Előfizetés

Európa ellenségei elfoglalták az államot – mondja interjúnkban a 90 éves Soros György

Mario Platero írása a Népszavának (Southampton, New York)
Publikálás dátuma
2020.08.12. 07:00
Michael Ignatieff, a CEU rektora és az egyetem alapítója, Soros György
Fotó: Tuba Zoltán / CEU
Ma kilencvenéves Soros György magyar–amerikai üzletember, akit elvei, demokratikus elkötelezettsége miatt az egész világon támadnak. Az alábbi írással köszöntjük.
Soros György épp most ért vissza egy teniszmeccsről. Kilencvenévesen is heti háromszor teniszezik. Tökéletes formában van, és eltökélt – jobban, mint valaha –, hogy folytatja a nyílt társadalomért vívott harcát. Miként látja a kialakult helyzetet a koronavírus árnyékában? Válság van, amely életem során a legsúlyosabb krízisnek tekinthető a II. világháború óta. Az emberek zavarttá váltak, megrémültek. Olyan dolgokat tesznek, ami rossz számukra és a világ számára is. Ön is bizonytalanabbá vált? Talán valamivel kevésbé, mint a legtöbb ember. Úgy vélem, Euró­pa nagyon sérülékeny helyzetben van, sokkal inkább, mint az Egyesült Államok. Az USA a történelem leghosszabb ideje működő demokráciái közé tartozik. De még az USA-ban is egy pökhendi szélhámos, mint Trump, meg tudta nyerni az elnökválasztást, és belülről alá tudja ásni a demokráciát. Az USA-ban azonban a fékek és ellensúlyok rendszerének, valamint a kialakított szabályoknak nagy hagyományuk van. Emellett mindenekfelett ott az alkotmány is. Emiatt bizakodó vagyok, hogy Trump csak átmeneti jelenség, aminek remélhetőleg novemberben vége szakad. Trump az életéért küzd, sokféleképpen megsértette az alkotmányt, és ha elveszíti a választást, akkor elszámoltatható lesz. Az Európai Unió sokkal sérülékenyebb helyzetben van, mivel nem kész formáció. Továbbá sok ellensége van mind belülről, mind kívülről. Kik a belső ellenségek? Sok politikai vezető és mozgalom ellenzi azokat az értékeket, amelyek alapján az Európai Uniót megalapították. Két országban ezek az erők lényegében elfoglalták az államot, Orbán Viktor Magyarországon, Jaroslaw Kaczynski Lengyelországban. Ez úgy történik, hogy közben Lengyelország és Magyarország az EU által folyósított strukturális támogatások legnagyobb kedvezményezettje. Valójában azonban legjobban Olaszország miatt aggódom. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Európa támogatóinak aránya csökken, és az eurózónában való maradás támogatottsága is visszaesett. Olaszország az EU egyik legnagyobb tagállama, nagyon fontos Európa számára. Nem tudom elképzelni az EU-t Olaszország nélkül. A nagy kérdés az, vajon az EU képes lesz-e elegendő támogatást nyújtani Olaszországnak. Az Unió most hagyott jóvá egy 750 milliárd eurós újjáépítési alapot… Ez igaz. Az EU nagyon pozitív lépést tett meg azzal, hogy elkötelezte magát amellett, hogy jóval nagyobb mértékben vesz fel hitelt a piacról, mint tette azt valaha is. Néhány államnak, az úgynevezett Fukar Ötöknek (Hollandia, Ausztria, Svédország, Dánia és Finnország) azonban sikerült elérniük, hogy az erről szóló megállapodás kevésbé legyen hatékony. A tragédia az, hogy ezek az országok alapvetően Európa-pártiak, de egyben önzők és nagyon fukarak is. Olyan megállapodást kényszerítettek ki, amely nem fog megfelelőnek bizonyulni. A klímaváltozás elleni küzdelmet szolgáló politikára, a védelmi politikára vonatkozó tervek visszanyírása különösen csalódást keltő. Másodsorban biztosítani akarják azt is, hogy az uniós forrásokat jól költsék el. Ez problémát okoz a déli tagállamok számára, amelyeket a legsúlyosabban érintett a vírus. Továbbra is hisz az európai örökkötvényben? Továbbra is hiszek ebben, de nem gondolom azt, hogy elég idő áll rendelkezésre az elfogadtatásához. Először is hadd világítsak