gyára tájékáról bűzfelhő gomolyog, s nekik taknyuk-nyáluk egybefolyik emiatt, az elől se hajolhatnak egyszerűen el. Nippek között gubbasztott az asszony a döngölt padlójú viskóban, ami korábban tán istálló lehetett. Papírokat mutatott, milliós kártérítésről, ami közvetetten a bányától járt volna neki, s amiből rendbe hozathatta volna a repedt falakat. Ám a pénz mégsem került el hozzá, talán mert túl hangosan emlegette az emberi jogokat, talán mert hiba csúszott a rendszerbe, ereje nem volt kideríteni, s pénze se ügyvédre, hogy az járjon utána. Miközben ezt mondta, ráismertem a szeméről: ő volt az az aktivista, aki tüntetésen követelte a közeli kekszgyár vezetőjétől, alkalmazzanak halmajugrai cigányokat, nem lesz attól a keksz rosszabb, nekik meg több jutna a közmunkás alamizsnánál. Az akkori polgármester a céget mentegette, mondván, technikusi képzettség kell a szalag mellé, meg gyakorlat, de arra, hogy ezt a gyakorlatot hogyan szerezheti meg, akit a szalag mellé sosem engednek, már nem felelt. Sétáltam egyet a faluban a beszélgetésünk után, látni, mire ment el az az évi nagyjából egymilliárd forint, amit a falu iparűzési adóként rendszeresen kapott – s részben kap ma is – a bányától meg a környékbeli üzemektől. Ezerkétszázan laknak itt, csecsemőtől aggastyánig, fejenként évi egymilliónyi fejlesztést kellett volna hát látnom, de csak a szegénységet láttam, s talán néhány középületet felújítva. Egykedvű házak, egykedvű kertek, kedvetlen emberek, mintha még a gyerekzsivaj is csak tompán, távolról hallatszana. Pedig földi paradicsomnak kellene lennie, a szomszéd falvak feleennyiből kétszer olyan messzire haladtak. Ám itt még az árokpart is szomorúan kanyarodott az itt-ott bedőlő betonhidak között, utat mutatva a rozzant babakocsira rakott két tucatnyi lopott lambériával egyensúlyozó, kék hírré lett fiatalembernek.

Óriások

Tizenhárom éve Tom Lantos egy kongresszusi meghallgatáson ráförmedt Jerry Yangra, a Yahoo alapító-vezérére: „Maga technológiai és pénzügyi értelemben óriás, de erkölcsi törpe”. Lantosnak volt fogalma a technológiai cégekről, San Mateo-i választókörzetéhez tartozott a Szilícium-völgy. Az akkor hárommilliárd dolláron ülő Yang cége kiadta Pekingnek egy blogger adatait, akit annak rendje s módja szerint be is börtönöztek. Azóta nagyot változott a világ, Lantos meghalt, a technológiai cégek sokkal nagyobbak és már mindenkinek a bögyében vannak – bár az igaz, hogy Kínában továbbra sincs szólásszabadság. Az Amazonon bonyolódik az internetes kereskedelem 40 százaléka, a Facebooknak 1.7 milliárd felhasználója van, másodpercenként 63 ezren keresnek valamit a Google segítségével (ehhez a cikkhez is kellett vagy két tucatszor), az Apple pedig már 220 millió iPhone-t adott el és továbbra is műszaki-üzleti etalon. A négy, „garázsból” indult cég tőzsdei értéke ötezer milliárd dollár, de ez nem írja le a világra gyakorolt hatásukat: legyünk bár Wall Street-i tőzsdecápák, nigériai tehénpásztorok vagy magyar méhészek, megváltoztatták az életünket. Annyira sikeresek, hogy túl nagyra nőttek. Már nem csak versenytársaikra veszélyesek, hanem egész ipar- és üzletágakra (köztük a sajtóra), a politikusokra – és persze a társadalomra. Közben vezetőik a retorikában is csúcsteljesítményt nyújtanak: őket a merő jószándék vezeti, a pénz csak szükségszerű rossz. A helyzet szabályozásért kiált, de nem árt az óvatosság. Ha Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping akarata érvényesül, gyorsan elveszíthetjük a technológiai fejlődés pozitív eredményeit, viszont minden megmaradhat, amit utálunk belőle. Az ijesztően okos óriásokhoz csak ésszel és tiszta kézzel szabad hozzányúlni, ilyen vezetőket pedig egyedül a demokrácia képes kitermelni.

Halk sajnálat

Rettenetesen sajnálatos, de nyilvánosan nem elítélendő – ez a magyar álláspont az isztambuli Hagia Sophia újbóli mecsetté alakításáról. Nemzetközi szinten azonnali és óriási felháborodást váltott ki, hogy Törökország megváltoztatta az eredetileg keresztény bazilikának épült VI. századi műemlék múzeumi státuszát. A keresztény jelképekért máskor lelkesen kiálló Orbán-kormány álláspontját viszont csaknem háromhetes hatásszünet után ismerhettük meg. Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár, Azbej Tristan a Spirit FM-en elismerte, hogy a lépés „nem a vallások és a civilizációk békés együttélését erősíti”. Hangsúlyozta azonban, hogy a magyar-török kapcsolatok a tiszteletteljes párbeszéden alapulnak, ezért nem elvárható az elítélő nyilatkozat. Noha a világias országból iszlamizálódó Törökország tiszteletet érdemel, más országoknak jár a kritika: Azbej Tristan ugyanebben a műsorban a Nyugatot bírálva magasztalta a magyar humanitárius segélyprogramot, a Hungary Helpset. Az államtiktár úgy állította be, mintha kizárólag az Orbán-kormány segítene a szenvedő keresztényeken, ám a helyzet ennél jóval összetettebb. Míg mondjuk a magyar támogatások keretében keresztény templomokat és iskolákat építenek Irakban, addig német segélyekből az ivóvízellátást és a szennyvíz-elvezetést oldják meg. Arról sincsen szó, hogy a Hungary Helps kizárólag keresztény vallási célokra költene a közpénzből: adományoztak az Iszlám Állam által brutálisan üldözött jazidiknek és egy kongói szemészeti klinikára is. És a nemzetközi segélyből is jut a keresztényeknek: az UNESCO és az Egyesült Arab Emírségek közösen építenek újjá két moszuli templomot. A különbség csupán annyi, hogy a Nyugat nem részesít előnyben egyetlen vallást sem. Mindazonáltal a világiasság iránti elköteleződés nem jelenti a keresztények cserben hagyását: a Hagia Sophia ügyében az Európai Unió nyilvánosan követelte annak semleges, múzeumi státuszának visszaállítását, miközben az Orbán-kormánytól csak halk sajnálkozásra telik.