Előfizetés

Az athéni megmentő

„Mi hatalmunk kiterjesztése végett érkeztünk ide, s városotok megmentése érdekében folytatjuk ezt a tárgyalást, hogy itt küzdelem nélkül vegyük át az uralmat.” Thuküdidész Peloponnészoszi háborújában olvashatunk arról, hogy a hódító politikát folytató, arrogáns Athéniak miként, milyen kifacsart gondolkodásmóddal győzködik a spártai Mélosziakat arról, hogy nincs értelme az ellenállásuknak, harc nélkül legyenek alattvalók. „Emberek között jogegyenlőségről csak az erők egyensúlya esetében lehet beszélni, a hatalmas azonban végrehajtja, amit akar, a gyenge pedig meghajlik előtte.” A Méloszi dialógust július 3-án töltötték fel a YouTube videómegosztóra a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai, miután hiába tüntettek a Kossuth téren egyetemük autonómiájáért, a fideszes többségű parlament megszavazta az intézmény „modellváltását”: szeptember 1-től egy alapítvány működteti. Mert úgymond majd az így szabadabban, gördülékenyebben, több pénzből működhet. Persze a kormánypolitikusok és a kormánylapok azt sem rejtették véka alá, hogy egy „balliberális” fellegvárat vesznek be éppen. „Az eljárás forgatókönyvét 25 századdal ezelőtt megírták. A törvény megszavazása 5 perc 7 másodpercig tartott” – írták a videójukhoz a színművészetisek. És negyvenegy évi oktatás után ezzel a videóval és néhány mondattal búcsúzott el az intézménytől, osztályától Zsámbéki Gábor színházcsináló, rendező, tanár is. (Távozott Gáspár Máté is a tanári karból.) Az ok: péntek délután – a munkaidő vége felé – egy hosszas közlemény végén jelentette be az Információs és Technológiai Minisztérium, hogy ennek az alapítványnak az élére Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház főigazgatóját nevezték ki. A laikus azt gondolná, hogy a júliusi parlamenti „győzelem” után ennél azért ünnepélyesebb lesz a bejelentés. Vidnyánszky Attila az elmúlt években különféleképpen bírálta a színművészetit, de olyan kritikusai is akadtak az egyetemnek, mint a fideszes kötődéseit egy percig sem titkoló Balázs Péter színész-rendező, aki népszínháznak nevezi az avítt ripacskodást is. És bár Vidnyánszky korábban azt állította, hogy nem akar a színművészeti élére kerülni, az egyetem és a színházi élet kritikusaként nem az általa alapított (Fidesz-közelinek tartott) Magyar Teátrumi Társaság útját egyengeti, a helyzet most mégis az, hogy az intézmény legfelső szintjére került alapítványi elnökként. De nem ez az egyetlen csúcs. Schilling Árpád rendező egy Facebook-posztban gyűjtötte össze Vidnyánszky Attila további feladatait. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház főrendezője, az Emberi Erőforrások döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak elnöke, a színházművészet szakmai érdekeinek védelmét ellátó Magyar Teátrumi Társaságnak elnöke, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának művészeti rektorhelyettese, a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó művészeti vezetője, a Nemzeti Színház vezérigazgatója. Elvben a hét minden napjára akad tennivalója – igazán kímélhetné a hatalom.