rá arra, hogy mi teszi az örökkötvényt olyan vonzóvá, majd arra, hogy mitől nem megvalósítható ez az ötlet a jelenlegi helyzetben. Az örökkötvény esetében a tőkeösszeget sosem kell visszafizetni, csak az éves kamatot kell törleszteni. Egyszázalékos kamatot feltételezve – amely igen kedvezőnek tekinthető, amikor Németország 30 éves kötvényeket negatív kamatszint mellett tud eladni – egy 1000 milliárd eurós kötvény évente 10 milliárd eurós törlesztési terhet jelentene. Ez elképesztően alacsony, 1:100-as költség-haszon arány. Továbbá az 1000 milliárd eurós forrás azonnal elérhető lenne, amikor arra sürgősen szükség lenne, miközben a kamatot idővel kell megfizetni, és minél több idő telik el, annál kisebb lesz a diszkontált jelenlegi értéke. Akkor mi áll a kibocsátásának út­jában? A kötvény vásárlóit biztosítani kell arról, hogy az Európai Unió képes lesz a kamatokat megfizetni. Ehhez arra lenne szükség, hogy az EU elégséges forrással (adóztatási hatáskörrel) rendelkezzen, és a tagállamok igen messze legyenek az ezen adók megalkotásától. A Fukar Négyek, illetve a Fukar Ötök – mivel Finnország is csatlakozott hozzájuk – ellenzik ezt. Az adókat nem is kellene kivetni, elég lenne azokat megalkotni. Emiatt lehetetlen az örökkötvények kibocsátása. Angela Merkel kancellár – akinek eltökélt szándéka, hogy sikeressé teszi a német uniós soros elnökséget – nem tud ez ügyben tenni valamit? Minden tőle telhetőt megtesz, azonban egy mélyen gyökerező kulturális ellenállással áll szemben. A német Schuld szónak kettős jelentése van: adósságot és bűnt is jelent. Azok, akik adósságot vesznek fel, bűnösök. Ez a szemlélet nem ismeri fel azt, hogy a hitelező is lehet bűnös. Ez kulturális kérdés, ami mélyen beivódott Németországban. Ez konfliktust generált abban, hogy egyszerre miként lehet németnek és európainak lenni. Kik Európa külső ellenségei? Sokan vannak, de van egy közös jellemzőjük: ellenzik a nyílt társadalom eszméjét. Azért lettem az EU lelkes támogatója, mert azt gondoltam, hogy az Unió a nyílt társadalom európai mértékű megtestesülése. Egykor Oroszország volt a legnagyobb ellenség, de nemrégiben Kína lehagyta Oroszországot. Kína vezető szerepet tölt be a mesterséges intelligencia terén, amely az ellenőrzés eszközeit hozza létre. Ez utóbbiak hasznosak egy zárt társadalom számára, és halálos veszélyt jelentenek egy nyílt társadalomnak. Ez felborítja az erőviszonyokat a zárt társadalom javára. Jelenleg Kína jóval nagyobb fenyegetést jelent a nyílt társadalmak számára, mint Oroszország. Továbbá az USA-ban kétpárti konszenzus van arról, hogy Kína stratégiai rivális. A koronavírus hasznára vagy kárára lehet a nyílt társadalmaknak? Határozottan kárára, mivel a megfigyelés mesterséges intelligencia által előállított eszközei igen hasznosak a vírus megfékezésében, és ez még a nyílt társadalmakban is elfogadhatóbbá teszi ezen eszközöket. Nemrégiben 220 millió dollárt adományozott a faji egyenlőség és a feketék jogai érvényesülésének támogatása érdekében. Miként értékeli a Black Lives Matter mozgalmat? Most először a lakosság nagy többsége – a feketéken túlmenően is – felismerte, hogy rendszerszintű diszkrimináció zajlik a feketékkel szemben, ami a rabszolgaság koráig vezethető vissza. Ebben a forradalomban szobrok dőlnek le, és a politikai korrektség mindenekfelettivé vált. Néhányan ezt a tagadás kultúrájának nevezik. Úgy vélem, ez átmeneti jelenség. Azt is gondolom, hogy ezt túlzásba vitték. Az egyetemeken is a politikai korrektség kérdése túlzott szerepet kap. A nyílt társadalmak támogatójaként a politikai korrektséget politikailag inkorrektnek tartom. ­Sosem szabadna elfelejtenünk, hogy a különböző nézetek pluralitása lényeges eleme a nyílt társadalmaknak. 

Íme az ember

Soros György az évszázad egyik legikonikusabb pénzügyi befektetője. Ő az az ember, aki 1992-ben megrogyasztotta az angol jegybankot, a filantróp, aki 32 milliárd dollárt adományozott a nyílt társadalmak elősegítésére, és a politikai harcos, aki olyanokkal vív küzdelmet, mint Donald Trump és Orbán Viktor. És mégis, Long Island-i otthonának virágoskertjében ülve, illetve a 90. születésnapjára tekintve, Soros Györgyöt egy dolog tölti el kétséggel: „Engem nem ismernek az emberek” – vallja be. Kevés ember volt nála jobban kitéve az összeesküvés-elméleteknek, amelyek közül sok teljesen abszurd. Soros szülei túlélték a Gestapót hazájukban, Magyarországon, mégis nácinak nevezik. Tévesen azzal is vádolják, hogy a 2007–2009-es pénzügyi válság kitervelője volt. „Rugalmas erkölcsű” zsidónak, sőt Antikrisztusnak is nevezték. Azt állítják, hogy kifundált egy tervet a kereszténység Európában történő felszámolására a muszlimok Afrikából történő hatalmas méretű bevándorlásának megszervezésével. Bárhogy legyen is, mind a bal-, mind a jobboldalról jövő támadások kereszttüzében Soros misztikus módon a nagyfokú zavarodottság, tudatlanság és félelem szimbólumává vált. Úgy tűnik, ez nem nyugtalanítja. „Számos eleme van ezeknek az összeesküvés-elméleteknek – mondja. – Az egyik az, hogy egy olyan alapítványt hoztam létre, amely lényegében a világ túlnyomó részét lefedi. Ez illik arra az elméletre, amit egykor judeo-bolsevik globális összeesküvésnek neveztek. Manapság ezt csak zsidó összeesküvésnek hívják.” Világossá akarja tenni, hogy ő nem politikus, hanem olyan meggyőződéses ember, aki szerte a világban sok jelenség ellen lép fel, amely jelenségek támogatói kényelmesnek találták, hogy nemzetközi szinten egy közös ellenséget nevezzenek meg. Ez magyarázatot ad az egyszerű igazságra, „folyamatos, nyílt nemzetközi összeesküvés zajlik ellenem”, mondja. „Vagyis amikor a nyílt társadalom ügyében szerte a világban ugyanazokkal a kérdésekkel, mint a diszkriminációval, a faji kirekesztéssel, a totalitárius rezsimekkel szemben lépek fel, nem összeesküvést szövök, hanem nyíltan életem küldetését valósítom meg.” Küldetése az volt, hogy előrevigye és fejlessze idős mentorának eszméjét a nyitott társadalomról, erősítve a demokrácia, a polgári jogok és az oktatás alappilléreit. Most, hogy 90 éves, szomorú látni azt, hogy 76 évvel azután, hogy sikerült megmenekülnie a deportálás elől szülővárosában, Budapesten, a nacionalizmus, az előítélet és a rasszizmus ugyanezen erői visszatértek. Emiatt küldetése továbbra is fennáll és helyénvaló. 