Trükk

Lehet találgatni, miről akarta elterelni a figyelmet Donald Trump. Az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb negyedéves visszaeséséről, a fekete polgárjogi hős, John Lewis temetéséről és az ott megjelenő három volt elnökről (meg a saját hiányáról) vagy a 150 ezredik amerikai koronavírus-halottról. Ezekről nem sikerült, de lehet, hogy valami egész másról igen, miközben a sajtó azzal foglalkozik, el lehet-e halasztani az elnökválasztást (nem). Trump nagy varázsló, ha olykor látszólag összefüggéstelenül beszél is , de tematizálni, azt tud. A demokrácia alapjába, a választások tisztaságába vetett hit megrendítése csak egy a vereségtől betegesen félő politikus végső, kétségbeesett lépése lehet. Valószínűleg nem is a világnak, csupán saját magának, családjának és hűséges követőinek szánt összeesküvés-elmélet, amellyel utólag majd meg lehet magyarázni a kudarcot. Egyben annak beismerése, hogy nem bízik a győzelemben, „normális” kampánnyal nem tartja behozhatónak a hátrányát Joe Bidennel szemben. Más esetében felmerülne, hogy szabad-e egyetlen választás kimenetele miatt megkérdőjelezni a történelem eddigi legsikeresebb államberendezkedését, a képviseleti demokráciát, de Trumpnál ez teljesen értelmetlen. Számára egyszerűen nem létezik más érdek, csak a sajátja. Pedig nem is olyan régen, alig húsz éve történt, hogy Al Gore lemondott a jogi lépések forszírozásáról és az ország, a demokrácia érdekében elfogadta George W. Bush minimális arányú floridai és ezzel országos győzelmét. Gore azóta erkölcsi elégtételt kapott, életművét a vereség ellenére sikeresnek könyvelik el, választási visszalépését férfias, hazafias tettnek tartják. Olyan trükkje még Trumpnak sincs, amely az utókort is félre tudja majd vezetni. A történelembe nem csak minden idők legrosszabb, de egyben legméltatlanabb amerikai elnökeként fog bevonulni.

Garázskormány

A kormány következetes. 2010-től kezdve érvényt szerez a miniszterelnök nagyívű tézisének: segély helyett munka elvén kell szervezni eztán a munkaalapú társadalmat. Az így verbuválódott közmunkások külön kasztot képeztek a munkavállalók között. A modern kori kényszermunka a valóditól abban különbözött, hogy valamicske pénzt is adtak érte. A  koronavírus-válság kezdetére, mert a kormánynak is kezdett terhes lenni a közpénzből finanszírozott értelmetlen foglalkoztatás, minimálisra csökkent a létszámuk.
Mindig lesznek azonban akik rákényszerülnek a kormány kegyére, mert máskülönben nem juthatnak a megélhetést jelentő forintokhoz. E tekintetben a mostani válságot is sajátos módon kezeli a kormány. Általános elv volt külhonban, hogy a vásárlóerőt fenn kell tartani, ezért a kormányok a munkáltatók által fizetett csökkentett bért kiegészítették úgy, hogy az majdnem elérte a válság előttit, tehát a korábbi életszínvonal közel tartható volt. Nálunk ettől elzárkózott a kormány, a vállalkozásoknak ad pénzt, az embereknek nem. 
Most a zenészek, az előadók, a fesztiválszervezők és háttérkiszolgálóik kerültek kilátástalan helyzetbe, miután továbbra sem tarthatnak nagyobb létszámú koncerteket. Így erre az évre már biztosan bevételek, fizetések nélkül maradnak. Adódott volna a lehetőség, hogy normatív módon, azaz mindenki  számára juttat annyit a kormány a közösből, hogy méltóságuk elvesztése nélkül átvészelik e szűkös időket. De nem - mert mint a kormányszóvivőin bejelentették -, kapnak támogatást, csak egy kicsit muzsikáljanak érte. Szervezzenek közelebbről meg nem határozott garázskoncerteket és részesülhetnek a kormány kegyében. Az ínség nagy úr, az előadóművészek is emberek, hajlani fognak a hatalom szavára,  húzni, pengetni fogják és még énekelnek is hozzá. És örülhetnek, hogy nem Nagykállóban éltek egykor, amikor a Kállayak az éhezőkkel egy 12 méter magas ínség-dombot hordattak össze kézi erővel, így kellett megszolgálni a kenyérnek való gabonát. Amit egy év múlva vissza is kellett fizetni.