Már nem elég a vezéráldozat Libanonban

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.08.11. 18:17

Fotó: JOSEPH EID / AFP
Folytatódnak a zavargások Bejrútban, annak ellenére, hogy hétfő délután lemondott Haszan Diáb miniszterelnök és kormánya. A tüntetőknek azonban ez már kevés.
Az augusztus 4-i, több mint 160 halálos áldozatot követelő és több mint ötezer sérülést okozó bejrúti kikötői robbanás nyomán fellángolt lakossági demonstráció hullámot már sem a kabinet lemondása, sem a robbanás körülményeinek megígért kivizsgálása nem tudja csillapítani. 
Hétfő este is több mint 40 ember sérült meg a rendfenntartó erőkkel történt összecsapásokban, amikor a tüntetők a parlament épületét akarták elfoglalni. Sem a katonaság, sem a rendőrség kivezénylése nem tudja már otthonaikba visszaterelni a bejrútiakat, már csak azért sem, mert a robbanásban százezrek otthona vált lakhatatlanná. A tiltakozók sem abban nem hisznek, hogy az elrendelt vizsgálatok valóban a tényleges felelősöket állítják elő a kikötői robbanás felelőseiként, sem abban, hogy az újjáépítésre érkező nemzetközi adományokat tisztán és célszerűen használja fel a politikai vezetés. Az ellenzék előrehozott választást követel, az utca pedig gyökeres változást, de mindenekelőtt Michel Aoun államfő és Nabih Berri parlamenti elnök lemondását és velük együtt a teljes politikai osztály távozását a hatalomból. 
Amint a Reuters tudósítása is kiemeli, a hírügynökség által megszólaltatott bejrúti tüntetők azt hangsúlyozzák, hogy a korrupció már az állam fölé nőtt, a politikai elit pedig következetesen blokkol minden reformtörekvést. A nemzetközi donorkonferencián összegyűlt adományok célba juttatását ugyan reformok végrehajtásához kötik az adományozók, de a libanoni lakosság nem hisz abban, hogy a fennálló politikai berendezkedés közepette ez megvalósítható. Maga a bejrúti kikötő működtetése is azt a működésképtelen szektariánus berendezkedést tükrözi vissza, amely az 1975-1990 közötti polgárháború kezdetétől fennáll- azaz, hogy a hatalom megoszlik a szunnita, a síita és a keresztény képviseletek között. A kikötőben is, amely a libanoni nemzetközi kereskedelem legfontosabb létesítménye, mindegyik vallási csoportnak például saját igazgatói kvótája van, minden alacsonyabb rangú tisztség is e felekezeti megoszlás és politikai erő függvényében oszlik meg.
A jelenleg hatályos forgatókönyv szerint az elkövetkező napokban Aoun államfő konzultálni fog a parlamenti frakciókkal az új kormány megalakítása kapcsán és törvény kötelezi arra, hogy a legnagyobb parlamenti támogatottsággal rendelkező jelöltet kérje fel kabinetalakításra. Hacsak addig az utca felül nem írja a hatályos jogszabályokat.

Júliusban figyelmeztették a kikötőben tárolt robbanékony anyagokra a libanoni vezetőket

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.11. 14:25

Fotó: PATRICK BAZ / AFP
A kikötői biztonságért felelős libanoni állambiztonsági főigazgatóság jelentésében egy magánlevelet említ, amelyet Michel Aun elnöknek és Hasszán Diáb kormányfőnek küldtek.
Libanoni biztonsági tisztségviselők júliusban figyelmeztették Michel Aun elnököt és Hasszán Diáb kormányfőt arról, hogy 2750 kilogramm ammónium-nitrátot tárolnak a bejrúti kikötő egyik raktárában, ami biztonsági kockázatot jelent, és berobbanása romba döntheti a fővárost – írta a Reuters hírügynökség biztonsági forrásokra és dokumentumokra hivatkozva kedden. Két héttel később bekövetkezett a katasztrófa, és berobbant az ammónium-nitrát. A robbanás letarolta a kikötőt és környékét, és legalább 163 ember életét követelte. A szerencsétlenségben mintegy hatezren sérültek meg, és ugyanennyi épület dőlt romba a libanoni főváros önkormányzata szerint. A kikötői biztonságért felelős libanoni állambiztonsági főigazgatóság jelentésében egy magánlevelet említ, amelyet Aunnak és Diábnak küldtek július 20-án. Bár a levél tartalmát nem idézték szó szerint, egy magas rangú biztonsági tisztségviselő azt állította, hogy egy januárban indított vizsgálat eredményét összegezte, amely arra jutott, hogy azonnal gondoskodni kell az ammónium-nitrát biztonságos elhelyezéséről. A névtelenül nyilatkozó tisztségviselő – aki maga is részt vett a levél megírásában – rámutatott: fennállt a veszélye annak, hogy ellopják és terrortámadásra használják a műtrágyaként és robbanóanyagként is használható vegyszert.
Emellett „figyelmeztettem őket, hogy Bejrút a földdel válhat egyenlővé, ha felrobban”

– mondta.

A libanoni elnöki hivatal egyelőre nem válaszolt a Reuters megkeresésére a levéllel kapcsolatban. Aun a múlt héten megerősítette, hogy tudott az ammónium-nitrátról, és utasította a legfelsőbb biztonsági tanács főtitkárát: tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az elnök visszautasította, hogy felelős lenne a robbanásért, arra hivatkozva, hogy nem ő volt az illetékes az ügyben, fogalma sem volt róla, milyen veszélyes az anyag, és azt sem tudta, hol tárolják. Diáb egyik képviselője megerősítette, hogy a miniszterelnök megkapta a szóban forgó levelet, és elküldte a legfelsőbb biztonsági tanácsnak véleményezésre.
„A jelenlegi kabinet a robbanás előtt 14 nappal kapta meg a dokumentumot, és napokon belül lépett az ügyben”

– hangoztatta a miniszterelnöki képviselő.

„A korábbi kormányok hat évig semmit sem csináltak" – húzta alá. Diáb kormánya a robbanás és az azt követő tüntetések hatására hétfőn lemondott, de ügyvivőként folytatja munkáját a választásokig. Az ammónium-nitrátot 2013 óta tárolták a bejrúti kikötőben, azóta, hogy a libanoni igazságszolgáltatás lefoglalta a hajót, amely szállította. Az elmúlt hat évben számos levelet írt az ügyben a bíróságoknak a kikötői és a vámhatóság, illetve biztonsági tisztségviselők, kérve a veszélyes vegyület eltávolítását. Ezt a Reuters által megismert jelentés is megerősítette. A problémát csak tetézte, hogy a raktárban tűzijátékot is tároltak együtt az ammónium-nitráttal. Eközben az épület végig őrizetlenül állt, lyukak voltak a falban, és az egyik ajtó kimozdult a helyéről. Ezeket a problémákat csak a nyár elején kezdték el orvosolni – mondta el egy másik magas rangú biztonsági tisztségviselő. A karbantartást egy csoport szíriai munkás kezdte meg a kikötői hatóságok utasítására, de senki sem felügyelte őket – tette hozzá a tisztségviselő. A robbanáshoz vezető tüzet a hegesztésből származó szikrák okozták – mondta. A tisztségviselő a kikötői hatóságokat hibáztatta a történtekért.
„Az ügy a gondatlanságról, a felelőtlenségről, a hanyag tárolásról és a rossz ítélőképességről szól”

– vélekedett.